Küldje el ezt a cikket barátjának, ismerõsének!
Nyomtatható változat

pihenést, a regenerálódását szolgálja. A hatályos törvények szerint a munkavállalónak évente legalább kéthetes fizetett szabadságot kell biztosítani, ha pedig a munkaviszony év közben kezdődött vagy fejeződött be, a megállapított éves szabadság arányos része jár a munkavállalónak. A szabadsággal kapcsolatos igény 3 év alatt évül el, tehát a ki nem adott szabadság a tárgyévet követő 3 naptári éven belül még "behajtható".

A szabadságot nem lehet kifizetni

Az évi rendes szabadság a munkavállaló pihenőideje, ezért a szabadságot alapvetően természetben kell kiadni. Ennek alapján a szabadság kifizetése akkor sem lehetséges, ha mindkét fél gazdasági érdekei ezt diktálnák. A rendes szabadság fizetet szabadság, ezért annak idejére a munkavállalót távolléti díj illeti meg. A szabadság időpontját a munkavállaló előzetes meghallgatása után a munkáltató határozza meg, de eközben a munkavállaló érdekeire is figyelemmel kell lennie. A rendes szabadság kiadásának időpontjáról a munkáltató nemcsak jogosult, de köteles is dönteni. A szabadságot alapvetően esedékességének évében kell kiadni, és ha ez nem történik meg, a munkáltató nem hivatkozhat arra, hogy a munkavállaló nem kérte annak kiadását.

A szabadság kettőnél több részletben csak a munkavállaló kérésére adható ki. A munkaviszony első 3 hónapját kivéve az alapszabadság egynegyedének kiadásáról a munkavállaló dönt, amelynek egyetlen feltétele, hogy a szabadság megkezdése előtt legalább 15 nappal bejelentse erre vonatkozó igényét. A szabadság kiadásának időpontját a munkavállalóval legkésőbb a szabadság kezdete előtt 1 hónappal közölni kell.

Hány napot tölthetünk pihenéssel Az alapszabadság törvény által meghatározott minimális mértéke évente 20 munkanap, amely a munkavállaló életkorától függően további munkanapokkal növekszik legfeljebb 30 munkanapra. A munkavállalót 25. életévétől 21 nap; 28. életévétől 22 nap, 31. életévétől 23 nap; 33. életévétől 24 nap, 35. életévétől 25 nap; 37. életévétől 26 nap; 39. életévétől 27 nap, 44. életévétől 28 nap; 43. életévétől 29 nap; 45. életévétől 30 nap szabadság illeti meg. A magasabb mértékű szabadság abban az évben jár először, amelyben a meghatározott életkort a munkavállaló betölti. Ha a rendes szabadság mértékének kiszámításánál töredéknap jelentkezik a fél napot elérő töredéknap egész munkanapnak számít. A 18 éven aluliaknak legalább 3 hét fizetett évi szabadságot kell biztosítani, a fiatalkorú munkavállalónak évenként 5 nap pótszabadság jár, utoljára abban az évben, amikor a dolgozó betölti a 18. életévét.

A részmunkaidős állásokra vonatkozó szabályok

A részmunkaidős állásoknál a szabadság ugyanolyan mértékben illeti meg a munkavállalót, mint a teljes munkaidőben dolgozókat, a rendes szabadság idejére járó átlagkereset azonban a részmunkaidőre alkalmazottaknak csak a munkaidejével arányos időre jár. Ha tehát valakit napi 4 órában foglalkoztatnak, akkor 1 szabadságnapra 4 órai átlagkereset illeti meg. Ha a részmunkaidős dolgozó csak a hét meghatározott napjain végez munkát úgy, hogy hetenként kettőnél több napon nem dolgozik, a szabadság kiadása tekintetében a hét minden napja munkanapnak számít, kivéve a munkavállaló két pihenőnapját, valamint a munkaszüneti napot.

Nem csak munka után jár a pihenés

A rendes szabadság abban az évben jár, melyben a munkavállaló ténylegesen munkát végez, ám vannak olyan kivételek, amikor a munkaviszony szünetelésének bizonyos időtartamaira is jár szabadság. Ilyen a keresőképtelenséget okozó betegség, a szülési szabadság, a 12 éven aluli gyermek gondozása vagy ápolása miatt kapott fizetés nélküli szabadság első éve, a 30 napot meg nem haladó fizetés nélküli szabadság, a tartalékos katonai szolgálat, minden olyan, munkában nem töltött idő, amelyre a munkavállaló távolléti díj, illetve átlagkereset fizetésben részesül. A szabadságra való jogosultság szempontjából a próbaidőt is figyelembe kell venni, erre az időre azonban a munkavállaló nem követelheti a szabadság kiadását.

A pótszabadság

A szülők döntése alapján a gyermek nevelésében nagyobb szerepet vállaló munkavállalót vagy a gyermekét egyedül nevelő szülőt évenként a 16 évesnél fiatalabb egy gyermek után 2, két gyermek után 4, kettőnél több gyermeke után összesen 7 munkanapnyi pótszabadság illeti meg. Ez a pótszabadság annak a gyermeket nevelő személynek is jár, aki intézetben nevelt gyermek gondozását és nevelését vállalta térítés fejében. Megilleti a kedvezmény azt a munkavállalót is, aki gyermek nevelését és gondozását családi kapcsolat vagy szerződésen alapuló kötelezettség alapján vállalta.

A pótszabadság megilleti az év még hátralévő időszakára a munkahelyére év közben visszatérő dolgozót is. 5 munkanap pótszabadság jár évente a vak munkavállalónak, illetve az állandó jelleggel föld alatt dolgozóknak, valamint az ionizálósugárzásnak kitett munkahelyen naponta legalább 3 órát eltöltőknek. Az ionizálósugárzásnak kitett munkahelyen már legalább 5 évet eltöltött, illetve a rendszeres kettő egészségi ártalomnak kitett közalkalmazottat és köztisztviselőt 5 helyett 10 munkanap pótszabadság illeti meg.