300 milliós fizetés, Szilícium Völgy és a 10 danos karatemester – interjú Czernecki Péterrel

Egy éve beszélgettünk utoljára. Akkor a cikk nagy visszhangot kapott, úgy tudjuk sokan megkeresték. Mivel?

Hogy segítsünk nekik abban, hogy legyen jobb informatikájuk.

Aki nem olvasta - mi volt abban a fő üzenet?

A vállalkozások, vezetők sokkal többet költenek kézzelfogható dolgokra - épületre, gépekre - mint informatikára. Az arány messze az EU átlag alatt van.

Nem vigasztalhatjuk magunkat azzal, hogy “kit érdekel ez, így is jól megvagyunk”.

Az informatika következő cunami-hulláma itt van és nincs az a hely ahová elbújhatunk előle.

Ha nem tesszük meg, egyszerűen nem hogy összeszerelő üzem nem leszünk - az EU és a világ nyomornegyedévé válunk. Ijesztgetés? Nem az.

Ma épülettel, gépekkel csak azok tudnak sok pénzt keresni, akik jókor jó helyen vannak: tudnak valami olyanról amiről más nem (“ide építhetsz egy szállodát, cserébe pedig...”), vagy “segítenek” nekik a beszerzésben, közbeszerzésben (“majd közösen letornásszuk valahogy a telek árát”).

Ezek az eszközök mindenki számára ugyanúgy elérhetőek, semmilyen plusz előnyt nem jelentenek. Igaz ez a balatoni telekre vagy a stadionra ugyanúgy.

Az épület, a gép szükséges rossz. Legyen másé, vegye meg, építse meg más – ne mi.

De ez miben különbözik a magyar átlag-vállalkozó, cégvezető gondolkodásmódjától?

Ezzel szemben a magyar átlag-vállalkozónak, cégvezetőnek az informatika a szükséges rossz.

A magyar átlag-vállalkozó, cégvezető jóval 40 év feletti - ez önmagában nem gond, a tapasztalat nagyon sokat ér, de a közegben, amiben felnőtt, még nem szívta magába gyerekként az informatikát.

Ezért kiadja valakinek az informatikai döntéseket.

Nem érti igazán, hogyan lehetne ugyanazt, amit csinál valóban digitálisan végezni. Ugyanúgy tucat-eszközöket másol, alkalmaz, tucat-módon - amik versenyelőnyt nem jelentenek csak azt biztosítják, hogy legalább ne maradjon le a nyugati versenytársaitól.

Magyarországon 2019-ben sajnos ez a színvonal. Nagyon kevesen tekintenek az informatikára, mint jelentős versenyelőnyt lehetővé tevő dologra.

Akkor a szálloda, a jármű, az eszköz nem számít?

Az Uber, az Airbnb vagy az Amazon mind úgy ad el, hogy azt, amit elad – nem az övé.

Az Uber 80 milliárd, az Airbnb 40 milliárd, az Amazon 810 milliárdos cégértékkel bír.

Ezzel szemben a magyar vállalatoknál az, hogy a szoftvert külső szolgáltatótól szerezzem be mint szolgáltatást és ne legyen saját szerverem: ez még sokszor mindig ördögtől való.

A világ viszont már régen erre megy: az adat, információ, ami érték – minden más legyen másé.

Érthető, de várjunk csak: cunami-hullámot emlegetsz. Mi ez?

Az egy évvel ezelőttihez képest is még jobban igaz: a világon láthatatlanul, de mindent felforgat a mesterséges intelligencia (az “AI”) és a felhő számítástechnika.

Az emberiség egyik fő baja, hogy még mindig a látható világgal van elfoglalva: pedig a lényegi dolgok az emberiség történetében a láthatatlan világban történtek.

Mindennek a kiváltó oka ott keresendő.

Ezért a jövőt is ott kell keresnünk.

Nézzünk egy a közhiedelem szerint új találmányt: az elektromos autókat.

Pedig: nem a Tesla elektromos autója az igazi nagy találmány, az elektromos autó sem az. Az első kis szériás elektromos autó 1890-ben jelent meg.

