Alattomos ellenség a túlsúly, nem szabad megvárni, amíg nagy lesz a baj!

2022.03.23. 15:19 Módosítva: 2022.03.23. 15:22
Ezt a cikket nem az Index szerkesztősége készítette. Bővebben a PR cikkről, mint hirdetési formátumról itt olvashat.

Az elhízásban az a rossz, hogy máson sokkal hamarabb észrevesszük, mint magunkon. Feltűnik, ha a másiknak narancsbőrösebb a combja, megereszkedett a hasa, netán van egy kis “integető hája”, ugyanakkor a saját hibáink felett szemet hunyunk. Ez a struccpolitika markánsan meg megmutatkozik a statisztikákban is – mondja Zsolt Eszter, aki a Nagy Sportágválasztó és a BBU Nonprofit Kft. Nagy Életmódválasztó programjának szakértője. Nézzük, milyen tényezők határozzák meg az elhízást.

- Mára a felnőtt lakosság több, mint hatvan százaléka túlsúlyos, míg az iskoláskorú gyermekek körülbelül húsz százaléka elhízott. Önmagukban is ijesztő számok ezek, azonban a legijesztőbb mégis az, hogy folyamatosan emelkednek – kezdi Eszter. - Bár az elhízásra hajlamosító tényezőkről beszéltünk már korábban, két dolgot fontos kiemelnünk velük kapcsolatban. Az egyik: ezek a tényezők csak hajlamosítanak, vagyis nem “kötelező” azért meghízni, mert valaki alacsonyabban iskolázott vagy vidéken él – ugye a statisztikák szerint ezekben a társadalmi státuszokban gyakoribb volt a túlsúly -, illetve hogy közel sincs már akkora jelentőségük ezeknek a különbözőségeknek, mint korábban. Hiszen a menedzserek épp úgy elhíznak, mint kevésbé iskolázott társaik, a fővárosiak pedig pont olyan túlsúlyosak, mint a falusiak. Ilyen számok mellett az sokkal érdekesebb, hogy miért nem hízik el valaki.

Nagy Sportágválasztó - csoportkép a résztvevőkkel
Nagy Sportágválasztó - csoportkép a résztvevőkkel

Nem szabad figyelmen kívül hagyni az olyan jeleket, mint a lépcsőn való kifulladás, a cipőfűző bekötésének nehézsége, vagy éppen a horkolás. Ezek mind-mind azt jelzik, hogy ha még a kinézetünkkel nincs is bajunk, a szervezetünk már küzd. És nem, ezek a legkevésbé sem normális dolgok. Azért, mert az ismerőseink nagy része hasonló gondokkal küzd, még nem kell természetesnek vennünk és belenyugodnunk.

Hogy tudna a társadalom segíteni magán, ha az egyénnek nincs igénye a változtatásra? 

Sehogy. Az edukációnak sokkal nagyobb szerepet kellene kapnia, szerintem ugyanis ez az egyetlen út, hogy kialakítsuk az igényt a jobbra, az egészségesebbre – folytatja Eszter. - Már az óvodában elkezdeném az egészséges életmódra nevelést, hogy 1-2 generációval később már jó példával elöljáró szülőkké váljanak a mai ovisok gyermekei. Nem a külsőségekre helyezném a hangsúlyt - hiába folyik a közösségi médiából a vékonyság kultusza, ez sokkal inkább az ellenkezőjét éri el, az irreális elvárásokkal élő fiatalok inkább az evésben keresnek megnyugvást, ha már nem nézhetnek ki tökéletesen) -, hanem az egészségügyi kockázatokra és következményekre. Ezeket már gyermekkorban is sokan megtapasztalják, az emésztési problémákat, a rengeteg fertőzést, a mozgás nehézségét. Felnőttek esetében pedig egyetlen dolgot hangsúlyoznék ki: nem kellenek radikális változtatások ahhoz, hogy elinduljanak az optimálisabb testösszetétel kialakításához vezető úton. Nem kell szénhidrátmentesen étkezni, nem kell heti 7 alkalommal futni, nem kell táplálékkiegészítők egész garmadáját szedni otthon. Ha csak heti 1-2 hosszabb sétát tesznek az addigi tespedés helyett, ha csak fele annyi cukrot tesznek a kávéjukba, vagy éppen a főétkezések mellé mindig esznek egy kis zöldséget, máris rengeteget tettek önmagukért, és az ilyen apró sikerek máris nagyban növelik az esélyét annak, hogy további helyes döntéseket fognak hozni.

Leona két munkahely mellett vált életmódot

Az életemben a munka nagyon hangsúlyos, hiszen főállásban irodavezető vagyok, míg másodállásban a férjemmel viszünk egy szépségszalont, Vagyis a napi nyolc óra munka után, egy félórás pihenőt követően este még 2-3 órát dolgozom a szalonban, így este 7-8-nál előbb nem érek haza. Emellé nehéz beiktatni a mozgást, étkezést, barátokat és a családot. Ha az embernek nincs erős háttere, akkor ez szinte lehetetlen. A helyes étkezésre ez különösképpen igaz, hiszen ilyenkor hajlamosak vagyunk idő hiányában a legegyszerűbb megoldást választani: gyorsan bekapni valami nasit, vagy enni valamit egy gyorsétteremben. Gyakran csapatösszetartó hatása is van a napközbeni közös étkezésnek a kollégákkal, ezekre is nehéz nemet mondani. A másik olyan tényező, ami hátráltat, az a stressz, illetve a stresszevés, amire én is hajlamos vagyok. Erre a megoldásom az, hogy nem veszek csokikat, egészségtelen dolgokat, hanem mindig van a fiókban egy fehérjeszelet, olajos magvak, vagy valamilyen egészséges rágcsa.

Miért lenne rövidebb ettől tartósan megszabadulni?

A harmadik tényező, az a folyamatos visszajelzés és kontroll. Aki érintett, azt gyakran kérdezi a környezete, hogy hogy áll a diétában, mennyit fogyott már, ami csak tovább taszítja a lefelé tartó spirálban. Muszáj lenne ettől elvonatkoztatnunk és türelmet tanúsítanunk, hiszen ezt a súlyt sem 1-2 hónap alatt, hanem hosszú évek munkájával értük el.

Ami segít ezekben a dolgokban, hogy olyan emberekkel veszem körbe magam, akik támogatnak, valamint az, hogy egy héten egyszer megengedőbb vagyok, ezt a heti egy alkalmat akkorra időzítem, amikor amúgy is vendégségbe mennénk, így nem kell magyarázkodnom, hogy mit miért nem eszem.

Egy életmódváltónak a legkárosabb a negatív energia, a negatív emberek, így őket kell legelőször kizárni a gondolkodásodból, ha ez megvan, akkor már sínen vagy. A cél az, hogy a rossznak ítélt életmódodat megváltoztasd, és az újat hosszú távon fenn tudd tartani. Mi a Nagy Sportágválasztó Nagy Életmódválasztó programjában ezt csináljuk, plusz lehetőséget kapunk arra, hogy a mozgást is rendszeressé tegyük az életünkben az Ötpróba-események és a GeoGo instant események segítségével.

Ezt a cikket nem az Index szerkesztősége készítette. Bővebben a PR cikkről, mint hirdetési formátumról itt olvashat.