Kis szerencsétlenkedés árán, de ingyen Párizsban
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Londoni bringás életet élő, Szegedről elszármazott állandó levelezőnk, Viktor a napokban elutazott Párizsba. Mivel saját kerékpárját Nagy-Britanniában hagyta, lehetősége nyílt kipróbálni a világ első nagy kerékpárkölcsönző rendszerét. Érdemes figyelni, mert azért egy kis szerencsétlenkedés neki is becsúszott.
Párizs gyönyörű és biciklibarát. Volt szerencsém egy rövid hétvégi kiruccanás alkalmával nemcsak térdig lejárni a lábam, hanem tesztelni a város biciklikölcsönző rendszerét is majd egy teljes napon keresztül.
A kezdet kissé bonyolult, de nem megoldhatatlan feladat. A művelt turista lehorgonyoz a kölcsönző parkolóórához hasonlatos termináljánál, majd a megjelenítési nyelv kiválasztása után regisztrálja magát. (Ha szerencsés, akkor már rendelkezik egy kártyával, amivel az egész művelet sokkal egyszerűbb).
Az összes opciót nem sorolnám fel, a lényeg, hogy lehet egy napos, vagy egy hetes bérletet is venni (a bennszülöttek akár az egy éveset is igénybe vehetik). Fontos dolog, hogy legyen az embernél egy olyan bankkártya, amivel bárhol a világon lehet fizetni, ugyanis első lépésként a rendszer lenyúl 150 eurót, ami a kerékpár kauciója. Miután a bankadataink megvannak, (és elmondtunk egy imát, hogy lehetőleg ne egy indiai szerveren landoljanak,) már csak egy négy számjegyű pin-kódot kell kitalálnunk, és ha ügyesek voltunk, cirka fél óra értetlenkedés és szerencsétlenkedés után kapunk egy kis papírkártyát egy regisztrációs számmal.
Ez, valamint a pin-kódunk kell minden egyes kölcsönzéshez.
A kerékpárok jó esetben egymás mellett sorakoznak, egy dokkolóban: regisztrációs szám, pin beütés, bicikliválasztés, aztán mehet. A rendszerben az a legjobb, hogy a tekerés fél óráig ingyenes, a következő fél óra 1 euró, majd pedig idővel növekszik az ár.
Mivel a dokkok igen közel vannak egymáshoz, és nagyjából az egész belvárost lefedik, “lóváltással” szinte ingyen bejárhatjuk az egész várost.
A bicikliútrendszer remek, de a közúton sem veszélyes tekerni, az autósok figyelmesek (nagy számok törvénye: több biciklisre jobban kell figyelni).
A kerékpárok kényelmesek, komfortra jóanyám templomba/piacrajárós kempingjére emlékeztettek, azzal a különbséggel, hogy a párizsi verzió egy fokkal masszívabb, és három sebességes. Sajnos a vandál használat, és a rongálás meglátszik az állományon, igencsak meg kell válogatni, melyik paripára ülünk. A másik negatívum, hogy néhány dokkban hiába sorakoznak a biciklik a terminál nem működik. Összességében csak ajánlani tudom, nincs is szebb és/vagy romantikusabb, mint nyári napsütésben Párizsban a Szajna partján fagyival kézben, telefonálva biciklizni.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Rovataink a Facebookon