Az elektromos autózással szemben a mesterséges intelligencia, az AI teljesen újkeletű dolog: még 10 éve sem volt sehol: néhány brutális számítási teljesítményű gépen, speciális feladatra alkalmazott intelligencián (gondoljunk pl. a sakk-automatákra) túl nem volt igazán alkalmazható a mindennapi életben.

Jó, jó, de mi az, ami változott? Mit jelent a mesterséges intelligencia a mindennapi embereknek és vállalkozóknak, cégvezetőknek?

Egyrészt egymás után találtak fel több olyan algoritmust, ami a mindennapi életben is jól működik és bár speciálisak, de mégis több dologra általánosan alkalmazhatók.

Ezek hirtelen olyan dolgokra képesek amire eddig csak az ember volt képes: pl. a gépi látás: a gép már felismeri, amit lát (a Tesla is ezért tud önvezető autókat gyártani). Vagy az olvasás: a gép felismeri, amit olvas, vagy a hallás: megérti amit hall.

Vagy még ijesztőbbnek tűnhet: előre lát: “érzékkel” jósol: előre jelzi, hogy mi várható.

Milyen mesterséges intelligencia algoritmusok vannak? Kb. 25-30 féle fő algoritmus van. Csak néhány ezek közül:

• Gépi látás (machine vision): a gép felismer alakzatokat, összehasonlít képeket, megérti mi az eltérés két kép között. Pl. megtalálja a hibát egy gyártósoron, felfedezi a rákos sejteket, észreveszi egy autón a sérülést
• Gépi hallás (speech to text): a gép a hallott szöveget bármilyen nyelvről szöveggé alakítja. Pl. ügyfélszolgálati vagy értékesítési beszélgetéseket szöveggé alakít amelyekben lehet keresni. Vagy filmeket automatikusan feliratoz.
• Gépi olvasás (image to text): a gép a látott képi szöveget felismeri és képes azt kereshető szöveggé alakítani. Pl. számlaképet alakít értelmezhető, kereshető számla szöveggé.
• Fokozatos tanulás (ún. reinforcement learning): a gép fokozatosan, lépésenként kapott kis, minimális mennyiségű információ alapján is képes előre jelezni. Pl. ha néhány vásárlóm a webshopomban Madonna dalokat vásárol akkor a gép megtanulja, hogy mit ajánljon mellé.
• Gépi beszéd (ún. text-to-speech): a gép természetes emberi hangon képes beszélni, írott szöveg alapján. Pl. egy egyszerű ügyfélszolgálati menünél hatékonyabb bonyolultabb menüt rakhatok össze vele.

Ezek olyan - utólag ránézve - egyszerű „módszerek” (algoritmusok) amelyek rengeteg területre alkalmazhatóak.

Ezek a modellek (algoritmusok) már az emberi felismerési képességet - hibahatárt - meghaladóan tudnak működni.

Ami ránézésre még ijesztőbb: ezek az algoritmusok képzéssel képesek fejlődni: minél többet gyakorolják, amiben jók, annál jobbak lesznek. És számos ezek közül már meghaladja a legjobb emberek képességét is.

Pár hónapos például a hír: 9,5%-kal jobb eséllyel jelzi előre a tüdőrákot a tüdő-felvétel alapján a mesterséges intelligencia, mint az orvosok. Ez a 9,5% évente több százezer megmentett emberi életet jelent. „Csak” el kell terjeszteni.

Félnünk kell?

Vártam ezt a kérdést. Bármikor amikor felmerül a mesterséges intelligencia kérdése – ezt is megkérdezik. Még szakemberek között is téma.

Röviden: igen és nem.

Az emberiség sötét évezredeit tekintve: igen. Azaz, ha az ember dönt arról, hogy mire használja a mesterséges intelligenciát, akkor van félnivaló.

Nem mindnyájan Buddhának születtünk.

Ha arra gondolunk, hogy a tüdőrákot jobb eséllyel diagnosztizálja a gép – akkor nem.

Ez is csak egy technológia: attól függ, mire használjuk.

Egy biztos: van olyan veszélyes, mint mondjuk az atomenergia. De: uránból is lehet atombombát vagy atomreaktort is előállítani. A döntés az emberé.

