Sehol nem utálják annyira a bringásokat, mint a Margitszigeten

Hivatalosan még át sem adták a felújított Margitszigetet, egy ponton máris sikerült ellehetetleníteni a kerékpáros közlekedést, ráadásul teljesen felesleges és idióta módon.

Az úgynevezett városfejlesztési projektek közül nem is azok a legdühítőbbek, amelyek semmi másról nem szólnak, mint a teljesen nyilvánvaló lopásról, és még csak nem is azok, amelyekkel egy jó lehetőséget tesz tönkre néhány dilettáns. Hanem az, amikor valamilyen kártékony hülyeségre tényleg lehetetlen más indokot találni, mint a színtiszta ostobaságot. Három héttel a határidő után még be sem sikerült fejezni a Margitszigeten rekordidő óta tartó építkezéseket, de ahol már végeztek a munkálatokkal, ott rögtön találni is egy ilyen pontot.

A sziget északi csücskéről van szó, ahol az Árpád hídon hivatalosan kijelölt kerékpárút levezet a Margitszigetre. Már két éve is megírtuk, hogy valaki egy őrülten tufa és ocsmány barkácsmegoldással, egy kőtömb odaszemetelésével próbálta megakadályozni azt a valóban felháborító dolgot, hogy a kerékpárútról bringával le lehessen hajtani az úttestre.

Most, hogy pár év után végre elkészült az ominózus placc „rehabilitációja”, szerencsére megszüntették az alsó-balkáni megoldást. De ahogyan ezt tették, abban továbbra sincs köszönet: a teljesen érthetetlen módon ott lévő, a macskaköves utat teljes szélességében lezáró, piros korlát mellett most már azonnal elkezdődik az egyébként pofás zöldövezet, feljebb pedig (ez a képen már nem látszik) annak rendje és módja szerint két zöld korláttal zárták le az utolsó, az úttestet és a bringaút torkolatát összekötő kis lyukat is.

Így pedig aki az Árpád hídról kerékpárral hajt le a Margitszigetre, annak két lehetősége van: vagy belehajt a gyalogosok közé a parkba, vagy a szűk és általában – nem túl meglepő módon – futókkal teli futósávon átpofátlankodva hajt le az útra. Aki pedig a sziget belseje felől bringával érné el az amúgy máshogy megközelíthetetlen kerékpárutat az Árpád híd északi oldalán, leszállhat (a magas padka miatt) és feltolhatja a bringát a futók között (ahogy az úr is csinálja a fenti képen).

A problémát egyébként egészen egyszerűen meg lehetett volna oldani, mindössze a piros, egyébként egy ezerötszáz forintos kis lakattal zárva tartott korlátot kellett volna még egyszer átgondolni. Még csak nem is kell olyan elképesztően drága, a felújítás nagyjából 11 milliárdos költségvetésébe nyilván sehogy bele nem passzírozható dolgokra gondolni, mint egy földbe süllyeszthető oszlop, ami hol beengedi a munkagépeket, hol pedig elállja az utat. Elég lenne mondjuk a korlát felét nyitva tartani, és kész.

Persze azt várni, hogy gondoljanak a bringásokra, tulajdonképpen abszurd elképzelés azon a Margitszigeten, amelynek az úttestjén tízből kilencen bringával közlekednek, még sincs még csak jelzésértékűen sem felfestve legalább pár bringás piktogram, ha már önálló kerékpárút nyilván nem készült. A Margitsziget jelen állapotában tökéletesen megmutatja, hogyan vélekedik Tarlós István Budapestje a kerékpáros közlekedésről: nemhogy nem kedvez neki, de még ott is ellehetetleníti, ahol akkor is nagyjából rendben lenne minden, ha senki nem csinálna semmit az ég adta világon.

Neked is van bringád? Kövesd a Kerékagyat a Facebookon!