Anthony Braxton, a zenei újító

Az avantgárd jazz egyik legnagyobb alakja, Anthony Braxton május 17-én legújabb kvartettjével érkezik a Müpába. A zenekar dob nélküli előadásaiban kiemelt szerepet kap a komputerek által generált zene.

Az avantgárd és a free jazz népszerűsége mára ugyan csökkent azokhoz az időkhöz képest, amelyekben az Amerikai Egyesült Államok polgárjogi harcai során, ezek egyik szelíd megnyilvánulási formájaként sokak szabadságvágyát fejezte ki, de kultikus alakjai máig érvényes zenei megnyilatkozásokat tesznek, így Braxton is. Az 1960-as évek óta száznál is több lemezen volt hallható játéka a legkülönbözőbb ritkán alkalmazott fúvós hangszereken, amelyek szokatlan módon a hangtartomány legaljától a legtetejéig sorakoznak.

A hetvenéves művész ma is az amerikai jazz egyik legfontosabb alakja. Életműve olyan hatalmas, olyan jól dokumentált, és olyan tempóban bővül, hogy átlátni szinte hihetetlen vállalkozás.

Egyetemista évei alatt találkozott a szintén fúvós Roscoe Mitchell-lel és a dobos Jack DeJohnette-tel, velük közösen alapította meg a máig működő Association for the Advancement of Creative Musicians nonprofit szervezetet. A hetvenes években rövid ideig Chick Coreával, Dave Hollanddel és Barry Altschullal a Circle nevű formációban dolgozott, amelynek hatása jóval jelentősebb volt, mint élettartama. A társak között találjuk még Kenny Wheelert, George Lewist, Derek Bailey-t, Max Roachot, Tete Montoliut és Hank Jonest. Zeneszerzőként Cage, Stockhausen, Boulez és Schönberg határozta meg Braxton gondolkodásmódját.

Legújabb formációja, a Diamond Curtain Wall trióként már 2005-ben összeállt Trio (Wesleyan) című lemezén, csak akkor még nem Mary Halvorson, hanem Tom Crean volt a gitárosa. 2010-ben a trió André Vida alt- és baritonszaxofonossal kiegészülve kvartettként szerepelt egy lemezen, 2011-ben pedig Taylor Ho Bynum kornettos-szárnykürtössel és Mary Halvorson gitárossal alakított hármas játszott a Trio (NYC) albumon. A hangzásvilágukat a számítógépes zeneszerzés és improvizáció határozza meg. Erre a projektre is tökéletesen érvényes, amit Steve Smith, a New York Times kritikusa írt Anthony Braxton zenéjéről: „nem annyira kompozíciós stratégia, mint inkább egy ideális demokrácia utópikus modellje. Vannak követendő szabályai, betartandó törvényei, melyeket gondosan ellenőriz a klán feje. Ám e törvények inkább irányelvek, nem pedig megszorítások; helyes követésük teljes személyi szabadsághoz vezet egy zeneileg jól működő, pontosan körülírt társadalmi szerkezetben”.

Anthony Braxton Diamond Curtain Wall Quartet

2015. május 17., Fesztivál Színház

További információ: https://www.mupa.hu/program/anthony-braxton-diamond-curtain-wall-quartet-2015-05-17_20-00-fesztivalszinhaz