Karácsonykor ritkán sütnek keszeget, ami marhaság, mert egy ropogós sült keszeg bárki hangulatát feldobja. Irdalja be sűrűn, és a panírt ezúttal készítse kukoricalisztből, sőt szórjon bele egy kis őrölt csilipaprikát is. Ha van horgász rokona, adjon a kezébe egy adag trágyagilisztát, és űzze el a fagyos folyópartra, a keszeg ugyanis csak egész frissen jó.

Compó

Rendszertelenül, de fel-feltűnik a nagyobb halasoknál a compó, ami a legszebb és legfinomabb édesvízi halak egyike. Úgy néz ki, mint egy ponty, ami extra dukkózást kapott, mély olajzöld árnyalatokkal és csillogó aranyflitterekkel. Tehetjük halászlébe, süthetjük, ránthatjuk, álmodhatunk köré savanykás, zöldséges levest, varrhatunk bele töltelékgombócot, a compó kiváló marad.

Hekk

A nagy klasszikus ritkán tud kitörni a lacikonyhák keretei közül, pedig szálkátlan húsa bármilyen kormányzati szerepre alkalmassá tenné. Ön azonban nem gyáva, így legextrémebb ötleteit is megvalósíthatja hekkből. Ha mégsem egy Clint Eastwood, nevezze mondjuk tengeri süllőnek, és arassa le a sznob társaság gratulációit.

Hering

A leginkább alulértékelt magyarországi idegenlégiós. Az értő keveseknek ez nagy öröm, mert a lenézett halacska emiatt igen olcsó. Miközben olyan spéci, fűszeres íze van, hogy nem is igényel különösebb fantáziát egy emlékezetes fogás összeállítása. Sőt, inkább arra kell vigyáznunk, hogy ne fűszerezzük túl. Olajban hirtelen sütve is pompás, de ha sütőbe dugjuk nagyobb adag rizs vagy gersli társaságában, sörrel, borral, vízzel vagy bármi folyadékkal jól meglocsolva, akkor is jól járunk. Filé formában árulják, a bátrak minden szálkáját megehetik.

Makréla

Árban és társadalmi pozícióban a hering pária társa, pedig ugyanolyan finom, és sokkal halszerűbben néz ki. Egyértelműen sütni való, bundázni azért nem érdemes, mert kék-ezüst mintás bőre jól mutat a tálban. Halcsalinak is kiváló, ezért ne engedjük a közelébe a környéken bóklászó horgászokat.

Kecsege

Életre szóló élményt szerezhetünk a gyereknek vagy undorodásra hajlamos élettársunknak, ha jelenlétükben tisztítjuk meg a kecsegét. A cápa édesvízi rokonának - úgyis, mint porcoshal - ugyanis nincsen gerincoszlopa. Helyette zselés anyaggal teli, hosszúkás tömlőt visel a háta belsejében. A könyvek szerint úgy kell megpucolni, hogy tarkóján vágást ejtünk, majd az előbukkanó tömlőt harapófogóval megcsippentve kihúzzuk az állatból. A könyvek szerzői kaján figurák, akik nyilván jól mulatnak azokon, akik megfogadják a tanácsot. A gerinccel ugyanis egyáltalán nem kell törődni, nyugodtan maradhat a helyén. A kecsege fontos kiegészítője az ünnepi halászlének, de ha egy kis példánynál többet teszünk bele, elrontja az ízét. Sütve az igazi: szálkája nincs, húsa csinos narancssárga, a belsejébe pedig bármit tölthetünk, ha nincs jobb dolgunk.

Busa

Ezt a fajtát jobb elkerülni. Íze, mint a halnyálkával átitatott fűrészporé, kinézete ijesztő, az oldalvonala mentén található vöröses húscsík pedig szimplán ehetetlen. Gondosan lepucolva, kifilézve, megkapargatva és egy-két napig erősen fokhagymás tejbe áztatva ehetővé válik, de ekkora erőfeszítéssel Mátrai Mártából is faraghatnánk szexszimbólumot.

Amúr

Rettentő erejű exszovjet állat, a kellemetlen ízű eresztésből. Sokan mégis szeretik, de igen intenzív halíze miatt ők is gyakran pácolással enyhítenek a helyzeten. Egyetlen előnye, hogy olcsó, de az ünnepi asztalra csak punkoknak javasoljuk.

Belsőség

Az ünnepi halászlé nem igazi belsőség nélkül. De vigyázzon, és semmiképpen se vegyen a piaci halasoknál négyszáz forint körüli áron kínált, belsőség nevű véres guzmóból. Ennek legnagyobb része ugyanis halmáj és valami foszladozó kötőszövet, ehető elemei nincsenek. A legtöbb helyen ma már kapható - a guzmó árának körülbelül négyszereséért - tisztított haltej, ikra, vagy ezek keveréke.