Ez valóban izgalmas. És mi a másik változás, amit emleget?

Egyértelműen a felhő számítástechnika elterjedése. Úgy tűnik, hogy 10 év után – amikor az egész elkezdődött – most kezdődik az aranykor: a cégek tömegesen mennek a „felhőbe”. Már nem kérdés az, hogy „ki nyer”: bár még az elején vagyunk, de végre a felhő már valódi alternatíva. Nem kuriózum többé.

De ez miért ennyire lényeges? Miért számít az, hogy a vállalkozások helyben futtatott szervereken vagy felhőben működnek-e?

Ez hatalmas változás: pillanatok alatt próbálhat ki a cég olyan szoftvereket, amelyeket előtte akár évekbe telt kiválasztani, bevezetni.

Ez átalakítja azt, ahogyan a cégek szoftvert találnak, vesznek. Az átlagember számára is jelentős változás: mint alkalmazott bármikor feliratkozhatok egy felhő-szoftverbe, kipróbálhatom, majd odasétálhatok a főnökömhöz és azt mondhatom neki: „nézd mit találtam, érdekel?”.

Ehhez a céges informatikának, a főnököknek is hozzá kell szokniuk. Nem lesz könnyű.

(Nevet)

Nemrégiben a Szilícium Völgyben járva mesélt az ottani jelenlegi hangulatról. Mi a helyzet az óceán túloldalán?

Mondhatnánk, hogy semmi rendkívüli - merthogy ott mindig minden változik.

Az egyik kockázati tőkéssel beszélgetve annyit mondott: “Péter, itt kell lennetek: ez a hely, 15 évnte újra feltalálja magát”.

Szíven ütött, hogy a világon nagyon kevés ilyen hely van.

De akkor a Szilícium Völgyben kolbászból van a kerítés?

Dehogy. Olyan problémákkal küzdenek ami 2019-ben hihetetlen: most például az a gond, hogy 10 hónapja nem esett eső (bár mire a cikk megjelenik már éppen nekiállt esni), kiszáradt a növényzet - ez máskor is előfordult már, de ez az időszak az elmúlt 10 évben több hónappal nyúlik ki. A növényzet olyan száraz, hogy egyetlen szikrától is lángra lobban egy teljes hegyoldal. Ami miatt aztán százezrek költözhetnek ki házaikból. Ezért aztán a helyi áramszolgáltató, aki távvezetékekkel van a háztartásokhoz kötve ha szelesebb időszak jön (mert ekkor szakadnak le a vezetékek, amik felgyújtják a növényzetet) van, hogy napokra lekapcsolja az áramot.

Elgondolkodtam azon, hogy a Szilícium Völgyben, ahol rendszeresen megfordulunk, kb. 50 km-es körben a világ 100 vezető technológiai cégéből 60 megtalálható, de nem tudják kitalálni, hogyan lehetne elejét venni az évente most már többször előforduló hasonló jelentős tüzeknek.

Közben meg Elon Musk Cyber Truck-ot tervez, az Apple pedig a sokadik vezeték nélküli fejhallgatóját hozza piacra. Jelentős ellentmondás. Tudjuk, hogy mindenkinek más a dolga, de mégis.

De ugyanez az igaz San Francisco-ra is: több tízezren élnek az utcán, sátortáborokban.

Úgy tűnik, hogy miközben a világot viszik előre, nem jut idő és figyelem rendbe tenni a hátsó kertet. De hát könnyű kritizálni.

(Nevet)

Mi lehet ennek az oka? Nincs elég jó szakember? Nincs aki ötletelne? Említett 300 milliós éves fizetést. Ez nem tévedés?

Hát egyikre sem lehetne rávágni, hogy így van: a világ legjobb szakemberei, ötlet-emberei is ott keresnek munkát, befektetőt.

A gond éppen ott van, hogy a világ vezető technológiai cégei egy helyre vannak zsúfolva: ezért aztán hatalmas a verseny a szuper-agyakért: pár hetes hír, hogy a Google és a Facebook is egymásra licitálva ajánl tapasztalt informatikusokért 1 millió dolláros éves csomagot. Ismétlem: egyetlen embernek, forintban számítva 300 milliós éves csomagot.

