Küldje el ezt a cikket barátjának, ismerõsének!
Nyomtatható változat

A 240 ezer embert foglalkoztató ágazat termelése hat év alatt több mint ötszörösére növekedett. A látványos fejlődésben nagy szerepe volt a külföldi tőke- és technológiabeáramlásnak. A legjelentősebb hazai iparvállalatok méretei hasonlóak a legfejlettebb országok cégeihez, és megerősödött egy sor kis- és középvállalat is, részben a nagyok beszállítóiként.

A magyarországi folyamatok nagyjából szinkronban voltak a nyugat-európai tendenciákkal. Az Európai Unióban évente mintegy négyezermilliárd euró értéket termel a gépipar, amely a kilencvenes évek elejének visszaesése után 1993-tól folyamatosan növekedett. Ma az uniós termelés 75 százaléka négy országban, Németországban, Franciaországban, Angliában és Olaszországban zajlik. Ezek a magyar uniós export fő piacai is. Az egy munkaórára jutó költségek között igen nagyok a különbségek. Németországban 30 euró körül vannak, Spanyolországban ennek nagyjából a felét teszik ki, Portugáliában pedig csak egyötödét. Magyarországon még alacsonyabb, a német költségek egyhetede-egynyolcada.

A hazai gépiparban több mint 15 ezer vállalkozás működik, ezek közül 6500 mikro- és kisvállalkozás, négyszáz fölött vannak a középvállalatok és 159 a nagyvállalat. Az állami tulajdon szerepe minimálisra, kevesebb mint öt százalékra zsugorodott.

A külföldi érdekeltségek aránya ágazatonként eltérő, de szinte mindenhol igen magas. A gép- és berendezésgyártó cégekben 89 százalékos a külföldi tőke aránya, a villamosgép- és műszergyártásban 94 százalék, a járműgyártásban 85,6 százalék. A külföldi befektetések értéke 2000-ben összesen 354,7 milliárd forint volt.

Az elmúlt évtizedben gyökeresen átalakult a gépipar szerkezete. A vesztesek között tartják számon a nehézgépgyártást, a könnyűipari, főként a textilgépipari ágazatot és az egykor nagy múltú szerszámgépipart. A hajdan négy-ötezer embert foglalkoztató két nagyvállalat, a Csepeli Szerszámgépgyár és a Szerszámgépipari Művek helyén csak kisebb cégek maradtak fenn, a legnagyobbak is száz körüli létszámmal dolgoznak.

A változások nyertese lett a járműipar, az elektronika és a műszeripar. De éppen a közelmúlt fejleményei mutatják, hogy a nyertesek is igen sérülékenyek lehetnek. Az IBM székesfehérvári gyárbezárása nem rendítette meg ugyan alapjaiban az elektronikai ágazatot, hiszen több multinacionális társaság megerősítette, hogy továbbra is itt akar tevékenykedni. Ám nem kétséges, hogy a nemzetközi vállalatok, bár korszerű technikát hoznak, ha az anyavállalat érdekei úgy kívánják, bármikor helyet változtatnak. Kevésbé sérülékenyek azok a vállalatok, amelyek magasabb hozzáadott értékű termékeket gyártanak. Nem véletlenül erősíti pozícióit Magyarországon a General Electric, telepített ide új gyártást az Electrolux vagy hozott ide újabb részlegeket a General Motors.

A gépipari cégek együttesen a teljes ipari export 68 százalékát adják, és termelésük 88 százalékát külföldön értékesítik. Az uniós csatlakozáshoz közeledve a Magyar Gépgyártók Országos Szövetsége a közelmúltban felmérést végzett tagjai körében, a hazai cégek versenyképességét és azon belül is a forint erősödésének hatásait vizsgálva. A szakmai szervezet aggasztónak találja, hogy a vezető ipari országokban - fő exportpiacain - lelassult a növekedés, még a visszafogott prognózisokhoz képest is.

A visszaesést már érzékelik a vállalatok: csökkentek megrendeléseik, és a vevők egyre nagyobb nyomást gyakorolnak rájuk, hogy tovább csökkentsék az árakat. A helyzetet súlyosbította a forint erősödése. A vállalatok egy része arról panaszkodik, hogy a forinterősödés a teljes nyereséget elvitte, megbénítva a fejlesztési, beruházási lehetőségeket. A kemény versenyben a cégek nem tudnak árat emelni, mert azonnal elvesztenék piacaikat.

Úgy vélik, a forint a versenytársak devizáihoz képest is túlzottan erőssé vált. A zloty például mintegy 25 százalékkal gyengült a forinthoz képest egy év alatt, s így a lengyel cégek 25 százalékos versenyelőnyt szereztek a magyarokkal szemben. Volt olyan társaság, amely emiatt vesztett üzletet, s reménybeli vevőjük nem is titkolta, hogy a rendelést egy lengyel vállalatnak adta.

Azok a cégek is nehezményezik az erős forintot, amelyek nem sokat exportálnak, inkább hazai piacra termelnek, méghozzá jelentős importfelhasználással. Kezdetben számukra előnyös volt a felértékelődés, de most már inkább azt tapasztalják, hogy drágultak a belföldi termékek és szolgáltatások. A hazai cégek nehezményezik, hogy a piacvédelmi intézkedések előnyeit nem a termelő vállalatok, hanem a kereskedelmi cégek élvezhették.