Önkritika miatt marad el a Critical Mass

A szervezők úgy indokolnak: „A 2005-ben elstartolt Kerékpárosklub és a részben őt életre keltő, egy évvel öregebb Critical Mass között eleinte jól működött a munkamegosztás. Nekünk nem kellett politikusokkal tárgyalni, így munka mellett is tudtuk szervezni a felvonulást, a Kerékpárosklub pedig több tízezer bringás nevében komoly erőként tárgyalhatott a döntéshozókkal. Kezdetben megállapodtunk, hogy a függetlenség és fenntarthatóság érdekében igyekszünk megértetni a bringásokkal, hogy nem az államnak, nem az EU-nak, nem az önkormányzatokanak, hanem magunknak kell finanszírozni a teljes állásban értünk szakmai munkát végző szervezetet. Így maradhatunk függetlenek azoktól, akiknek a munkáját civilként felügyeljük, ösztönözzük. Ezt egy idő múlva mégis elhanyagoltuk, 1200 tagnál elakadtunk. Egy ekkora tagságú magyar civil szervezet igen erősnek mondható, de a fenntartható, független alapműködéshez 3-4000 tag szükséges. Hamar jelentkeztek is a szokásos civil tünetek. A képviseltek helyett pályázatokra támaszkodás, precíz pályázati beszámolók, ezzel szemben felszínes a visszajelzés a tagság felé, főmunkaidőben végzett pályázati munka, ami már kárára van az érdekképviseletnek és szakmai munkának." – fogalmaz Kürti Gábor és Sinka Károly.

Magára hagyták a Kerékpárosklubot

„Nagyon klassz volt a trendi, civil példaként emlegetett, nemzetközileg is csodált mozgalmár szerepben tetszelegni. Eközben viszont nem vettük észre, hogy magára hagytuk a Kerékpárosklubot, mint egy oviban felejtett gyereket, szervezeti és pénzügyi problémáival együtt. ... A Critical Mass kiürült, miközben a több évtized múlva is szükséges szakmai szervezetünk haldoklik."

A mostani felvonulás elmaradását úgy indokolják: „Ha a legfontosabb aktuális problémát sem kezeljük, akkor minek vonulunk fel? Ekkor dobtuk be a törölközőt. Most úgy gondoljuk, hogy a Kritikus Tömeg - nagyban nekünk köszönhetően - zsákutcába vonult. Ebben a helyzetben a legjobb döntésnek azt tartjuk, hogy 15 alkalom után most leüljünk inkább, és elmagyarázzuk, hogy a kerékpározás terjedésének hosszú távú fenntartásához már elsősorban nem Kritikus Tömegre, hanem szakmai munkára van szükség, és ennek hiányában mi feleslegesek vagyunk. Tavasszal egy utolsó nagy Critical Mass keretében pedig el is búcsúznánk, ettől a korszaktól. „