Toszkána – zöld menedék a szürke hétköznapokra

A varázslatos vidék, amelyet Toszkánának hívnak, sokak számára egyet jelent a nagy betűs Itáliával, ahol egymást érik a kulturális és természeti értékek, hogy a gasztronómiai különlegességekről ne is beszéljünk. Bár sokan csak nyáron keresik fel a térséget, ősszel és télen még nagyobb lesz a kontraszt az itthoni hétköznapokhoz képest: ne habozzon, kényzetesse magát egy kis mediterrán vendégszeretettel a napsütötte Toszkánában.

A zöldellő lankákkal és olajfaligetekkel borított terület Olaszország egyik legnagyobb régiója, amely Umbriától egészen Liguriáig húzódik az ország nyugati felén, míg keletre az Emilia-Romagna és Marche provinciák határolják. Ha valaki Toszkánába látogat, feltétlenül fel kell keresnie az egyik legpatinásabb olasz világvárost, Firenzét, amely a XIV. és a XVI. század között Európa, de az egész világ egyik legfontosabb kereskedelmi és pénzügyi központja volt. Ma főként kulturális értékeiről ismert, amelyek felkeresése nem maradhat ki egyetlen valódi olasz túra programjából sem. Érdemes a városházaként funkcionáló Palazzo Vecchiónál kezdeni, majd elsétálni a város egyik szimbólumaként is ismert Ponte Vecchióig, ahol aprócska üzleteikben a helyi aranyművesek kínálják portékájukat az exkluzív emlékekre vadászó utazóknak. Ezután vegyük az irányt a Pitti-palota felé, amelynek művészeti értékeit végignézve megérthetjük, hogy milyen befolyása volt az olasz városállamnak a régió, de az egész kontinens kulturális életére. Természetesen a művészetkedvelők nem hagyhatják ki az Uffizzi képtárat sem, ahol Botticelli híres Vénuszával "randevúzhatnak", aki pedig a sok tárlatlátogatás közben elfárad, a Boboli-kert csendes nyugalmában pihenheti ki magát.

Természetesen kihagyhatatlan programpontot jelent a százezres lakosú Pisa városa, jellegzetes ferde tornyával, hangulatos óvárosával és az egyetem botanikus kertjével, ahol a város nyüzsgése elől elszökve élvezhetjük a nyugalmat. A nagyvárosok mellett azonban érdemes felkeresni például a több száz éves téglavörös házakkal teleszórt Sienát, ahol a kanyargós szűk utcácskákban kalandozva úgy érezhetjük, mintha visszautaztunk volna az időben néhány évszázadot. Érdemes meginni egy kávét a városháza előtti Piazza del Campón ahol egyébként évente kétszer valóban megelevenedik a középkor: a Palio nevű akadály-, és lóverseny során Siena egyes kerületeinek lakói mérik össze rátermettségüket egymással.

Sienától nem messze még néhány száz évet repülhetünk vissza a történelemben, itt található ugyanis San Gimignano városkája, amely 1200 környékén élte fénykorát. Az autók elől teljesen elzárt, erődítménnyel körülvett város nem kevesebb mint 14 tornya a régió egyik szimbóluma, amely a környező nagyobb településekkel ellentétben képes volt megőrizni látképét teljes eredeti pompájában (Firenze jó néhány tornya áldozatul esett a háborúknak, illetve az átgondolatlan építkezéseknek).

Toszkána igazi arcát azonban a lankás dombokon elszórt vidéki kis falvak jelentik. A gasztronómiai élvezetek kedvelői is itt fogják megtalálni leginkább a számításukat. Bár hosszan lehetne sorolni az olasz konyhaművészet remekműveit - elég, ha a tartományban található Chianti világhírű borospincéire gondolunk - akkor járunk a legjobban, ha a helyiekre bízzuk magunkat. Üljünk be valamelyik vidéki kisvendéglőbe és kérjük meg a pincért, hogy szolgáljon fel egy afféle ízelítőt a környék különlegességeiből. A pácolt olívabogyó, a helyben sütött kenyér, a leheletvékonyságúra szelt mediterrán sonka, vagy a mézzel tálalt gorgonzola sajt önmagáért fog beszélni. De befizethetünk egy bortúrára is, amely során a környék híresebb pincészeteit látogathatjuk meg, természetesen az elmaradhatatlan borkóstolókkal együtt. Ha pedig már errefelé vetődtünk, vétek lenne kihagyni az Olaszország leghíresebb hentesüzleteként ismert Antica Macelleria Falorni-t, amely Greve in Chianti kis falujában található. Itt mindenféle húsárut megtalálhatunk, ami a környéken készül, a sienai malacok húsából készült szalámit, a chianina marhahúsból készülő steaket, vagy a mediterrán vaddisznósonkát is.

Rendkívül hosszan lehetne sorolni Toszkána kincsiet, Viareggio tengerpartjától a Napóleon utolsó éveinek helyszínéül szolgáló Elba-szigetéig, azonban létezik egy olyan arca, amelyet csupán kevesen ismernek: a több ezer méter magas sziklás hegyek és ínyencek ízlésének is tökéletes sípályák világáról van szó, amely a tartomány északi részén elterülő Apuai-Alpokban található meg. Itt a fentiekben már leírt jellegzetes életstílus találkozik az alpesi hangulattal, különleges, sehol máshol nem tapasztalható elegyet alkotva. A sípályák mellett a túrázni, kirándulni vágyók is megtalálják a számításukat. Ráadásul már az odaút során olyan látványban lehet részünk, amely önmagában megéri a fáradozást: a Garfagnana-völgyben kanyarogva a roppant, havas csúcsokra aprócska falvak és várromok tekintenek fel. Borgo a Mozzano pedig mellett megtekinthetjük a jellegzetes formájú Ponte del Diavolót, amely a Serchio folyón ível át.
A környéken az aktív pihenés szerelmesei is hódolhatnak kedvenc időtöltéseiknek. A toszkán nemzeti parkokat ugyanis a hagyományos túraútvonalaktól eltérően akár sziklamászással, canyoninggal egybekötve is meglátogathatjuk. Egy ilyen program során kötelek, láncok, vagy akár beülők segítségével hódíthatjuk meg a meredek sziklafalakat, de akár vízesések mentén is haladhatunk felfelé a természet vad szépségei között.

További információ