Világhírű Bartók-koncert a Müpában
A műzene és az autentikus kárpát-medencei népzenék párosítása a Muzsikás „specialitása”: 1998-ban jelent meg a londoni Royal Festival Hallban bemutatott Bartók-album, amire a komponista hegedűduóit vették fel Alexander Balanescu hegedűművésszel, mégpedig úgy, hogy az egyes darabok köré szerkesztett népi dallamokkal felvázolták az Bartók-munkát ihlető forrásokat is. Az együttes ugyanannak a „műfaji falnak” a maradványait lépte át ezzel az albummal, amit Bartók a maga korában már ledöntött. Az ezredforduló idején egy újabb – és talán nem túlzás azt állítani, az eddigiek közül a legnagyratörőbb, ám Magyarországon eddig még nem hallott – produkció ötlete szökkent szárba. A zenével is foglalkozó neves történész, Joseph Horowitz vélekedett úgy, hogy egy klasszikus vonósnégyessel fuzionáló népi együttes képes legközvetlenebbül a szélesebb közönség elé tárni a 19–20. századi magyar művészi zenét, és annak népzenei forrásait. Az 1975-ben budapesti zeneakadémisták által alapított, de hosszú ideje Coloradóban székelő Takács Kvartett már akkor a világ egyik legkeresettebb vonósnégyesének számított – ráadásul azóta csak öregbített hírnevüket éppen a Bartók-kvartettek tolmácsolásával vívták ki. A két évvel idősebb évfolyamba „járó” Muzsikás pedig az autentikus magyar népzene első számú tolmácsolójának számított szerte a földkerekségen. Miért gondolhatta az ötletadó, hogy épp egy vonósnégyes lehet a legalkalmasabb erre a feladatra? A kérdésre adott válasz minden bizonnyal abban is keresendő, hogy Beethoven halálát követő másfél évszázadban – így Bartók életében is – alapvetésnek tartották: a legszemélyesebb érzések kifejezésére a vonósnégyesnél nincs tökéletesebb műfaj. A duók, vonósnégyesek, táncfeldolgozások és az eredeti népdalok, hangszeres népzenék kapcsolata soha nem tapasztalt intenzitással és változatossággal jelenik meg ezen a koncerten.
A két együttes produkciója óriási sikert aratott az Amerikai Egyesült Államok és Európa patinás koncerthelyszínein, többek között a New York-i Carnegie Hallban is. Az előadás – melyről egy lelkes tengerentúli kritikus a „klasszikus zene és a népzene örömesküvőjeként” írt – február 12-én egyetlen alkalommal látható a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben. A híres akusztikájú koncertpódium ráadásul most láthatja először vendégül a Bachtrack komolyzenei szakportál koncertstatisztikái alapján a világ hetedik legfoglalkoztatottabb vonósnégyesének nevezett Takács Kvartettet.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
