Keletről jött gének, különös szokások, arcok és sorsok a csontok alapján

A finnugor nyelvi rokonság biztos, azonban a finnugor eredet korántsem. Történelmünk írásos emlékeit történészek elemzik, a fennmaradt tárgyakat régészek tanulmányozzák, az ásatásokon előkerült, egykor élt emberek csontjainak vizsgálatával az antropológia és az archeogenetika foglalkozik. Mit mondanak a csontok a Kárpát-medencébe érkező, magyarként ismert nép egy részének származásával kapcsolatban?

Új időszaki kiállítással várja október 16-atól a látogatókat a Természettudományi Múzeum. Az Attila örökösei – A hunoktól az Árpád-házig című tárlat középpontjában népességünk eredetének kutatása áll XXI. századi módszerekkel.

A kiállításban megismerjük azoknak a keletről érkező népeknek a vázlatos történetét, amelyek nem néptöredékként érkeztek a Kárpát-medencébe, hanem Európa történelmére jelentős hatással bírtak. Ők a hunok, az avarok és a magyarok. A maradványok archeogenetikai vizsgálatán alapuló, valós természettudományos eredményeket mutat be a „keleti szállal”, azaz a keletre mutató rokonsági viszonyok kérdésével kapcsolatban.

Tudományos módszerrel készült arcrekonstrukciók segítenek minket abban, hogy hiteles arcokat, sorsokat, megelevenedő múltat is lássunk az embertani anyag mögött. Összesen 13 ember arcrekonstrukciója van kiállítva, köztük hun és honfoglalás kori férfiak, de olyan Árpád-háziak is, mint például III. Béla király vagy a kegyetlen gyilkosság áldozatául esett Macsói Béla herceg.

Megismerjük e korabeli népek néhány ma már bizarrnak tűnő hagyományát: a koponyatorzítást, a sebészi koponyalékelést és a jelképes koponyalékelést. Kik, mikor és miért éltek ezekkel a módszerekkel? Milyen nyomokat hagynak a koponyákon a beavatkozások?

Az embertani anyagot tudományosan hiteles, régészeti leletek alapján készült tárgyrekonstrukciók egészítik ki, hogy megismerhessük a honfoglalás kori kultúra egy-egy tárgyi elemét is.

Bővebb információ