Küldje el ezt a cikket barátjának, ismerõsének!
Nyomtatható változat

Egy lakkfekete, a diplomáciai protokollban igen kedvelt Audi A4-est hozott egy napra az Index Mikulás-kommandójának a Télapó.

Le is mentünk megköszönni Nagykarácsonyba.

Rémes előzmények

Tekintse meg képeinket!

Itt az alkalom kibékülni vele, gondolta például az egyik riporter, aki ötévesen annak idején Szent Miklós egyik önkényes megjelené­sé­vel egyszer és mindenkorra közölte, hogy hülye, vagy legalábbis nagyon megkérdőjelezhető eljárás szenet csomagolni szaloncukor­papírba.

De másokkal is történnek metafizikai rémségek. Szabolcsról, fotósunkról például út közben derült ki, hogy egyszer pár hónappal Húsvét után megkérdezte tőle nagymamája: „Ugye milyen finom a Tóbiás?”. (És ekkor még csak gyanútlanul autóztunk, mit sem sejtve a nagykarácsonyi Mikulás és az ajándék húsvéti nyúl között körvonalazódó gazdasági együttműködésről.)

Szent Miklós óvjon bennünket, gondoltuk tehát, és elindultunk tisztázni, miért nem ragyog minden gyerekre egyaránt a Mikulás.

A sivatag végében

„A repülő rénszarvasszánok sebességét próbáltuk tartani a keskeny és zsúfolt 6-os úton, kevés sikerrel – írja élménybeszámolójában kormányosunk, Metzinger úr, aki a jármű átvételétől kezdve többé ötven métert sem volt hajlandó megtenni gyalog. – Miniszteri kékvillogó gyanánt bevetettünk egy szemfolyatósan kék kijelzőjű mobiltelefont a szélvédő mögött, de túlságosan fárasztó volt ki- és bekapcsolgatni. Ezért csak az eredetileg varrógépekbe szánt 1,6-os motor erejében bízhattunk a kamionok kerülgetése közben.”

Nem volt szerencsénk. Épp egy harmicfős gyermekcsoport kezdte meg látogatását, amikor megérkeztünk a Mikulásházhoz. Ráadásul nem is jelentkeztünk be a 25/241200-as telefonszámon.

Egy darabig elnézegettük a ház dizájnját és a Nagykarácsonyi Önkéntes Tűzoltó Egyesület télapópiros Barkasát, majd úgy döntöttünk, az idefele felfedezett Sivatag vége nevű presszóban kezdünk el bekapcsolódni a falu életébe. Az ünnepi díszbe öltözött vendéglátóipari egységben tudtuk meg például, hogy idén új Mikulás van, aki nem is falubeli.

Új, kommunikatívabb Mikulás

A közeli játszóházban az „Aranykezű nagykarácsonyiak” kiállításon kapjuk a hírt, hogy most tud fogadni bennünket irodájában a Mikulás. Döbbenetünkre tényleg maga Mikulás ül asztalánál, friss küldeményeket irodizálva, gyermeklevelek masszív tömbjei között (negyvenezer levél, és ez csak az utóbbi két év termése). Gyerekmagasságba guggolva tulajdonképpen egész jó kis Mikulás-iroda.

Egyenesen tőle tudjuk meg, mi áll a Mikulás modernizálásának hátterében. A poétikus elnevezésű Mikulásfalva Látványfalu Üzemeltető Természetvédő és Hagyományőrző Közhasznú Társaság idén már részt vesz a Mikulásház működtetésében.

„Most a kishal forog a nagyhalban” – érzékelteti az alapítvány és a kht. jelenlegi viszonyát.

Rutinos kommunikátornak tűnik. Elődje alakítását „pozitív személyes interakcióval” fejlesztette tovább, mondja az egykori matematika-fizika-technika szakos tanár, aki saját bevallása szerint "már ezer éve nem tanít". Mikulás-kultusz előtti hatszáz évének firtatásától tapintatosan eltekintünk.

A bulvársajtó megelőzött bennünket, döbbenünk rá, amikor maga hozza fel a pedofil-Mikulás témát.

„Fortélyos félelem igazgat, sőt már mindent tönkre is tett” – mondja keserűen. Ő csak szülői kérésre, fényképezés céljából ülteti ölébe a gyerekeket.

Nem a Jézuska előtti végső nagy fegyelmező

Egyébként is, a gyerekek félnek tőle, vallja meg szomorúan, mivel a szülők és az óvónők gyakran mumust csinálnak belőle.

Azonnal éreztük, ő a mi Mikulásunk, és rá is tértünk jövetelünk céljára. Biztosít is bennünket, jobban szereti a rossz gyerekeket, mint az ostoba óvónőket. Azt utálja a legjobban, amikor a csődött mondott pedagógusok fenyítésre kérik.

„Ha öt órát utazik a gyerek, csak hogy velem találkozzon, senki kedvéért sem fogom letolni” – nyugtat meg bennünket.

De ekkorra már annyit beszélgettünk Mikulással, mint egy gyerek sem. Az ajtóban pedig ott toporog egy Szent Miklós dolgaiban valószínűleg járatos szigetszentmiklósi óvodáscsoport, akiknek meggyőzően kell alakítania, így már épp csak érinteni tudjuk a mindent látó orwelli távcső kérdését.

Búcsúzóul megpróbáljuk rávenni a hószakállú szentet, ha 2006-ra valóban megépül a falu határában a látványfalu, a felnőtteknek szóló programok közé mindenképpen próbálja felvetetni az óvónők és a szülők Mikulás-ügyi továbbképzését.

Mire gondol a kék szamár?

Klikk a képre!

A Mikulás-biznisz Nagykarácsonyban ma még gyerekcipőben jár. Maga a Télapó sem tudott nekünk például éttermet ajánlani, csak a szomszéd faluban a Fenyőfa vendéglőt, ahol erőt gyűjtöttünk a Paskai László bíboros által átadott életnagyságú betlehem megte­kin­tése és a Mészáros Gézával, Mikulásfalva megálmodójával folytatott telefonos mélyinterjú előtt.

A kopottas jelenben furcsa volt Mészáros úr nagyszabású terveit hallgatni: kétmilliárdos beruházás, kétszázötven munkahely az ezerhatszáz lelkes faluban, új művelődési ház, két rendezvény­csarnok, kemping, panzió, mézeskalácsház, skanzen, látvány­játék­gyár, taplófeldolgozó, felnőttmegőrző. Az egész koncepció megkoronázására pedig ott lenne webkamerástól és pellengérestől a Meridián Pokolbár, ahol a családi program üres éjszakai óráiban a szülők „erkölcsi érzéket nem sértő módon” szórakozhatnak.

Ezek után hazafelé a státuszmobil kellemes klímájú belterében már mi sem ismertünk lehetetlent. Könnyedén el tudtuk például képzelni, hogyan egyesül a szeretet és a fogyasztás jegyében a nyúl, a Mikulás, Jézuska meg a gólya. Vagy éppen mire gondolhat a katolikus templom mellett álló betlehemben a vidámparki külsejű szürkéskék szamár, aki zavarba ejtő dimenzióválságában is nyugodtan szemléli a gerendán körben heverésző puttócskákat.