Hogyan ne vegyünk rossz használt bringát, és mit tehetünk, ha mégis sikerült?

2014.07.01. 19:15

Sebestyén el akarta adni a szép, hófehér, már használtan vett épített bringáját, Lajos pedig éppen venni akart egy szép, hófehér, használt épített bringát. Sebestyén és Lajos egymásra is talált egy internetes oldalon, és a sztori idáig happy end lenne, azonban két héttel a vásárlás után Lajos alatt lényegében összetört a bicikli hajtóműve. Bár Sebestyén említette, hogy a pedál kicsit kocog, Lajos eléggé dühös lett, és a büntetőfeljelentéstől kezdve a testi sértésig mindennel megfenyegette Sebestyént, ha nem fizeti vissza a bicikli árát. Pedig Sebestyén nem szerette volna ezt megtenni. Kinek van igaza és mit lehet ilyenkor tenni?

Használt cuccokat venni mindenképpen trükkös dolog, és a bicikli esetében az egészet tovább bonyolítja, hogy a vásárló a legtöbbször nem ért annyira bringákhoz, hogy egy próbakör után meg tudja állapítani, van-e valamilyen baja a biciklinek. Ráadásul a bringapiacon használt biciklik gyakran szállnak gazdáról-gazdára, és egy 10-15 éves bicikli aggasztóbb előjelek nélkül is beadhatja kulcsot. Ha pedig ez történik, az mindenkinek roppant kellemetlen, ezért most jogászok segítségével összeszedtük, mire érdemes figyelni, hogy se eladóként, se vevőként ne szívjuk meg nagyon. Bónusz: ezek az elvek nem csak a használt biciklikre, hanem minden használt árura vonatkoznak, szóval mostantól bátrabban vaterázhat!

Szóban is lehet szerződést kötni

Amikor az ember használt árut – vagy igazából bármit - vásárol egy másik magánszemélytől, akkor szóbeli szerződést kötnek, amelyben az eladó garantálja, hogy a dolog, amit eladott, tényleg az övé, illetve egy bizonyos minőséget is garantál.

Ahhoz, hogy ez a szerződés érvénybe lépjen, nem kell semmi azon kívül, hogy a vevő elfogadja az eladó által kínált árat és megkössék az üzletet.

Ha viszont később probléma van az áruval, nem árt, ha tudjuk bizonyítani, hogy ez a szerződés megszületett, például egy adás-vételt igazoló e-maillel vagy a híváslistánkkal, de az is jó megoldás, ha magunkkal visszük egy barátunkat, aki később tanúsítani tudja, hogy mi történt. Az is nagyon fontos, hogy elkérjük az eladó nevét és lakcímét, különben semmilyen jogi lépést nem fogunk tudni tenni ellene.

Ha pedig olyan helyzetbe kerül, mint a fenti történetben Sebestyén, az eladó, akkor a legjobb, amit tehet, ha válaszol a vevő fenyegető e-mailjeire vagy telefonhívásaira, mert ha úgy alakul, hogy a vevő feljelentést tesz akkor a semleges és segítőkész kommunikáció azt mutatja, hogy az eladó nem jogtalan haszonszerzésre törekedett, így pedig a bíró nehezen tud csalást megállapítani.

A fenti esetben Lajos egyébként hiába fenyegetőzött büntetőfeljelentéssel, mert egy rossz bringa miatt legfeljebb polgári peres eljárást lehet indítani, kivéve persze, ha az eladó megvert minket vagy arra kényszerített, hogy vegyük meg a bringáját. Persze ha minden kötél szakad, akkor írattathatunk egy fizetési meghagyást egy közjegyzővel vagy ügyvéddel, vagy csalásért tehetünk feljelentést az eladó ellen, de csak akkor, ha tudjuk a személyes adatait.

Pereskedni egy bringa miatt?

A legjobb nyilván nem eljutni a pereskedésig. Vevőként ezt úgy próbálhatjuk meg elkerülni – nem túl meglepő módon -, ha alaposan tájékozódunk a bicikli állapotáról, már csak azért is, mert ha az eladó azt mondja, hogy persze, ez a bringa simán kibírja a napi 24 órás futárkodást, akkor később felelősségre vonható, ha mégsem így lenne.

Érdemes arról is megkérdezni az eladót, hogy vállal-e garanciát a bicikliért, egyrészt, mert ha nem vállal, az gyanús lehet, másrészt, ha azt mondja vállal, akkor ez vásárláskor a szóbeli szerződés része lesz.

A vásárló, ha nincs jótállás a bringán nincs könnyű helyzetben, mert ha az egy éves szavatossági idő – ennyi jár együtt a szóbeli szerződéssel - során valami baja lesz a bringának, akkor neki kell valahogy bizonyítania, hogy ez a hiba a vásárláskor is létezett már, és nem az ő használata okozta. Az eladónak csak akkor kell azt bebizonyítania, hogy egy hiba a vevő miatt történt, ha garanciát vállalt a bringára.

Az új Ptk. csak egészen kicsit segít a vevőnek: ha 2 évesnél fiatalabb bringát veszel, és valami baja lesz a 2 éves termékszavatossági idő (ez nem ugyanaz, mint a garancia!) lejártáig, akkor akár a gyártótól is követelheted a bringa kijavítását vagy visszavételét. Persze csak akkor, ha be tudod bizonyítani, hogy a biciklinek veleszületett hibája volt.

Ha sikerül bebizonyítani, hogy nem mi tettük tönkre a bringát hanem már ilyen volt, amikor megvettük, akkor először a bicikli kijavítását vagy kicserélését kérhetjük, aztán, ha ebbe nem egyezik bele az eladó, akkor a bringa árának az utólagos leszállításáról is tárgyalhatunk vele.

Eladóként ezt  a hercehurcát úgy kerülhetjük el, ha figyelmeztetjük a vevőt az esetleges kockázatokra és a bicikli ismert hibáira. Ha ugyanis eladóként bizonyítani tudja az ember, hogy a vevőnek ismernie kellett a bringa összes hibáját – ide értve azokat a hibákat is, amiket nem kell külön említeni, mert látszódnak, és azokat is, amelyek a bicikli állapotából és használtsági fokából erednek -, akkor semmilyen követeléssel nem élhet vele szemben a vevő.

A minőség gumiszabálya

A használtáru adás-vétel egyik legnagyobb kérdése, hogy pontosan milyen minőséget kell garantálnia az eladónak. A Ptk. szabályozása szerint az árunak a hasonló korú, hasonló használatú és hasonló összetételű áruk minőségének kell megfelelni, de ez egy meglehetősen tágan értelmezhető szabály. Amit a bővebben kifejtett törvény szerint elvárhatunk a használt biciklinktől az sem túl konkrét:

  • legalább annyira alkalmasnak kell lennie arra, hogy biciklizz vele, mint más, hasonló bicikliknek
  • alkalmasnak kell lennie arra a célra, amire használni fogod, azaz ha túrázni akarsz vele, akkor arra, ha futárkodni akarsz vele, akkor arra
  • olyannak kell lennie, mint a hirdetésben