Küldje el ezt a cikket barátjának, ismerõsének!
Nyomtatható változat

Az efféle muzsikát Kusturica fantasztikus filmjei szerettették meg velünk. Bár ezúttal román zenekart látunk, és nyilvánvaló a különbség van a román és a szerb népzene között, a most hallott repertoár néhány közös darabja – de leginkább az általuk keltett hangulat mély rokonságukról árulkodik. Szerencsések voltak a kevesek, akik Monostorapátiban végre egy igazán pörgős, rezes koncertet hallhattak.

A Szilvási banda elöadása alatt – legalább is ahhoz képest, amit utána művelt – még szundikált a közönség. A négy kiváló zenészből álló zenekar gitáros cigányzenét játszik: az ötödik cimbora alighanem csak barátságból lehetett a színpadon, a zenéhez nem sokat „szólt” hozzá. Bár a hallgatóság vette Szilvásiék adását, azért érezhető volt, hogy igazi érdeklődés a Savale-t várta, valódi figyelem őket fogadta.

Miután behangoltak és beállították a technikát, lejöttek a színpadról – pár perc kényszerű várakozás elég volt ahhoz, hogy a közönség teljesen áthangolódjon, és felkészüljön valami olyasmire, amit itt, ezen a fesztiválon még nem tapasztalhatott. Olyan táncos mulatság kerekedett ugyanis a fúvósok zenéjére, amelyet akármelyik rockfesztivál megirigyelhetne. A zenekar karakteres arcai, valódi színpadi show-juk és persze mindenekelőtt zenei produkciójuk hatására ember nem maradt ülve a teremben. Eleinte csak a háttérben táncolgattak a bátrabbak, ám egy-két ismertebb sláger után már a színpad elött tömörülve ropta a felajzott közönség. A látvány arra ösztökélte az előadókat, hogy ők maguk is önálló táncos számokkal – hogy stílusosan fogalmazzunk – „rukkoljanak elő”.

A zenekar persze profizmusban elmarad Markovič-ék mögött. Ámde a hangulatot ez egyáltalán nem befolyásolta. Csak kétszeri visszatapsolás után engedte a román zenészeket megérdemelt sörükhöz a hálás hallgatóság. Akinek nem volt elég – no meg aki lemaradt erről a pompás Savale Fanfare-ról –, az szerdán, a nagy Markovič bandájának koncertjén még pótolhat. Annyi mindenesetre biztosnak látszik, hogy a balkáni rezesek, akár az októberi köd, rendre visszatérnek majd és nem engedi őket könnyelműen tova a kapolcsi völgy mélye.