Árpád
-5 °C
8 °C
Index - In English In English Eng
2012.11.27. 16:24 Módosítva: 2012.12.05. 16:55
Ezt a cikket nem az Index szerkesztősége készítette. Bővebben a PR cikkről, mint hirdetési formátumról itt olvashat.
Hová tűntek mára az emberiség legpusztítóbb betegségei? Mi lenne velünk penicillin vagy inzulin nélkül? Hogyan fejlődött az orvoslás és a gyógyszeripar az elmúlt évszázadokban? Ha kíváncsi minderre, olvassa cikksorozatunkat, amelyben olyan betegségeket mutatunk be, amelyek évtizedekkel vagy évszázadokkal ezelőtt még halálosak voltak, de mára már az egészségügy és gyógyszeripar fejlődésének köszönhetően kezelhetőek, gyógyíthatóak lettek, vagy akár el is tűntek teljesen.

Baktériumok védekezésbe szorulva

Rettegett, tömeggyilkos betegségek tűntek el Európából, úgy hogy szinte írmagjuk sem maradt. Mi lett velük, hová tűntek? Vigyázat! Azért itt ólálkodnak körülöttünk, csak nem rúgnak már labdába. Utánuk eredünk, felkutatjuk őket: a fekete himlőt és kolerát, a szamárköhögést és a tbc-t.

A múlt század kezdetén, amikor a skót Alexander Fleming felfedezte a penicillint, olyan volt ez a gyógyszer, az első antibiotikum a baktériumoknak, mintha egy atomcsapás érte volna őket. Akkoriban sokan úgy is gondolták, a harc véglegesen eldőlt az emberiség javára. 1940-ben az orvosok többsége úgy vélte, hogy az antibiotikumok segítségével véglegesen legyőzhetők lesznek a kórokozók. Tény, hogy számos, súlyos betegségtől megmentett, a mai napig megment bennünket az antibiotikum. Hol van ma már például a szifilisz és a tbc? A nagy meccs az emberiség és a baktériumok között azonban még korántsem ért véget! A megelőzés hiányosságai, a rossz egészségügyi ellátás és az antibiotikum-rezisztens baktériumok terjedése miatt a bakteriális betegségek továbbra is veszélyt jelentenek az emberiségre.

Antibiotikumok: baktériumok 1-0 az első félidő után

Száz éve a tuberkolózist (tbc, tüdőgümőkór) még morbus hungaricusnak hívták, hiszen Magyarországon a halálesetek 25 százalékáért volt felelős, és Európa-szerte is minden hetedik ember ebbe a betegségbe halt bele. Ám a tbc számlájára írható halálesetek száma Európában, 1950-ben már alig érte el a száz évvel ezelőtti tizedét. A tuberkulózis baktériummal szemben a hatékony ellenszernek a sztreptomicin bizonyult, amelyet 1944-ben fedeztek fel, ám ma már rendelkezésre állnak ennél jóval korszerűbb gyógyszerek is.

Az eredményes megelőzésnek, a hatékony védőoltásnak és gyógyszereknek köszönhetően a fejlett világban a tuberkulózis ma már nem számít népbetegségnek. Az USA-ban például 5-10 százalékra tehető csupán a baktérium hordozóinak száma, és az ő esetükben is ritka a tényleges megbetegedés. Ezzel szemben Afrikában és sok ázsiai országban még mindig 80 százalék körüli a fertőzöttek aránya és évente közel hét millióan halnak meg tbc-ben. Magyarországon érdemes kiemelni a 60-as években bevezetett kötelező tüdőszűrés jelentőségét. A 70-es években hazánkban mintegy hétmillió ember, gyakorlatilag a teljes felnőtt lakosság átesett a szűrésen, és az új tbc-s betegeknek több mint a felét fel is fedezték.

Összességében ugyan jelentős sikerként könyvelhető el a tbc visszaszorítása – ami leginkább a fejlett világban érhető tetten – ám a harc a betegség ellen korántsem ért még véget. Az utóbbi időben a fejlett világban is növekszik a tuberkulózisos betegek száma, amit elsősorban az új, antibiotikum rezisztens baktériumok megjelenésének tulajdonítanak. Magyarországon mindeközben jelentősen csökkent a tüdőszűrésen résztvevők száma, így ma már csak a tbc-s betegek mintegy harmadát szűrik ki.

