Kollányi Bence (bence@mail.index.hu)
2000. július 21., péntek 0:03


A Figurina Animációs Kisszínpad egy családi bábvállalkozás. Siklósi András bábművész, a produkciók szellemi atyja írja a darabok alapját. Az előadásokat már Klára kedvesével és a gyerekeikkel közösen alakítják végleges vagy inkább aktuálisan játszott formájukra. Négyük közül egyedül András tanulta a bábozás mesterségét, családja tőle leste el az apró fogásokat. Ma már tökéletesen kiegészítik őt a több bábosra írt darabokban.

Játékstílusuk eltér a bábjáték hagyományaitól, ritkán használnak előre elkészített bábokat, inkább kezeikkel és néhány naponta használt eszközzel dolgoznak. Ezeket alakítják, formálják bábokká. Kiindulási alapjuknak a gyermeki lélek kreativitását és az élettelen tárgyak megszemélyesíthetőségét tekintik. Magyarországon, ha nem is egyetlenként, de a bábos társadalom különceiként, és a szakma folyamatos kritikája mellett végzik munkájukat.

A Művészetek Völgyébe három darabjukat is meghívták – a Gri(m)maszokat (Grimm mesék gyertyákkal előadva), a Noé és a Sárkányt (teremtéstörténet agyagbábokkal) és kedvencemet, a Mikrocirkuszt. Egy képzeletbeli cirkusz porondja elevenedik meg a Figurina minimál, csak utalásokra építő díszletének sárga-piros kupolája alatt. A reggelizőtálcából színes ragasztószalagokkal tökéletes poronddá alakított aprócska színpadon kezek és ráhúzott kesztyűk játszanak cirkuszosdit.

Az első produkció a jégrevű. Két táncoslány – András két keze. A színes csíkfürdőruha, az ujak és a kézfej finom mozgása tökéletesen mímeli a korcsolyások légies mozgását. A pontosan eltalált zene, itt is és végig a darab során segíti és még élőbbé varázsolja a kezek játékát. A számokat a Mikrocirkusz szignálja köti össze. A fellépő kesztyűk meghajolnak a produkciók végén, a közönség lelkesen tapsol, ez is hozzátartozik a cirkuszhoz.

A következő fellépő egy erőművész, akit egy agyonhasznált bicikliskesztyű kelt életre. Kockacukor a tenyérben, lesúlyt a húskloffoló: horrorisztikus látványkonyha, egy különleges tea készül. A cukor atomjaira omlik, miközben a hitelesség kedvéért a bábos arca beleremeg a színlelt fájdalomba. Következhet a citrom izomfacsarása, majd a dicsőséges finálé - az erő keze egy krumplinyomóval passzírozza a teafiltert. Hidegsajtolás, némi trükk, és az alumínium edényből kicsurog az előre bekészített forró, sárgásbarna lé. Meghajlás, összekötőzene, a bábos kesztyűt vált, és a porondon máris egy retikül-zsonglőr.

Férfiként csak a legritkább esetben tekinthetek be nőismerőseim kézitáskáiba, akkor is külön engedéllyel és csak nagyon komoly indokkal. Tény: a retikül a nők személyes (intim) terének egyfajta mesterséges kiterjesztése. Azért gyanítom, általában náluk is megtalálhatóak a Mikrocirkuszban fellépő zsonglőrbáb kellékei – egy rúzs, egy bankkártya, kulcscsomó, és egy kis méretű, aranyszínű telefonkönyv (a Mi telefonszámainkkal…) A zsonglőr parádés mutatványokat ad elő a mindennapi tárgyakra építve. Egyensúlygyakorlat az élére állított plasztiklapon, majd rúzsugrás, végül egy könnyed telefonkönyv-pörgetés. Ezúttal a bábokat mozgató András mester arcán személyiségének rejtett, feminin finomsága mutakozik meg.

Sorolhatnám még a különböző elborultabbnál nyakatekertebb kesztyűbáb fellépőket, de érdemesebb megnézni a Kezek Cirkuszát. Egy ilyen előadás a közönsége nélkül értelmét veszti. Ezek a hat-hét éves forma kölykök még nincsenek átitatva a cinizmus fantáziaromboló közönyével. Igazi felüdülés köztük tölteni egy fél órát. Ök ugyanis még képesek meglátni a játékban a játékot. Simán leveszik az elvont bábok üzenetét, és gond nélkül kötik össze azt a mindennapi valóság állandó, ismételt képeivel. Ja, és Figurináék sem akarják megváltani a világot, egyszerűen játszani és látni tanítanak, legalábbis minket, akik már egy ideje végleg lemondtunk az efféle gyermeki mulatságokról.

az oldal tetejére