|
|
Mit ér a közgazdász diplomám?2001. 03. 19., 08:47 | Frissítve: 2001. március 19., hétfő 09:56
Fenti címmel rendeztük meg a Budapesti Közgadaságtudományi Egyetemen azt a panelbeszélgetést, mely az azévi Állásböze Felkészítő Napok Nyitánya volt. Mivel a fórumot a jelenlévő hallgatóság egyértelműen hasznosnak találta, az Állásbörze szervező bizottsága javaslatára itt most röviden összefoglaljuk a közel három órás beszélgetés tanulságait.
A Panel résztvevői
Deák Zsolt - Partner, EastEuroCo (fejvadász cég) A Budapesti Közgadaságtudományi Egyetem végzős hallgatóinak álláskeresési folyamatait, sikereit és kudarcait vizsgálva óhatatlanul is felmerül a kérdés, hogy ma Magyarországon mit ér a közgazdász diploma? Jóllehet a kérdés elsősorban az anyagi oldalról ismert, mi a válaszolóktól a téma komplex megítélését kértük. A hozzászólók között a nagyon árnyalt véleménynyilvánítástól az egész kemény kritikáig változatos reakciókat hallhattunk, melyet az alábbiakban összegezhetünk: A közgazdasági jellegű diploma egy kiváló alap ahhoz, hogy a benne foglaltakat, és a ráépíthető további tudást a hallgatók a munkaerőpiacon jól kamatoztathassák. A napjainkban végző diákok nagymértékben sikerorientáltak, mely szónak kétségtelenül van pozitív, előremutató töltete, mégis fennáll a veszélye annak, hogy az a hallgató, aki úgy véli, hogy diplomáját marsall bottal együtt kapja, hamar „fejbeverődik saját botja által”. A marsallbot-koncepció, vagy ha úgy tetszik a „nagy mellény”, a túlzott magabiztosság ugyanis a frissen végzetteket komolyan gátolja abban, hogy minél hamarabb beilleszkedjenek egy vállalati szervezetbe. A cégeknél ugyanis - bár nagy előny, ha valaki erős általános rálátástanból - a mindennapi, prompt problémák próbára teszik a fiatalok rugalmasságát, az új környezethez és kihívásokhoz történő alkalmazkodási képességét. A pályázók egyébként igazán akkor lehetnek sikeresek, ha megalapozott szakmai tudásuk olyan személyiséggel párosul, ami jól harmonizál a kiválasztott cég vállalati kultúrájával. Általános jótanács a kezdők számára, hogy „ahhoz a céghez menj dolgozni, ahol már az interjúkon is jól érzed magad a bőrödben, mivel ez a szervezet hozza ki belőled teljesítményed maximumát”. Amennyiben nem képes valaki azonosulni a választott céggel, annak nem jósolható hosszútávra szóló karrier a vállalatnál. Ám ha az első munkahelyét valaki jól választja meg - a fenti tényezők figyelembe vételével előrelátóan - akkor saját magát is jól pozícionálja, hiszen mindenki önmaga határozza meg saját értékét a piacon. A gazdasági átalakulás jóllehet felértékelte a közgazdasági jellegű diplomát, korántsem állítható, hogy az egyetemek kész embereket engednek ki kapuikon. A több diploma határozottan előny a munkaerőpiacon, de csakis abban az esetben, ha együttjár a szakmákban való praktikus ismeretekkel. El kell keserítenünk azokat a tanulni nagyon szerető, ámde „öncélú diplomagyűjtögetőket”, akik érvelése szerint mindenki annyit ér, ahány diplomája van, hiszen a panel résztvevőinek egyöntetű véleménye az, hogy a sok szép papíros a mögöttes gyakorlat hiánya esetén ma csak a vitrinben mutat jól; a humán vezetők, fejvadászok a tudás gyakorlati alkalmazását keresik az önéletrajzok olvasásakor. A diplomák vállalati megítélésekor jelentős különbségek mutatkoznak, nem is annyira az érdemjegyek, mint inkább a felvett szakok, hallgatott tantárgyak