Hogyan biciklizzen télen az Átlagos Városi Biciklista?

Előző cikkünk után már tudható, hogy télen lehet biciklizni, de azt nem célszerű gyöngyházfényű pufidzsekinkben, kedvenc szűk farmerünkben és tűsarkúnkban tenni. A megfelelő ruha mellett az ideális tempó megválasztása segít még túlélni a nem igazán ideális körülményeket.

 

Az izzadást, csúszkálást és megfázást úgy kerülhetjük el a legkönnyebben, ha a szokásosnál valamivel lassabban biciklizünk. Célszerű a szánkat mindig csukva tartani, és úgy tekerni, hogy az orrunkon tudjuk venni a levegőt. Így nem fájdul meg az elszánt biciklista torka sem.

 

Sajnos a legtöbb bicikliút havazás után használhatatlan lesz, mert az önkormányzatok környezetbarát módon a melegedő időjárással végeztetik el a hótakarítás munkáját. Ha autóúton kell tekernünk, ne húzódjunk szorosan a padka mellé. Menjünk az autók jobb keréknyomában, mert így nem kell az út mentén felgyűlt latyakban tekernünk. Továbbá az autósok sem próbálkoznak majd azzal, hogy előzés nélkül menjenek el mellettünk, fülünket súrolva a visszapillantó tükörrel, minket pedig beborítva sárral. Félni nem kell, kisebb a valószínűsége annak, hogy hátulról belénk jönnek, mint hogy leszorítva egy kátyúban orra bukunk, vagy átesünk a padkán.

 

 

A kerekeket nedves, havas időben ne fújjuk nagyon keményre. A legcélszerűbb a gumi oldalán megadott érték alatt 1-2 bárral kevesebbet nyomni bele. A láncot jó minden nap, minden másnap letörölni, és beolajozni. Ezzel az ötperces munkával biztosíthatjuk, hogy a tél folyamán használhassuk a váltónkat, tavasszal pedig ne kelljen láncot és fogaskerekeket cserélni. (Az egyszerű szerelési munkákról itt írtunk >>>)

 

A fékpofák viszont, bármit is teszünk, hamarabb kopnak, mint száraz időben. Ha nem tudjuk magunk kicserélni az elkopott fékgumit, hazafelé ugorjunk be a legközelebbi szerelőhöz. Egyszerű munka, gyorsan kész, és már a következő sarkon érezhető a hatása, amikor meg szeretnénk állni.

 

Világos, hogy a sárhányó nélküli városi kerékpározás sokak számára utolérhetetlenül szexinek tűnik. Ilyen kérdésekben nem is nyilvánítanánk véleményt, végül is sokfélék vagyunk. Télen közlekedni sárhányó nélkül viszont már nem ízlés kérdése. A felcsapódó latyak jobb esetben csak a ruhánkat teszi tönkre, de az is könnyen előfordulhat, hogy a szemünk megy tele saras hólével, márpedig csukott szemmel nem lehet biztonságosan biciklizni.

 

 

A téli biciklizés nem jelenti feltétlen azt, hogy hónapokig úgy fogunk kinézni, mint egy biciklis futár, estéinket egy idő után füstös pincehelyiségekben töltjük, és ha meglátunk egy másik biciklistát, azt kiabáljuk az utcán, hogy ragdmeg.

 

Ha kalucsnit hordunk, akkor a cipőnk a magas sarkú cipőt leszámítva lehet olyan, amilyet télen amúgy is hordanánk. A lábra tapadó, balettos hangulatú biciklis nadrág fölé felvehetjük a szokásos nadrágunkat. A szél és vízálló nadrág pedig, mivel egész oldalán nyitható, ezen réteg fölé is felhúzható, majd megérkezve le is tudjuk venni, akár a kerékpár mellett állva. Mivel az előző cikkben ismertetett softshell pulóverek alatt hordhatunk akár inget is, különösebb gond nélkül mutatkozhatunk nap közben bármilyen tárgyaláson, prezentáción vagy korrupciós megbeszélésen.

 

A téli biciklizésnél a reggeli és délutáni öltözködés hosszabb időt vesz igénybe, mint venni az aktatáskánkat, majd hívni a liftet. Ha viszont a nagyjából 10-10 perces procedúrát összehasonlítjuk a buszmegállóig tartó, majd ott várakozással telő idővel, esetleg a parkolóhely kereséssel, akkor nyilvánvaló, hogy biciklivel még így is beljebb vagyunk.