Lukács
8 °C
22 °C
Index - In English In English Eng

Halálos bokatörés?

2012.12.19. 09:13
Ezt a cikket nem az Index szerkesztősége készítette. Bővebben a PR cikkről, mint hirdetési formátumról itt olvashat.
A többszörös csonttörések, csípő- és térdprotézisek esetén, a hosszan tartó műtéti beavatkozások után 70-90 százalékkal nő a trombózis kockázata. Gyógyszeres kezeléssel a váratlan tragédia megelőzhető.

Ha már egyszer sikerült túlélni egy súlyos autóbalesetet, jó volna megúszni élve a kórházi kezeléseket is. Elég lehet azonban egy medence törés, vagy akár egy szimpla bokatörés is, és az orvosi beavatkozások, például egy gipszelés, nem várt, tragikus szövődményekkel járhatnak.

Még néhány évtizede is értetlenül álltak az orvosok a műtétek után, „váratlanul” bekövetkező halálesetekkel szemben. A beteg, aki a sikeres műtéti beavatkozás után már épp haza készül a kórházból, hirtelen elsápad, köhögni kezd, a mellkasát fájlalja, és mielőtt a kórházi személyzet bármit is tenni tudna, már be is következett a váratlan tragédia: a műtét sikerült, a beteg meghalt. A hozzátartozók értetlenül állnak a történtek előtt, csakúgy mint a kezelőorvos, és csak az utólagos boncolás állapítja meg, hogy bizony tüdőembólia végzett a beteggel.

A 90-es évek végén tudományos szenzáció erejével hatottak azok az adatok, mely szerint a sok szervet érintő baleseti sérülteknél, medence törések esetén, csípő- és térdprotézisek alkalmával 70-90 százalékban fordulhat elő rejtett vagy nyilvánvaló tromboemólia, ami nem más, mint általában az alsó végtagban – leggyakrabban a bal lábszárban – kialakuló vérrög, amely innen továbbvándorolva tüdőembóliát okoz.

Az evolúció kikezdett Darwinnal

Tulajdonképpen minden azzal kezdődött, hogy felegyenesedtünk. A két lábon járó ember keringése – a nyomásviszonyok, a keringés sebessége – megváltozott, leginkább az alsó végtagokban. Azonban az elmúlt évmilliók során sem tudott még eléggé kifejlődni az új szabályozó rendszer. Az evolúció előtt álló feladvány: megőrizni a folyamatos keringést, ugyanakkor megakadályozni az egyed elvérzését, amihez nyilván véralvadási faktorokra van szükség. Ezek, tudniillik a fibrinolitikus vérlemezkék és endothel sejtek felelősek a vérrögök kialakulásáért. A tudósok szerint nem is az a csoda, hogy a vérünk megalvad, hanem az, hogy mégis folyik. A sors iróniája, hogy maga az evolúció elméletének megalkotója, Charles Darwin is szívtrombózisban halt meg.

Érdekes, hogy az evolúciós feladvánnyal nem mindenkinek sikerült azonos eredménnyel megbirkóznia. Az európai emberek 5-10 százaléka lehet érintettje az úgynevezett Leiden mutációnak, ami tulajdonképp egy génhiba és trombózisra hajlamosít. Kiderítették, hogy a mutáció kb. 15 ezer évvel ezelőtt a Tigris és az Eufrátesz folyók között alakult ki, és az innen elvándorló emberek hozták Európába a kóros gént. Az amerikai őslakosokban és az ausztrál bennszülöttekben viszont nincs ilyen gén.

Ha lábfejét felhajlítja és fáj a lábikrája, ideje aggódni

Már maga a baleset, csonttörés is trombóziskockázattal jár, hiszen megsérül az érfal belhártyája, az úgynevezett endotel, a sérülés helyén pedig a vérlemezkék összecsapzódhatnak, a hozzájuk tapadó fehérjékkel és vörösvérsejtekkel együtt vérrögöt képezhetnek. A hosszan tartó műtéti beavatkozások újabb traumát okoznak a vérkeringésben, ami tovább növeli a trombózis kockázatát. A kialakuló vérrög vagy elzárja az eret, vagy tovább sodródik a véráramban, és a tüdőben okoz embóliát, és ha ezen is keresztül halad, végső soron agyér-embóliához vezet.

