Küldje el ezt a cikket barátjának, ismerõsének!
Nyomtatható változat

Ezek olvasásában és lényeglátó értékelésében szerzett jártasságuk azonban nem feltétlenül jelenti azt, hogy saját maguk jó álláspályázatot tudnak összeállítani - állítja Aila Kruska, a Lee Hecht Harrison tanácsadó cég humánerőforrás-menedzsere. A nemzetközi vállalat Capital magazinban közzétett értékelésében az általuk tapasztalt öt tipikus hibára, illetve azok elkerülésének módjára hívja fel a figyelmet.

Az első hiba: a kísérőlevél és az életrajz túl hosszúra sikeredik. Valójában a jelentkezési anyag célja ugyanis nem az, hogy minél részletesebb leírást adjon a jelentkezőről, hanem az, hogy valós képet villantson fel az adott személyről, ami a remények szerint felkelti a pozíciót meghirdető cég érdeklődését. Így tehát a hosszas szakmai előélet mellett is a kísérőlevél (cover letter, Bewerbungsschreiben) nem lehet hosszabb egy oldalnál, és a szövegnek azon is megfelelő betűmérettel és áttekinthető formában szerkesztve kell lennie. Életrajz esetében is ajánlott a tartalmat egyetlen oldalra tömöríteni, így legalább "marad muníció" a későbbi szóbeli bemutatkozásra is. A szakember szerint ha a szakmai előélet változatossága és a hiteles bemutatás ezt megkívánja, az életrajz esetleg kiterjedhet a második oldalra is. A jelentkező azonban tartsa szem előtt, hogy a túl hosszú szöveg elfeledteti olvasójával a benne lévő egyébként érdekesebb elemeket. Fontos, hogy a levél írója küszöbölje ki a tartalmi ismétlődéseket, pályázatát frappáns, rövid mondatokban írja meg, amelyek észrevétlenül is kedvezőbb benyomást tesznek a bírálóra.

A második hiba: a legtöbb vezető beosztású munkatárs korábbi vezetői feladatai és döntési jogköre által határozza meg önmagát. Ennek bemutatása elengedhetetlen, azonban megválaszolatlanul hagyja az állás meghirdetője által minden bizonnyal szintén igényelt szempontot, a szakmai jártasságot. Érdemes az eddigi szakmai tapasztalat, a megoldott feladatok mellett a továbbképzésekre, szakmai tanfolyamokra, önképzésre is utalni.

A harmadik hiba: a pályázó korábbi eredményeit a munkaadó vállalat eredményességével igyekszik igazolni. Csak a személyes munkavégzés sikereinek említése tekinthető hiteles és érdemleges eredménynek. Egy nemzetközi vállalat regionális vezetőjének bemutatkozójában tehát nem tanácsos megemlíteni az anyacég kiemelkedő eredményeit, sokkal inkább a regionális kihívásokra adott válaszok sikeressége a döntő. Egy helyi vállalat középvezetője szintén a saját kompetencián belüli döntéseinek helyességét hozza fel példaként, és ne a cég egészének talán hangzatos, ám e szempontból irreleváns eredményeit emelje ki. A teljes vállalati eredményekkel csak a csúcsvezetőknek van joguk példálózni, hiszen munkahelyi felelősségük és jogkörük okán ez leginkább az ő teljesítményükként értékelhető. A jól csengő cégnevek természetesen szerepeljenek a bemutatkozásban, de azoknak nem tanácsos magyarázó, igazoló szerepet szánni. A cégnevek beszéljenek önmagukért, hadd vonja le a kedvező következtetéseket a jelentkezés elbírálója!

A negyedik hiba: gyakran túlzott hangsúlyt kap a tudományos háttérismeret, az egyetemen szerzett graduális, posztgraduális, illetve doktori fokozat. Az efféle végzettségek gyakran már jó pár évvel korábbról származnak, és tartalmukat, ismeretanyagukat tekintve kevésbé illeszkednek a megpályázott álláshoz szükséges képességekhez. A vezetői pozícióknál természetesen elvárt dolog a felsőfokú végzettség, éppen ezért azonban hiba lehet ennek túlzott jelentőséget tulajdonítani a rövid bemutatkozásban. Ajánlott tehát a megpályázott állással kapcsolatos elvárások gondos végigtanulmányozása és a képességek ennek megfelelő felsorolása, bemutatása. A korábbiakban említett szakmai képességek sok esetben célirányos tanfolyamokon, mintaprojekteken szerezhetőek meg, és nem egy egyetemi tananyagból való jeles érdemjegy igazolja a tényleges képességek meglétét. A piac jellemzően többre értékeli a valós környezetben szerzett, és nem csak a szakirodalomból elsajátított ismereteket. Kivételt képeznek a kifejezetten tudományos háttért igénylő munkakörök, így jellemzően a kutatói, fejlesztői állások. Általánosságban azonban itt is igaz a tétel, hogy a legértékesebb a kétféle ismeret elegye, azaz a megfelelő elméleti tudásra épített széles körű tapasztalat.

Az ötödik hiba: a szakmai tények felsorolása személytelenné teszi a jelentkezést. A vezető beosztású munkavállalók esetén fokozottan igaz, hogy a leendő munkaadó szeretné megismerni teljes egészében őket, hiszen a rájuk bízott feladat igen nagy felelősséggel és így téttel jár. Ehhez tehát nemcsak az adatokra, hanem "szimpatikus emberi részletekre" is szükségük van. Nem érdemes persze ezeket túlzottan hangsúlyozni. Önmagukban nem minősítenek, de egy kulcspozíció elnyerésénél bizony döntő elemnek bizonyulhatnak. Célszerű tehát, ha rövid utalás szerepel ezen nehezen mérhető képességekre (softskills). Ilyen például a csapatban történő együttműködés képessége, vagy a tanulásra, új megoldások elsajátítására való képesség. Ajánlott ezeket egy-egy szemléletes, konkrét esetre való utalással érzékeltetni. A személyes részletekre azért is szükség van, mert az életrajz részeként általában jó, ha helyet kap a szabadidő eltöltésére, kedvelt tevékenységekre való utalás, így érdemes megemlíteni a szövetségekben, egyesületekben, érdek-képviseleti szervekben betöltött funkciót is.