A Szentháromság tér barokk kulisszái idén is sztárok hangját, hangszereit visszhangozza majd, ahogy ez történik immáron egy teljes évtizede. A közelben lakók tudják, ezeken az estéken jobb, ha nyitva tartják az ablakokat, mert hol operacsillagok magas C-i, hol funky fenegyerekek basszusai repeszthetik meg az üvegtáblákat. Arról nem is beszélve, hogy a nyitott ablakokon keresztül jobban élvezhetik az egyedülálló zenei kavalkádot. Amiben nem lesz hiány az idén tizenegyedik alkalommal pörgő VeszprémFesten sem.
Ja, és aki nem a közelben lakik, és élvezni akarja a műsort, jobb ha igyekszik, mert a programokra rohamosan fogynak a jegyek.
Ebben az évben világok találkoznak a püspöki palota előtti Nagyszínpadon, de harc helyett inkább békés egymás mellett élésben. Már ha a nyughatatlan kubai zenére és a lelkekből dobogó afrikai ritmusokra bármennyire is illik a békés jelző. A világzene műfaján belül ez a két világ találkozik július 15-én, a nyitónapon Roberto Fonseca és Fatoumata Diawara jóvoltából. Fonseca a zongoráján kívül a tradicionális kubai muzsikát hozza magával alaposan megkeverve nem kevés jazzel és utcai stílussal.
A Fatou becenévre hallgató csoda pedig az óceán másik oldaláról, Maliból hozza saját exportcikkét: egyedülálló hangját, előadásmódját , s vele Afrika kortárs fiatalságának az énekesnő által újrafogalmazott életérzését, melyet nem feltétlenül a felhőtlen könnyedség jellemez. Fonseca virtuozitását, Fatou bársonyos hangját nagyjából már az egész világ ismeri, most Veszprémben az is kiderülhet, a két világot csak földrjazilag választja el egymástól nagy távolság.
Akik két másik női előadóra is kíváncsiak, azok jobb, ha megpróbálnak a környék lakóival egyezkedni egy nyitott ablakos helyért. Katie Melua 16-ikai fellépésére ugyanis elkeltek a jegyek. Az egyik legnagyobb lemezeladással rendelkező brit énekesnő a jelek szerint nemcsak a Buckingham Palota koronázási gáláján népszerű. Ahogy nem kell népszerűségért a szomszédba mennie Dani Kleinnek, a Vaya Con Dios frontnőjének sem – úgy nagyjából húsz esztendeje. Ahogy egy korszakos alkotónál lenni szokott, őrületes sikereken és mélyebb pillanatokon át vezetett az út a Nah Neh Nah-tól a veszprémi Nagyszínpadig. Ahogy hivatalosan szokás fogalmazni: a 17-ikei koncertre jegyek még korlátozott számban.
Nevükkel ellentétben nem éppen vadonatújak a The Brand New Heavies, de a színpadon rendre úgy teszik oda magukat, mintha most találták volna ki, hogy játsszunk olyan zenét, amit hívjunk úgy, hogy acid jazz. Pedig ezt már két évtizede kitalálták. Alkottak egy műfajt, egy korszakot meg egy életművet, amelynek leghúzósabb darabjai nélkül nem fogják elhagyni a pódiumot 18-án sem. S ha már elhagyás: a következő napon mindenki meggyőződhet róla, hogy Youssou Ndour hűtlen lett – legalábbis ami politikusi karrierjét illeti hazájában, Szenegálban. Három évi honatyáskodásból visszaváltott azzá a magával ragadó előadóvá, elbeszélővé, énekessé, zenésszé, tradicionális griot művésszé, akiért a világ a 7 seconds óta rajong. Veszprémben most ezt mindenki személyesen megteheti.
Végül a záróbuli: július 20., Magyar Jazz Napja – Charlie-val, Kőszegivel, Tony Lakatossal és egyéb nemzetközi klasszisokkal. Amennyiben valaki elügyetlenkedné a jegyvásárlást, és bármiről lemaradna, ott a helye a két kísérőrendezvényen, a Rozé, Rizling és Jazz Napkon, illetve a Jezsuita kolostor Nagy Generáció címet viselő estjein, Sebestény Mártával, Somlóval, Déssel, Karácsonnyal. Ha nem maradt le a többiről, akkor is.