Megvert a buszvezető

Kis híján elütött, majd megvert péntek reggel a 225-ös busz vezetője. Az eset olyan döbbenetes és felháborító, hogy ezúttal tartózkodunk minden lírai és humoros részlettől, és a maga Truman Capote-i szikárságában ismertetjük az egy órája zajlott történetet.

 

 

A BKV-sofőr meglepő tettét az váltotta ki, hogy szabályosan közlekedtem a Szőnyi úton, észak felé. Az M3-as szervízútjaként működő úton dél felé folyamatos autósor állt, köszönhetően annak, hogy innen lehet felkanyarodni a Pestre vezető autópályára. Szerkesztőségünk felé kerekezve arra lettem figyelmes, hogy egy busz hosszasan előzi az autósort. A manőver csak akkor lett gyanús, amikor a busz több mint száz méter után sem tért vissza a sávjába. A folyamatos kocsisorra pilllantva egyértelmű volt, hogy nem tudná, és nincs is szándéka elhagyni a szembesávot.

 

 

Az utolsó pillanatokban vált azonban nyilvánvalóvá, hogy a nagy sebességgel robogó BKV-busz nem hogy besorolni nem akar, de fékezni sem. Csak hogy egyértelmű legyen a szituáció, a környéken nem hogy bicikliút nincs, amit alternatívaként használhatna a kerékpáros, hanem járda sem található azon az oldalon. Azaz választanom kellett a magas padkával elválasztott füves terület, vagy a busz homloklemeze közt.

 

Ha egy olyan biciklista találja magát szembe az ámokfutó buszvezetővel, akit az első tavaszi napfény csábított az útra, az egészen biztosan nem tud felugratni a padkán át a zöldbe, és a busz kerekei alatt végzi. Én szerencsére a telet is nyeregben töltöttem, így sikerült végrehajtanom a manővert.

 

Mivel a buszvezető életveszélyes előzését olyan rutinnal végezte, hogy egyértelmű volt: azt az elkövetkező napokban, az elkövetkező műszakokban is folytatja, egészen addig, amíg valaki a kerekei alatt végzi, fel szerettem volna hívni a BKV figyelmét munkatársának cowboyos mentalitására. Bizonyítékként fotókat akartam készíteni, amihez jó alkalmat biztosított, hogy 50 méterrel lejjeb a busznak meg kellett állnia a megállóban. Egy perccel később a busz előtt álltam. Lefényképeztem a rendszámot, a busz elejét, majd már csak arra lettem figyelmes, hogy valaki kitaszít a szemközti sávba.

 

A buszvezető közben ugyanis leszállt, és testi erővel akarta megoldani a konfliktust. Lelökött a bicikliről, amelyet a lábaim közt tartottam, kitaszított az útra, adott egy pofont, miközben minősíthetetlen hangnemben kiabált.

 

 

Mivel a jogban erősebben bíztam mint a testi tusakodásban, nem vettem fel a harcot, lefényképeztem az inzultus után távozó sofőrt, majd elvonszoltam a szembe sávba átlökött kerékpáromat.