Farkas Botond

Farkas Botond vagyok, történelem-földrajz szakos tanár, két kamaszfiú atyja. Tagja vagyok a Belbudai Hagyományőrző Egyesületnek, szabadidőmben olvasói leveleket írok a Magyar Nemzetnek.

Keserű honfibánattal telt meg a szívem az első forduló eredményei láttán. Nehéz magyarázatot adni arra, miért szavaznak az emberek a kommunista állampárt utódjára, azokra, akik csődbe viszik az országot, szándékosan pusztítják nemzeti kultúránkat, hitünket, a destruktív kisebbségek érdekeit az összmagyarság érdekei elé helyezik. Különösen érthetetlen ez akkor, amikor van alternatíva: egy tiszta, őszinte, magyar tudatú, magyar szívű erő, olyan vezetővel, akinek erkölcsösségéhez nem fér kétség. Kaptunk egy esélyt, hogy saját országunk legyen – egyelőre nem tudtunk élni vele.

Jól mondta Mikola István: a magyar népnek magatartásproblémái és egyéb betegségei vannak. Mással nem magyarázható, hogy Deutsch-Für Tamás, Semjén Zsolt, Eperjes Károly, Schmitt Pál és persze Orbán Viktor helyett a pusztulást, a halált, a gonoszságot, a kommunista múltat választják.

Magyarország utolsó esélye ez a második forduló. Elkeseredett harc, nemes, mitikus küzdelem, a mi thermopülai szorosunk, ahol maroknyi elszánt hazafinak kell megállítania a globalizációt, az idegen érdekek hegemóniáját, az élveteg-ateista offenzívát. Remélem, kijózanította az elbambult országot az, hogy az első forduló óta nyilvánosságra került az államháztartás óriási hiánya, valamint hogy Orbán Viktor már a kilincsre tette a kezét. Ő megtett mindent értünk, ma rajtunk volt a sor. Lássuk, él-e nemzet még e hazán.