Ehhez képest a 10 évvel ezelőtti 80 milliós fizetés-ajánlatom filléresnek tűnik.

(Nevet)

Gondolhatjuk, hogy ha felvesznek egy ilyen mérnököt, akkor nem az erdőtüzekkel fogják elfoglalni őt. És: ezek a mérnökök ezért a fizetésért bizony tizenhatóráznak. Ez is bevett. Nem véletlenül: mindenki rettenetesen elfoglalt azzal a dologgal, amivel foglalkozik. Nincs idő másra.

És milyen a hangulat: mi lesz a következő nagy durranás?

Ott is egyértelműen a felhő számítástechnika és a mesterséges intelligencia arat: mindenki megy a felhőbe – és kész.

Ezt az Amazon, a Google és a Microsoft is jelentősen meglovagolja: hatalmas pénzeket ölnek a reklámba: nem volt olyan rendezvény, ahol a hármuk valamelyike ne lett volna jelen, mint szponzor: „itt egy toll, ott egy tablet-tartó: gyere a Google Cloud-ba”.

Örömmel hallgattam azt az előadást, amin a Stanford Egyetem egyik kutatója mesélt egy olyan induló cégről, amit azért alapítottak, hogy az orvosoknál jobban, hatékonyabban tudja elektronikus leletek alapján kiszúrni, hogy mi is a beteg valódi baja. Gratuláltam nekik, elmeséltem nekik édesanyám kálváriáját – évekig, évtizedekig keresték, hogy mi a baja, végül kiderült, hogy hisztamin intolerancia: erre én jöttem rá, nem az orvosok.

Az, hogy évtizedekig min ment keresztül édesanyám – és a család – azt nem kívánom senkinek. Szóval: ez a cég remélem mielőbb hozza azt a kész terméket, amivel csak ránéz a gép a leletekre és megmondja, hogy milyen eséllyel mi a baja a betegnek. Dr. House csak a valóságban. Várom már, nagyon.

Remélem addig semmilyen rejtélyes betegség nem lesz a családunkban. Csak az orvosokra bízni magunkat – veszélyes: az orvosok nem profi döntéshozók, soha nem tanulták hogyan kell strukturáltan döntéseket hozni, túlterheltek és változó a figyelmük. Egy gép ezzel szemben a végletekig képzett döntéshozó – egy dologgal nem rendelkezik: az intuícióval: ezt tudja a jövőben az orvos mellé rakni, ez lesz az orvos szerepe. A rutin-elemzést meg elvégzi a gép.

A Szilícium Völgyben akkor mindenki tele van ötlettel?

Hát ennek az ellentétét is tapasztaltam: ha van egy ötleted, buzdítanak, hogy mondd el mindenkinek és ez általában működik is, de azért résen kell lenni - mert ott is van olyan, aki azért hív meg ebédelni, hogy olyat tudjon meg amihez már semmi köze. Ha izgalmas dolgokat mesél az ember - biztos lehet benne, hogy olyan is érdeklődni kezd, akinek éppen az elmúlt években nem volt annyi jó ötlete.

(Nevet)

Ez persze vádaskodás, paranoia - sokan azt fogják mondani: “csak képzelődsz”; de amikor a másik fél a megbeszéltek helyett a mérnök barátjával együtt jelenik meg a találkozón, aki részletekbe menően elkezdi kikérdezni tőlem – már tényleg kikérdezés jelleggel – a technológiánkat, az ötleteinket - akkor az ember gyanakodni kezd. A gyanú akkor válik teljessé amikor a találkozót követően eltűnik, nem jelentkezik többé a másik fél. De hát: ott is csak emberek vannak - nem lehet mindenkinek hetente új ötlete.

Volt pozitív tapasztalat is?

