Így lesz ízorgia hétköznapi ételekből

Elért Magyarországra a mozgalom, ami Amerikát a feje tetejére állította.

Mint az idősebbek talán még emlékeznek rá, gyermekkorunkban nem ilyen volt a paradicsom, mint ma. Nem volt mindig kapható, csak júliustól őszig. Nem volt ennyire savas. Puha volt és szinte krémes, összetett ízű. Ha megnyomta az ember kicsit, rögtön a kezére csurgott a magokkal teli piros lé. Néha fura volt a formája. Nem lehetett labdázni vele, mint a mostaniakkal.

Halovány szín, halovány íz, kőkemény héj, vörös gömbforma.

Miért ezt a vackot lehet csak kapni? Mert a nagyipari termesztésben és a nagykereskedelemben ezt a kerek fajtát lehet nagy profittal előállítani. Mert eláll. Ugyanis azért nem romlik meg, mert olyan kevés a beltartalma, hogy még a baktériumoknak és gombáknak sem csinál étvágyat. Direkt erre tenyésztették ki: ezek speciális polcálló, nagy hozamú fajták. Élelmiszernek tűnő tárgyak. Ettől olcsók.

Mi tehetünk róla?

De mindaddig csak ez lesz a boltokban, amíg mi, fogyasztók nem szavazunk a pénztárcánkkal olyan élelmiszerekre, amelyeknél az íz a fontos. A jó ízű és egészséges paradicsom – és a többi élelmiszerféle – titka az, hogy nem kell messzíről szállítani, mert helyben terem és helyben fogyasztják. Nem kell tartósítószerrel telenyomni. Nem kell genetikailag módosítani. Nem kell lefújni gombaölővel.

A jó élelmiszer olyan, mintha a szomszéd kertjének a végéből kerülne az asztalunkra. Vagy abból kapnánk, amit a gazda a családjának termel.

A legjobb a hazai

A „helyit evés” e régi-új szemléletet tette magáévá a Locavore étterem a Tabánban, amely missziójaként tűzte ki, hogy a hazai éttermi életben elterjeszti ezt az amerikai eredetű mozgalmat. Ott pár évtized alatt fantasztikus dolog történt: a nagyipari termelés mellé felnőtt egy minőségi helyi árut kínáló szektor is.

Könyvelők és ügyvédek hagyták ott manhatteni karrierjüket, hogy parasztok legyenek. Mert már megérte, mert meg lehetett élni belőle és mert jobb munka mások asztalára finomat tenni, mint cinikus városi munkát végezni és állandóan csak rohanni.

A motoros séf

“Aki helyi árut használó étteremben eszik, az elősegíti, hogy meg tudjanak élni nálunk is azok a gazdák, akiknek fontos a minőségi és egészséges termelés. Nekik ugyanis a helyit vevő éttermek stabil felvevőpiacot jelentenek. Így tud fennmaradni az a szemlélet és termelési mód, amelyben az elsődleges szempont nem a minél nagyobb profit, hanem az egészséges és természetes alapanyag és étel előállítása' – magyarázta Halász István séf, aki motorral járja az országot, hogy felkutassa a helyi termelőket. Ám mint minden jó séfnek, végső soron Istvánnak is az ételek íze a legfontosabb.

Ehető virágok és petrezselyem

Nemrégiben például egy budaörsi kertészetre bukkant rá, ahol zöldségkülönlegességeket és ehető virágokat termesztenek. “Engem is megdöbbentett, milyen gazdag választéka van a különleges zöldségeknek” – mondta Dóra Melinda Tünde kertész. “A turbolya és a medvehagyma már ismét divatba jött, felfutóban a tyúkhúr is, de a madársóskát például ma is dísznövényként ismerjük inkább, miközben elképesztően finom. De még a hétköznapi petrezselyem is fantasztikus aromájú, ha a megfelelő fajtát a megfelelő méretben szüretelik le. A nektártól édes ehető virágokkal pedig bármilyen salátát költeménnyé lehet tenni” – tette hozzá.

Tapolcai hal parajdi sóval

A Locavore-ban könnyen nyomon követhető más alapanyagok útvonala is. A pisztráng és a ponty Nusszer Istvánéknak köszönhető, a kiváló íz pedig a tapolcai tavasbarlangból feltörő karsztvíznek. A kecske- és tehénsajtok az őrségi ínyesmestertől, Buzás Attila Sándortól érkeznek. A tehéngomolya, az orda és a joghurt a kulcsi gazda, Sibáné Pintér Brigitta gondosságát dicsérik. Az előszállási termesztő, Takács Ferenc érdeme, hogy a méz sűrű, a dió friss és a fűszerpaprika jó, füstös ízű. A sót sem kell feltétlenül a tengertől szállítani, ha az egyik legkitűnőbb lelőhely a parajdi sóbarlang.

És azokat a fogásokat, amelyekhez az alapanyagokat nevükkel és arcukkal vállalják a termelőik, elkészíteni és elfogyasztani is öröm.

Iratkozzon fel hírlevelünkre és a főétel után a desszertre a vendégünk!

www. locavore .hu