Magyar fotóművészet a Milánói Világkiállításon

2015.09.18. 14:10 Módosítva: 2015.09.18. 15:10
Ezt a cikket nem az Index szerkesztősége készítette. Bővebben a PR cikkről, mint hirdetési formátumról itt olvashat.
Magyarország fotográfusai révén meghatározó módon írta be magát a művészet történetébe. Ebbe a rendkívüli munkába enged betekintést a Milánói Világkiállítás ideje alatt, a Magyar Pavilonban bemutatott, egymásra épülő kiállítás-sorozat.

A nyitókiállítás a jelen alkotóinak fiatal generációját mutatta be, akik még ugyan életművük első fejezeteit írják, de már igazolták alkotói mivoltukat és munkáik erőteljes voltát. A magyar pavilonban augusztus végéig Fátyol Viola, Ember Sári, Kudász Gábor Arion, Molnár Zoltán, Bácsi Róbert László, Máté Bence, Felkete András, Szalontai Ábel képei voltak láthatóak. Az alkotások a VÍZ és a TERMÉSZET örök szerepét járták körül a múlt, a jelen, a jövő és az ember összefüggésében.

A sorozat második eleme, a Kreativitás és fotográfia címet viselő kiállítás szeptemberről tekinthető meg a Pavilonban. A kreativitás fogalmát kiindulásnak tekintve kettő különböző, karakteres fotósorozat látható. Mindkettő úgy tér el a megszokottól, hogy bár csak egyetlen összetevőt változtat meg, mégis újszerű, meglepő értelmezést hoz létre. Az alkotók különféle képességeik révén megszerzett tapasztalataikat jelenítik meg új formában és hoznak létre különös és eredeti műveket. A kiválasztott fotósorozatok mindegyike Magyarországot mutatja be eltérő és rendkívüli módon a múlt történéseiből kiindulva a XXI. századba érkezve.

Sokféleképpen írható le egy ország: a dolgokat, helyeket, történéseket pontosan rögzítő dokumentumokkal és statisztikai számadatokkal; történelme, megnyert és elvesztett csatái számba vételével; a benne élő emberek személyes történeteivel vagy például a művészet, ezen belül a fotóművészet eszközeivel is. Az itt bemutatott munkák, a fényképek a megfigyelés/megértés/ábrázolás szűrőjén keresztül mutatnak egyedi képet a magyar fotográfiáról és Magyarországról. Nem célja, hiszen nem is lehet e válogatásnak, hogy Magyarország építészeti és természeti kincseinek gazdagságát, kulturális és társadalmi sokszínűségét bemutassa, e helyett térben és időben egymástól távol eső momentumok felvillantásával egyszerre nyújt benyomást az országról. A kibontakozó kép egy szubjektív lenyomat, amely egyszerre tükrözi a fénykép készítőjének témaválasztásában és a válogatásában tetten érhető személyességet, a kialakuló kép pedig a befogadás folyamatán keresztül a kiállítás közönségében válik egésszé.

A Hórusz Archívum – Kardos Sándor filmoperatőr ma már körülbelül kétmillió darabból álló privátfotó-gyűjteménye – különös pillanatok tárháza, amelyben a képek a váratlan és a véletlen képalkotó szerepének megnyilvánulásai. Neve az egyiptomi hieroglifák sorában Hórusz isten szeméből származik és az egy egészet, a teljességet jelenti. Ezekben a véletlenül sikeredett fotókban kisiklik a mindennapi mechanizmus, és létrejön valami csodálatos és kiderül, hogy a fotós nem egyedül maga készíti a képet és hogy a pillanat, amit megörökíteni szándékozott, sokkal több rétegű volt, mint ahogy az az emberi szemnek akkor látható volt.

Piti Marcell a Google Earth számítógépes programját használva mutatja be Magyarország tizenkét helyszínét. A képeket eredeti formájukban töltötte le, majd fekete fehérre és negatívra fordította át, bárminemű képen szereplő információ manipulálása nélkül, meghagyva a program alapvető sajátosságát, a személyiségi jogokat védő, az anonimitást adó kitakarásokat, elmosásokat is.

A mindenkori kortárs művészet fontos kérdése az alkotó belső érzései és az őt körülvevő táj viszonya, annak változásai és a belső imaginárius kép megjelenítése a külső környezetben, a tájban vagy éppen a városban készült fotókon. A Magyar Fotográfusok Háza kiállítása ezt a külső-belső párbeszédet mutatja meg a magyar fotográfia egyéni hangulatú, olykor meghökkentő, de mindenképpen izgalmas és különös képeiben.

Ezt a cikket nem az Index szerkesztősége készítette. Bővebben a PR cikkről, mint hirdetési formátumról itt olvashat.