Egy ukrán krőzus Európa leggazdagabbja

Egy vezető ukrán lap, a Korreszpondent közzétette a leggazdagabb ukránokat tartalmazó listáját. A rangsor legfőbb tanulsága az, hogy bár a 2004-es narancsos forradalom egyik legfőbb követelése a gazdasági és politikai hatalom szétválasztása volt, ezt a célt csak nagyon sokára érheti el az ország.

Egy év alatt duplázott

A rangsor élén a donyecki Renat Ahmetov, a Systems Capital Management befektető társaság tulajdonosa és vezetője áll 31,1 milliárd dolláros vagyonnal. Ezzel ő nemcsak a Független Államok Közössége, hanem egyben Európa leggazdagabb embere is. A második helyen az elsőtől messze lemaradva Viktor Pincsuk, az Interpipe, a harmadikon Igor Kolomojszkij, a Privat tulajdonosa áll 8,8, illetve 6,6 milliárd dollárral.

A lap szerint Ahmetov egy év alatt megduplázta a vagyonát. Ez persze részben annak köszönhető, hogy most fedte fel először nyilvánosan, mennyije is van - egy a birtokában lévő donyecki földterület például önmagában egymilliárd dollárt ér -, részben pedig annak, hogy fémipari érdekeltségeinek értéke a nyersanyagpiaci boom nyomán gyorsan növekedett. Végül sokat profitált abból is, hogy legfontosabb vállalata, a Metinvest egyesült a Smart Grouppal, aminek köszönhetően megszerezte annak vasérclelőhelyeit.

Az ötven leggazdagabb ukrán együttes vagyonának értéke 112,7 milliárd dollár, ami kétszerese az ország egyéves állami költségvetésének, illetve 85 százaléka az ukrán GDP-nek. Jellemző, hogy az ötven leggazdagabb orosz csak hazája GDP-je 35 százalékának megfelelő vagyonnal bír.

Jó politikai kapcsolatok

A mágnások minden ukrán pártban jelen vannak, beleértve a szocialistákat is. A legtöbben ironikus módon mégis az oroszbarátnak tartott, a korábbi kommunista szavazók többségét a háta mögött tudó Régiók Pártjában található. A milliárdosok összvagyonának harmada, 35,4 milliárd dollár az e párthoz tartozó dúsgazdagok kezében van.

Egy időben Ahmetov is ezt a politikai erőt támogatta: 2005-ben parlamenti képviselővé is választották a párt színeiben, majd 2006-ban Monacóba emigrált, mert Tyimosenko első kormánya büntetőeljárást készült indítani ellene. Később visszatért Ukrajnába, mert a Régiók Pártja vezetője, a miniszterelnöki poszton Tyimosenkót felváltó Viktor Juscsenko megakadályozta az ügy lefolytatását. Ebből is kiderül, hogy miért támogat minden ukrán mágnás valamilyen politikai erőt: védelmet keresnek náluk az ellenük irányuló politikai támadásokkal szemben, parlamenti képviselőként mentelmi jogot szerezhetnek, ugyanakkor közelebb kerülhetnek az állami támogatások elosztásához.

Ami a narancsos tábort illeti, Viktor Juscsenko elnököt támogatja például Leonyid Csernovetszkij kijevi polgármester, aki 750 millió dollárjával a 28. a listán, és Petro Poroszenko (1,12 milliárddal a huszonkettedik), az ő médiaérdekeltségei 2001 óta szolgálják az államfő érdekeit.

Julia Tyimosenko kormányfő szintén komoly csapatot tud felmutatni: kormányzati vagy parlamenti pozíciót adott Szerhij Tyipkónak (1,12 milliárddal a tizenhetedik), aki korábban Janukovics mögött állt, Pincsuknak és protezsáltjának, Valerij Koroszkovszkijnak (1,55 milliárddal a tizennyolcadik), illetve Szerhij Tarutának és Vitalij Hajgyuknak, a Donbass ipari konglomerátum két oligarchájának (2,37-2,37 milliárddal 11. és 12. helyezettek), valamint Konsztantyin Zevagónak (5,2 milliárddal a tizedik), az első olyan ukrán üzletembernek, aki Ferrexpo nevű cége részvényeit bevezette a londoni tőzsdére.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!