szerint. Manapság a fórum résztvevői szerint - és persze az álláshirdetések sokakága alapján is - a pénzügyi diploma megfelelő habitusal párosítva igen jó tőkének bizonyul, abszolút nyerő a piacon. Ha eltekintünk a szakoktól és általános receptúra iránt érdeklődünk, akkor azt halljuk, hogy a vállalatok multifunkcionális embereket keresnek. A szakemberek szerint bár sok végzős van, kevés a megfelelő jelölt. Verseny van és a jók között külön élmény válogatni. A népszerűbb válalalatok ezt meg is teszik, hiszen 1-1 meghirdetett pozícióra 8-10-szeres túljelentkezéssel lehet számolni. A hallgatói kérdés egyértelmű: mivel tehetem értékesebbé a diplomám, hogyan növelhetem értékét? Nos erre választ ad az alábbi fiktív álláshirdetési kritériumsor:
Mielőtt valaki is kétségbe esne e félig-meddig komoly sor után, álljunk meg egy megjegyzés erejéig: az álláshirdetések mindig a maximális elvárásokat fogalmazzák meg, a 110 %-os vállalati igényeket tükrözik. Ne féljünk tehát, ha első pillantásra úgy tűnik, hogy csak a „nyeretlen kétéves” esélyeivel indulhatunk: kellő önismerettel rendelkezve mindenki maga ítélje meg, hogy rajthoz áll-e a versenyben vagy sem. Persze általában minél jobban illeszkednek egy jelölt adottságai a kiíráshoz, annál nagyobb a siker valószínűsége, ám az sem ritka, ha a cégek - és ezt ne nevezzük megalkuvásnak - a jelentkezők jellemzőihez alakítva átformálják saját kiinduló követelményrendszerüket - ám ez azért nem fordul elő túlságosan gyakran. A fenti fiktív álláshirdetésben, de a valós pályázati kiírások túlnyomó részében is, megjelenik a szakmai gyakorlat fontossága. A hallgatói oldalról gyakran éri támadó kérdőrevonás a vállalatokat, „hogyan tegyek szert szakmai gyakorlatra,ha a cégek jó része elzárkózik és nem fogad diákokat részidős vagy nyári munkára?” A panel résztvevői jogosnak tartják a bírálatot és elismerik, hogy e területen nincsenek összhangbban az általuk nyújtott lehetőségek elvárásaikkal. Mindazonáltal megemlítik, hogy néhány hetes időszakra képtelenség komoly feladatot, célkitűzést felállítani, ha legalább egy félévről lenne szó, akkor természetesen érdemesnek tartanák a további mérlegeléseket. A szakmai gyakorlatok területén fellelhető anomáliák megoldása egyébként hosszú távon éppen a felsőoktatási intézményektől várható. Amint újra szerepet és értéket kap az oktatásban az értelmes, jól szervezett szakmai gyakorlat, úgy a kialakított és deklarált feltételek mellett várhatóan fellendül a vállalatok aktivitása és a hallgatók is nagyobb eséllyel pályázhatnak, tágabb körből válogathatnak. Mit ér a közgazdász diplomám? tettük fel a kérdést, amit ha forintokban akarunk megválaszolni, akkor elkerülhetetlen a felelet a nagyon konkrét Mennyit keres a kezdő közgazdász? kérdésre A fórum résztvevőinek válasza az alábbiakban összegezhető:
A panel zárásaként az alábbi gondolat foglaja össze a tanulságokat: „Hagyjuk az életet, hogy alakítson bennünket”. A vállalatokat az érdekli, hogy milyenné formálható az ember, aki hozzájuk jelentkezik, hiszen olyan megalapozott tudású motivált - jó értelemben vett karrierépítő embereket keresnek, akik a beérési folyamat - több év gyakorlat, sok vállalati tréning, önképzés és másoddiploma - után ígéretes jelöltből értékes munkaerőkké válnak. Akikre persze előbb-utóbb lecsap egy versenytárs vállalat, ám ez is benne van a pakliban. Karrier Iroda |
hirdetés
|