A Sziklakórház sorsa, avagy egy képzelt riport egy atombunkerből
X: Sokan még nem hallottak a Sziklakórházról, minek tulajdonítja ezt?
Talán néhányan még mindig azt hiszik titkos, és nem mernek érdeklődni. Talán a média a hibás, esetleg az emberek, hogy mással vannak elfoglalva. Az ugyanis kizárt, hogy mi nem dolgozunk elég jól. J
X: Csak nem politikusnak készül?
Szerencsére nem...
X: Most akkor titkos a létesítmény, vagy nem?
Szigorúan titkos volt 2002-ig, de már nem az.
X: Mégis sokan tudtak róla, hiszen a második világháborúban és 1956-ban is rengetegen voltak itt. Hogyan lehetett mégis titkos?
Az volt titkos, hogy atombunkerré fejlesztették, valamint a szerepe egy esetleges atom-, vagy vegyi támadás esetén.
X: És mi lett volna a szerepe?
Ha eljön megnézni, megtudhatja, garantáltan érdekes. Az idegenvezetőink pedig extrém jók...J
X: Most be lehetne üzemelni? Túlélnénk itt egy atomtámadást?
A létesítmény az 1950-es évek végén az egyik legkorszerűbbnek számított az országban. Kétlem azonban, hogy egy Budapestet ért atomtámadás esetén biztos menedék lett volna. Nincs elég mélyen, ez a 10-15 méter kevés. Egy átlag családi háznál nyilván biztonságosabb. Ma már inkább szimbolikus jelentősége van.
X: És mi a helyzet a vegyi támadással? Ha Szíriában lenne ez a létesítmény, használható lett volna?
Relatíve kis költséggel el lehetne érni, hogy a gázok kiszűrésére alkalmas rendszereit és a nyílászárókat felújítsák. A gyógyszerkészletet is fel kéne tölteni. Ekkor alkalmassá tehető ilyen célra. De a gáztámadások jellegüknél fogva váratlanok, a harcanyagok többsége színtelen és nagyon gyorsan ható. Maradjon meg inkább ez csak múzeumnak.
X: Nem titkos a hely, mégis sokak szerint nagyon nehéz megtalálni. Miért nem raknak ki több táblát?
Sajnos kissé nehézkesen megy a vári tájékoztató táblák kihelyezése. A többségükre a megnyitás óta eltelt 6 év alatt sem sikerült felkerülnünk. De aki keres, az talál J. Tavaly 65 000-en megtalálták, idén kicsit többen lesznek.
X: Megérezték a válságokat?
Látogatószámban nem. Az első harmincban van az ország összes múzeumának listáján. Ez komoly eredmény, amire büszkék vagyunk. Sok, nagyon ismert intézményt megelőzünk. A látogatók arányában érezhető volt a válság, ugyanis sokkal több lett a külföldi. Ez tudta csak a takarékra kapcsoló hazai látogatókat kompenzálni.
X: Miben más ez a múzeum, mint a többi?
Eleve igen egyedi a hely, önmagában is kuriózum, kevés a XX. századi történelmi épület, ami korabeli állapotot tükröz. Emellett nem hagyományos múzeumként definiáljuk magunkat. A muzeális tárgyak nem statikusan, hanem jelenetekbe építve tekinthetők meg. Az egész épület pedig lehetővé teszi, hogy valóságos időutazásban legyen része a látogatóknak. Ez egyre terjedő angolszász koncepció, amiben sokak szerint sikerült a mestereket is túlszárnyalni. Idézhetem sokat utazó látogatóinkat:
„A Sziklakórházban tett látogatásunk során rendkívül gazdag tárlatot, különleges atmoszférájú helyiségeket nézhettünk meg, kedves és jól felkészült tárlatvezetőnk kalauzolásával. Churchill londoni bunkerrendszere nem szállhat versenybe az itt látottakkal.”
„Nagyon érdekes, jól felépített és szervezett a kiállítás. A híres doveri Alagútkórház elbújhat mögötte!”
X: Hogyan tudja a múzeum fenntartani a folyamatos érdeklődést?
Értékes és érdekes programokra sokan kaphatóak. Igyekszünk hirdetni, amennyire a költségvetésünkből telik, hogy minél többen ismerjék meg ezt a megdöbbentő kiállítást.
Másrészt folyamatosan új kiállításokkal jelentkezünk. Gazdagodtunk műszaki történeti, polgári védelmi, különleges műveleti erőket bemutató kiállítással, valamint Friedrich Born emlékszobával. Az eredeti, hadiorvoslás kiállítás 2008-as megnyitása óta több mint kétszer annyi viaszfiguránk van, közel kétszáz, sokan közülük hiteles, történelmi személyek. Több figuránk van, mint egy átlag Madame Tussauds kiállításon és a legújabbak már azt a minőséget is elérik. Sokszor szervezünk bemutatókat, interaktív programokat. És hol lehetne jobb csapatépítőt tartani, mint nálunk – ajánljuk „Atomcsapás” programunkat mindenkinek, aki unja már a hagyományos céges és iskolai programkínálatot.