Persze. Sok. Több tíz emberrel találkozunk kinn, hetente. A legtöbbjük messzemenően jó szándékú. És rengeteg egyéb lehetőség merül fel: egy ismerős magyarországi bérgyártó cégnek hoztam pl. 3 új ügyfelet csak az elmúlt 2 hétben. Egy magyarországi feltörekvő csomagoló-ipari cég ügyfelünket kötöttem össze egy olyan hölggyel, aki feltalált egy új csomagoló-anyagot. Külön vicces a történetben, hogy a hölgy svájci doktorandusz csak éppen kinn járt. Rengeteg ember adott tanácsot, hogy mit csináljunk és mit ne csináljunk. És én is ugyanígy tettem.

Ez, hogy meghallgatjuk a másikat, tapasztalatainkból átadunk, a Szilícium Völgyben rendszeres, és alap. Kedvencem az a kockázati tőkés volt, aki egy kocsmában kb. 30 embernek osztotta az észt – 100%-ig pozitív értelemben. Felépített 6 céget, és 14 céget vezetett, 30 felettibe fektetett be. 4 évet dolgozott Steve Jobs-szal közvetlenül. Olyan volt, mint egy 10 danos karatemester egy filmben: ez a kb. 30 ember megrohanta az ötleteivel, kérdéseivel és vérprofin állta a sarat. Utána még másfél órát beszélgettünk – kiderült, hogy a felesége magyar: a Dohány utcában nőtt fel.

Amikor most legutóbb voltam kinn, vittem neki Budapestről csokit. Örült neki, nagyon. Ő a tipikus pozitív hős mintája. És ilyenből van sokkal több.

De akkor most a Szilícium Völgyben vannak ötletek vagy nincsenek?

A legtöbb mindenki tudja, hogy hol a helye és azt is tudja, hogy az ötlet 1% a megvalósítás 99%. Azaz hiába próbálja megtudni, hogy mi a titkunk, nem sokra fog vele menni.

A szoftverünkben pl. 1200 jelentős funkció van jelenleg, ez még önmagában nem titok: kinn van a weblapunkon. Bár már ez is extrém nehezen felépíthető, de a lényeg a „hogyan”-ban van: ez az 1200 funkció van úgy összerakva, hogy az eredmény más: másképpen, jobban, sokkal rugalmasabban működik.

De hogy mitől más, az nem két perc alatt másolható. Ez hosszú évek eredménye. Ahogy a Google algoritmusa is vélhetően elmesélhető 2 perc alatt, de hasonlót felépíteni mégsem sikerült senkinek. Ettől persze még nem mesélik el mindenkinek, hogyan működik. De ha megtennék, se biztos, hogy sokkal eredményesebb lenne bárki abban, hogy hogyan építsen egy második Google keresőt.

Vissza Magyarországra - a Szilícium Völgy messze van: mi az, amit a magyar cégek tehetnek, tegyenek?

Tanuljanak, hallgassanak, hagyjanak időt arra, hogy tudjanak innoválni.

Járjanak ki Londonba, az USA-ba, konferenciákra. Minél többre. Menjen a cégvezető is. Beszéljenek ott mindenkivel. Rengeteget tanulhatnak, motivációt szerezhetnek.

Szintén egy befektető szavait idézve: „Péter, tudom, hogy Ti, kelet-európaiak hogyan gondolkodtok: féltek, és nem hiszitek el, hogy lehettek nagyok. Át kell állítani ezt a gondolkodást. Mi láttuk, hogy aki idejön – megcsinálja.”

Ezen túl otthon is tehetne azért, hogy menjenek előre: hívjanak meg informatikai szállítókat, beszélgessenek velük. A mai üzleti környezetben őrültségnek tűnhet, de: cél nélkül. Aki innovatívnak tűnik, hívják meg. Többet is.

Ne csak akkor, ha valamit keresnek, vagy amikor ég a ház. Legyen ez rutin-feladat. Része annak, ahogyan a cég működik. És: ne csak az informatikus legyen az, aki új eszközöket, szoftvereket hoz a cégbe. Az ötleteknek mindenkitől, az üzleti oldalról és a cégvezetőtől is kell, hogy érkezzenek.

És: beszéljenek kis céggekel is – hiába a kutatás-fejlesztésre fordított több 10 milliárd dollár, merthogy a Microsoft, a Google és az Amazon is ilyen nagyságrendben költ K+F-re évente: az igazi innovatív megoldásokat a kis cégek hozták, hozzák.