Némileg megnyugtató lehet, hogy nem minden trombózis végzetes – olyan is előfordul, hogy teljesen észrevétlen marad. Minél nagyobb a vérrög, annál súlyosabbak a következményei. A statisztikák azt mutatják, hogy „csak” minden ötödik trombózis életveszélyes, a trombusok 5-10 százaléka egyszerűen feloldódik, bár a vénabillentyűk ekkor is károsodnak. Magyarországon évente 10-20 ezer vénás trombózis lehet, ám ezeknek többségével az emberek nem is mennek orvoshoz. A trombózis és az embólia közötti összefüggés ezért is maradt sokáig rejtve az orvosok előtt, illetve fejlődnie kellett a diagnosztikai eljárásoknak is ahhoz, hogy a panaszmentes embólia kimutatható legyen.

Aki viszont műtét után fájdalmat érez a lábszárában – a lábfejet a térd felé hajlítva lábikrafájdalom jelentkezik – , vagy a térdhajlatban, felmegy a pulzusa és még hőemelkedése is van, azonnal hívja az orvost, mert nagy valószínűséggel életveszélyes trombózisa van.

Nem lehet kelbimbót enni

Aki az alacsony kockázati csoportba tartozik, vagyis fiatal és semmilyen műtéti szövődménnyel nem kell számolnia, továbbá felmenői között sem fordult elő trombózis, elég ha az orvosi beavatkozást követően minél hamarabb lábra áll. A mozgással meginduló izom összehúzódások ugyanis segítik a lábszárban a vért továbbpréselni a szív felé. Ha már az említett „német szabvány” szerinti közepes kockázati csoportba tartozik – negyven éves kor felett, bármilyen nagy sebészeti beavatkozást megelőzően – , már indokolt lehet a gyógyszeres kezelés. Ez gyakorlatilag alvadásgátló gyógyszerek intravénás, vagy szájon át történő beadását jelenti. A szükségességét a kezelőorvos dönti el. A magas és legmagasabb kockázat esetén, különösen belgyógyászati, ortopédiai műtéteket megelőzően, az antitrombiotikus kezelés elmaradása már „a foglalkozás szabályainak figyelmen kívül hagyását” jelentené. A gyógyszeres megelőzés időtartama általában 6-14 nap, amit a műtét után – orvosi javaslatra – még otthon is indokolt lehet folytatni. A kezelés megszakítása is trombózishoz vezethet!

A gyógyszeres kezelés akár egy fél éven át is eltarthat. Ez alatt a betegnek rendszeresen ellenőriznie kell INR értékét – ez az alvadásgátlás mérőszáma, amelynek 2 és 3 között kell lennie –, minden nap ugyanabban az időpontban kell beszednie a gyógyszerét, és meg kell találnia az egyensúlyt a rendszeres mozgás és a sérült végtag pihentetése között. A kúra közben a betegnek kerülnie kell a zöld leveles zöldségek fogyasztását is, ezeknek ugyanis magas a K-vitamin tartalma, ez pedig eleve egy véralvadáshoz szükséges fehérje, ami a gyógyszerrel kombinálva a vér túlzott felhígítását eredményezheti.

Súlyos, de azért ki lehet belőle gyógyulni

Akik nagyon nekibúsultak volna a gyógyszeres kúra számtalan előírása és hossza miatt, azoknak reménykeltő lehet, hogy – amennyiben örökletes trombofíliával nem kell számolniuk – a sérülésből való felépüléssel egy időben a trombóziskockázat is megszűnik, vagyis abba lehet hagyni a gyógyszerezést. Jöhet újból a spenót, a brokkoli, a kelbimbó, a karfiol, és a málna! Még ezt követően is hasznos lehet azonban az úgynevezett grádiens kompressziós harisnya viselése, ami segít meggátolni, hogy a vér a lábszárban visszafelé folyjon, és természetesen javasolt a több mozgás, a dohányzás elhagyása, az egészségesebb életmód.

Sorozatunk előző cikkei:

A természet édes bosszúja

8 felett nem zsír!

Oltásokkal a halálos járványok ellen

Baktériumok védekezésbe szorulva

A rák túlélhető

Kovács úr tüdőembóliát kapott

A cikk a Sanofi közreműködésével készült.

Ezt a cikket nem az Index szerkesztősége készítette. Bővebben a PR cikkről, mint hirdetési formátumról itt olvashat.