Küldje el ezt a cikket barátjának, ismerõsének!
Nyomtatható változat

Éjjel fél tizenkettő: zár a taliándörögdi főkocsma. Mivel az index stábja átmenetileg autóhiánnyal küzd, úgy döntünk, ideje kipróbálni a völgy falvai között cirkáló, 40 kilométeres csúcssebessége miatt Csigabusznak csúfolt helyközi buszjáratot.

A lepusztult Ikarus hátsó traktusában szétzuhant, csontrészeg helybeliekből álló kiskorú csapat szomszédságába jutott nekünk hely. A hangulat mindkét oldalon oldott, gátlásaink órákkal ezelőtt lemaradtak a negyedik sörnél, gyorsan összebarátkozunk útitársainkkal.

Kiderül, fesztivál híján is kitűnő szórákozási lehetőségeket nyújt a völgy, s a lelemény. Zöld pardon híjján bálozással és vakuzással telnek a kapolcsi éjszakák. A bál jó, mert a bálon lehet táncolni, nőzni és berúgni, egyetlen hátránya, hogy havonta kétszer tartják.

A vakuzás is egy alapos berugással indul, a sötétedés után kezdődhet. Nincs is hozzá másra szükség, mint egy kiszuperált elemes vakura. A hatás mégis nagyszerű, tutira beparáznak a kelleténél gyorsabban közlekedő autósok. Elég egyet utánuk villantani, és máris lassítanak, sebváltó rükvercbe. Régi beidegződés, hátha el lehet a helyszínen is valahogy intézni.

Amikor kiderül a tréfa, a sofőrök, ahelyett, hogy megkönnyebbülnének, kurvára felhúzzák magukat. Érthetetlen! Mindenesetre ezek a vakus kalandok általában sportos meneküléssel végződnek. Pofon csak ritkán csattan, a kockázat így mindenképp megéri. "Azér jó, mert felnyomja az adrenalint" - foglalják össze a helyiek.