Kinn is mindenki azt mondja, hogy a Facebook, a Microsoft az SAP és a többiek valódi, igazi versenytársa nem ezeken a cégeken belül fog megszületni. Egy új cég lesz az.

Ha már Magyarország: mi az, amit a magyar kormányzat tehet?

Tanulják meg az informatikát - rengeteg kormányzati projekt van és jelentős összegekben megy a költés informatikára, de a legtöbbször a szállítók diktálnak.

Vegyenek végre magyar innovatív cégektől is informatikát ne csak a nemzetközi multiktól. Ahogy a világ egyik legnagyobb informatikai cége

– az Oracle – úgy született, hogy a CIA volt az első vevőjük (Larry Ellison a cégalapító besétált hozzájuk, hogy nekik biztosan vannak adataik, itt az új technológia amit most találtunk ki – vegyetek belőle!), ideje lenne itthon is ilyeneket látni.

Vagy: a Microsoft most köt egy 10 milliárd dolláros szerződést az amerikai kormányzattal. A gond, hogy a magyarral is szeretne.

(Nevet)

Jó lenne, ha magyar cégekben is gondolkodna a kormány. És nem csak a kormányközeli, ismert szállítókban.

Elő kéne írni, hogy a kormányzati informatikai beszerzések több 10%-át magyar innovatív cégektől kéne beszerezni, előre felállított, transzparens pontozó rendszer alapján. Olyanoktól, akiktől még előtte nem szereztek be. Szívesség-kérések, viszonosság nélkül.

Ez lenne az igazi kockázati tőke program: nem csak próbálkozó startup-okba, akiket természetesen szintén nagyon szeretünk.

(Nevet)

Hanem termékkel rendelkező cégekbe is áramolhatna jelentősebb forrás.

Nem fél attól, hogy ez lesz, akiket sért a kormányzatban?

Hát - kissé szkeptikus vagyok e tekintetben. Jó lenne, ha valaki végre megsértődne ezen.

Viccelek.

A tavalyi cikk után beszélgettem egyet egy államtitkárral, aminek nagyon örültem, mert ő hívott meg a cikk hatására – aki aztán az első beszélgetést követően már nem volt annyira lelkes: bár ha emailt írok, válaszol.

Ami a pozitívum, hogy az elmúlt egy évben 3 olyan dolgot is láttam amit úgy tűnik közben megvalósított, amiről még együtt beszélgettünk. Ő biztosan úgy fog emlékezni – ezek az ő ötletei voltak. Én meg úgy, hogy az enyém.

(Nevet)

De ez nem számít, a lényeg, hogy megvalósultak.

Amúgy pedig: úgy gondolom, hogy folyamatosan elfoglaltak minden mással. Nehéz úgy kormányozni, hogy négy év áll mindenre rendelkezésre. Először ezt a gordiuszi csomót kéne átvágni.

Azaz a négyéves ciklusok helyett kellene egy többpárti, többcéges, a nagy multik és kis cégek részéről is egyaránt elfogadott, nem agyon-lobbizott, hanem normális szakmai alapokon összeállított nemzeti informatikai és innovációs stratégia. Valódi tartalommal, nem csak nagy szavakkal. Mint mondjuk Észtország esetén.

Zárszóként: tavaly meg volt egy informatikai pályázat KKV-knak - mi azzal a helyzet most?

Ennek a pályázatnak az utolsó hetei futnak. Most már tényleg: eddig úgy volt, hogy hosszabbítják mindig, de most nem fogják.

2020 január 15-én tényleg vége. Ahhoz, hogy a pályázatot beadják – a következő két hétben dönteni kell.

Azok, akik élnek ezzel a pályázattal 5 -10 évre tudják modernizálni a cégüket. Kár lenne kihagyni.

10xONE pályázati link, ahol több is megtudható: http://10xone.hu/palyazzon

És aki ennyi komoly téma után kicsit szórakozni szeretne?

Annak itt a Mikulás videónk:

https://business.facebook.com/10xONE/videos/2571996713036556/?business_id=234275936932047