X: Az iskoláknak mit ajánlanak? A diákok érdeklődnek a történelem iránt?
Könnyebb így és itt tanulni a történelmet, mint könyvből. Múzeumi foglalkozásaink, kihelyezett történelemóráink igen népszerűek és lekötik a diákokat. Tanár és diák visszajelzést idéznék:
"Olyan élethelyzeteket láttunk, amelyekben mi magunk másképp cselekednénk. Szembesültünk azzal, hogy a mi generációnk elpuhult és felkészületlen. Megértettem, hogy a "jobb félni, mint megijedni" mekkora butaság és, hogy mennyi ilyen és ehhez hasonló "eszme" honol ma a magyarok fejében. Felébredtem! Köszönöm!" 8. oszt. tanuló
„Az idegenvezető mondatait a gyerekek az osztályomból jó pár hónappal a látogatás után is fejből idézték! Köszönjük!”. Egy gimnáziumi tanár.
X: Igazi bravúrnak tűnik, hogy látható itt egy MI-2-es helikopter is. Hogy vitték be?
Mondhatnám, hogy a széthúzható titkos hangártetőn beszállt – de nem. Darabokban. Egy hónapig szerelték össze. A modernebb hadszíntéri mentést mutatjuk be vele. A múzeum egész koncepciója arra épül, hogy azok az igazi hősök, akik gyógyítanak és megmentik az embereket, nem azok, akik elpusztítják. Ez pedig nem ért véget 1945-ben, vagy 56-ban. Mindmáig, nap mint nap, életüket kockáztatva dolgoznak sokan a szenvedések enyhítéséért sokféle foglalkozásban és helyen. A mindennapi hősök nem mindennapi tetteit igyekszünk jobban megismertetni mindenkivel, azokét, akik emberek maradtak és maradnak az embertelenségben.
X: Kik dolgoztak itt?
Erről külön cikket lehetne írni. Sok, tipikusan magyar sorstörténettel találkozhatunk. Voltak ide beosztott orvosok, sok önkéntes, de a Vár közelsége miatt számos főnemesi sarj is dolgozott itt. A főnővér a háború alatt például Andrássy Ilona grófnő volt. De itt szolgált Cziráky Alíz, Széchényi Ilona sőt, rövid ideig özv. Horthy Istvánné is. Ők bizony lelkiismeretesen ellátták a civilek és kiskatonák sérüléseit és ugyan azt ették, mint ők. Ön szerint a mai magyar közgondolkodási sablonokba belefér, hogy a kormányzó menye, özv. Horthyné cigánylánytól tanult éneket dúdolva zsidó munkaszolgálatos orvosnak asszisztál, aki éppen sebesült magyar katonát műt? Sajnos nagyon nem, pedig ez a valóság. Számos szemtanú visszaemlékezését összegyűjtöttük, ezekből hitelesen tudjuk rekonstruálni és a látogatóknak elmesélni a történteket. A gyűjtés meglepően érdekes folyamat, Széchényi grófnő például 2010-ben e-mailen küldte el Chiléből a visszaemlékezéseit. Célunk az elfogulatlan, hiteles történelem bemutatása, ami egyrészt érdekesebb, másrészt igen különbözik a közgondolkodásba beépült, erősen eltorzított, átpolitizált sztereotípiáktól.
X: Kapnak állami támogatást?
Nem. A múzeumot a Sziklakórház Kiemelten Közhasznú Nonprofit Kft. üzemelteti, tehát ez egy magánmúzeum. Ez ugyan még nem zárná ki a támogatást. De mi nem hangoskodunk, inkább dolgozunk. Így kizárólag saját magunkra támaszkodhatunk, illetve látogatóinkra, akiknek köszönhetjük, hogy működni tudunk. Persze szívesen segítenénk másoknak is, hogy hogy lehet ebben a szakmában talpon maradni támogatás nélkül, ha lenne érdeklődés. Bármilyen támogatást mi is örömmel fogadunk.
X: Mi az a három dolog, amire a legbüszkébb?
Ez egy nem mindennapi hely, örülök, hogy sikerült megmenteni az enyészettől. Ezen túl pedig a kollégáimra, igazán jó csapat dolgozik itt. A harmadik a látogatók elismerése, ami miatt például a Tripadvisor portálon tavaly és idén is „Certificate of Excellence” díjat kaptunk. Nem kisebb célunk van, mint az emberek gondolkodását megváltoztatni háborúról és békéről 60 perc alatt. Úgy tűnik, a feladat nem könnyű, de a vártnál jobban megy.
X: Ön szerint miért hívnak engem X-nek?
Azért, mert Ön nem egy valóságos személy. Sajnos hozzánk nem nagyon jelentkeznek be riporterek vagy újságírók, nagyon ritkán tudósítanak érdemben az eredményeinkről.
A kérdések egy átlagos riporter/újságíró felkészültségét próbálták közelíteni, de a valósággal való bármiféle egyezés a véletlen műve.
További információk a www.sziklakorhaz.hu honlapon olvashatók.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