A „bujakórnak” köszönhetjük az óvszert

A szifilisz, népi nevén vérbaj az a betegség, ami egyértelműen azért szorult vissza, mert Alexander Fleming felfedezte a penicillint, bár a betegségről nem ez, hanem a híres magyarországi szifiliszesek, Ady Endre, Munkácsy Mihály, vagy Semmelweis Ignác jut az emberek eszébe. Tény, hogy épp egy magyarországi lelettel bizonyították, hogy ez a betegség már a 15. század közepén is jelen volt Európában – tehát nem Kolombusz hozta be az Újvilágból, ahogy azt sokáig feltételezték. A szexuális úton terjedő, bujakórnak is nevezett betegséget eleinte a prostitúció visszaszorításával vélték megfékezni, ám később rájöttek, hogy ennél hatásosabb egy kis vászondarabkát a pénisz köré tekerni a szexuális aktus előtt. Az óvszer ősének első leírása 1564-ből származik, bár akkoriban szívesebben nevezték „Vénusz kesztyűjének”.  De Sade márki és Casanova is élt vele.

A penicillin ennek a betegségnek is megpecsételte a sorsát. Szerencsére, ez a baktérium a mai napig viszonylag jól reagál az antibiotikumokra, bár 2004-ben San Francisco-ban feljegyezték az első olyan eseteket, amelyekben megjelent egy antibiotikum-rezisztens szifilisz baktériumtörzs. Ennek kialakulásában feltétlenül szerepet játszhatott az, hogy az emberek legtöbbször abbahagyták az antibiotikum szedését, mihelyt az állapotuk javulását tapasztalták, és nem szedték be a teljes adag gyógyszert. Nem véletlen, hogy a szifilisz kezelésében a szájon át való kezelésről átálltak az injekciózásra.

A második félidőben a baktériumok szépítettek, de a meccs nem ért véget

Sok beteg nincs tisztában azzal, hogy miért fontos az antibiotikumokat az előírt kezelés végéig szedni, azt követően is, hogy a betegség tünetei megszűntek, és annak ellenére is, hogy a gyógyszer felboríthatja a gyomorháztartásunkat. Az antibiotikumnak az összes baktériumot el kell pusztítania a szervezetünkben. Ha marad néhány belőlük, az újból betegséget idézhet elő, ráadásul olyat, amellyel szemben a korábbi gyógyszer már hatástalannak bizonyulhat, mert a baktériumok ellenállóvá válnak.

Korábban gyógyíthatatlannak számító betegségeket sikerült legyőzni az antibiotikumok segítségével, ám mára a rezisztens baktériumtörzsek terjedése miatt a piacra kerülő új antibiotikumok száma évről évre csökken. A helyzeten nem segített az sem, hogy az antibiotikum kúra a legáltalánosabb gyógymóddá vált, és az esetenként helytelen alkalmazás tovább növelte az antibiotikum rezisztens baktériumtörzsek számát. Legújabban olyan új típusú gyógyszerek kifejlesztésén dolgoznak a tudósok, amelyek nem annyira a baktériumokat támadják, hanem inkább az immunrendszerünket erősítik. Ez gátolhatja az antibiotikum-rezisztencia  kifejlődését. Egy másik irányzat szerint nincs szükség a baktériumok elpusztítására, elég korlátozni azok működését. Érdemes lehet továbbá szövetségre lépni a vírusokkal: az úgynevezett bakteriofágok a gazda immunrendszerét nem, kizárólag a baktériumokat támadják. Talán a szemlélet is megváltozott a 40-es évek óta: akkor még erősebben élt a hit abban, hogy az ember képes lehet teljesen uralni és a neki tetsző módon átformálni a természeti környezetet, és kevesebbet törődtek egy ilyen természetátalakító kísérlet következményeivel is.

Természetesen, a meccs az emberiség és a baktériumok között soha nem ér véget, de sport nyelven szólva, „folyamatosan nyomás alatt tartjuk” a baktériumokat.

Sorozatunk előző cikkei:

A természet édes bosszúja

8 felett nem zsír!

Oltásokkal a halálos járványok ellen

A cikk a Sanofi közreműködésével készült.

Ezt a cikket nem az Index szerkesztősége készítette. Bővebben a PR cikkről, mint hirdetési formátumról itt olvashat.