Küldje el ezt a cikket barátjának, ismerõsének!
Nyomtatható változat

A zenekar végül csak elkezdett játszani, repertoárjuk gerincét főleg az ismert Rege című album anyaga alkotta, de a Tűzugrásról, és új albumukról is hallhattunk számokat. A produkció zeneileg rendben volt, igazi koncerthangulat mégsem alakult ki. A közönség nem reagált a színpadról érkező impulzusokra, nem énekeltek együtt, nem tapsoltak bele. De meg kell hagyni, a zenekar hangulatteremtő gesztusai sem tanúskodtak kellő felkészültségről. Az összekötő szövegek többnyire a következő koncerteket reklámozták, és a többibe meg belezavarodtak. A ráadást sokan nem is várták meg, inkább bemenekültek valami melegebb helyre.

A pocsék időjárást még a sámán Alex Horsche sem tudta derűsebbre fordítani. A megfogyatkozott közönség a színpad fedezékéből figyelte, miként szólaltatja meg különleges hangszereit a német anyanyelvű Alex, aki magát szkítának tartja (ahogy ő mondja: „egy szkíta él bennem”). Zenéit Altájtól egészen a Kárpát-medencéig gyűjtötte. A darabok közötti rokonságot a hangszerek, a nyelvi hasonlóságok alapján látja bizonyítottnak. Előadásában megszólaltatott tilinkót, fulyarát, kavalt, valamint kobozt és dorombot is, melyek egy részét ő maga készítette. A hangszerek bemutatása amolyan „Kaláka stílusban” történt, azaz Alex rendre ismertette a hangszerek nevét, származását. Rövidre fogott előadásából megismertük a két hangon való torokéneklést, de a moldvai csángók táncdallamait is. A produkció végülis inkább tűnt a közönségnek szánt látványos shownak, mint démonokkal kokettáló sámán zenének

Aki Apátin belül további programra vágyott, benézhetett a Guzsalyasba, ahol a Csík zenekar tartott táncházat. A vigasztalan időben is voltunk néhányan, akik éltek a lehetőséggel – amig az enyhén párás félhomály, az elhasznált levegő meg az elcsigázott végtagok engedték. Nem sokáig…