Ezt nyújtja egy profi bringapark

420A9930
2018.10.18. 05:10
7 hozzászólás

Bár a világ egyes vezetői keményen tagadják a klímaváltozás tényét, azért az sokat sejtet, ha egy 850 méter magasan fekvő osztrák falu sípályáin hiánycikk a havazás. Nyilván az erre kiépült síturizmus megszenvedi a dolgot, de a hegyoldal és általában a gravitáció hagy még lehetőséget a környék kihasználására. Sankt Corona am Wechselen is egyre rövidülnek a havas időszakok, a helyiek épp ezért a hómentesen űzhető sportok felé fordultak. Például a bringázáshoz.

Hazánk sem áll rosszul bringázásra alkalmas hegyekből, de valahogy nyugaton komolyabb kultúrája van a kerékpársportnak. Ez nem csak a legális, karbantartott ösvényekben nyilvánul meg, hanem abban is, hogy nem kergeti az embert az erdész. A szervezettség és a átgondoltság komolyabb gyomrosként csapja meg az embert már a parkolóban, és nem csak a táj általános rendezettsége miatt.

A hegyen bringázás megkövetel egyfajta alapvető tapasztalatot, hiszen még egy könnyűnek tűnő akadályon is elképesztő szaltót lehet dobni. Épp emiatt nem árt fiatalon elkezdeni, de ha valaki úgy érkezik meg a Wexl Trails-re, hogy utoljára akkor ült bringán, amikor gimisként azzal ment kocsmázni, itt segítenek. Nem csak oktatásra lehet befizetni, de még bringát is bérelhet, a legjobb viszont az, hogy tényleg minden fejlettségi szinthez van ösvény, amely sikerélményt ad. Még a kisgyerekeknek és a nagyon kisgyerekeknek szánt pályákat is megkülönböztetik, akinek már csak a minimális érdeklődése megvan a sport iránt, az garantáltan talál magának élvezetes nyomot.

A park gerincét viszont a single trail és a flow trail adja. Nehéz nem béna magyar fordítást találni nekik, előbbire talán az egynyomos ösvény a legkevésbé kellemetlen, ez tulajdonképpen a hagyományos erdei ösvény, amelyet úgy jelölnek ki, hogy a lehető legtöbb természetes akadály legyen rajta. Kövek, sziklák, keresztben fekvő fatörzsek, a lényeg, hogy minél jobban átmozgassa az embert. A Wexl parkban ehhez már tudás kell, inkább haladóknak való a nyom, bár sok múlik az elvállalt tempón is. Az ugratók persze mindenhol kerülhetők, vagy könnyedén átgurulhatók, ettől függetlenül oda kell figyelni, a jól kiépített ösvénybe ugyanolyan belefejelni, mint az elhanyagoltba.

Ezzel szemben a flow nyom maga a jutalomjáték. Ez akadályoktól mentés, helyenként közel két méter széles ösvény, döngölt kavicsból, simább csak akkor lenne, ha betonoznák. Ezen a nyomon a döntött kanyarok és az dombok dominálják, utóbbinál csak döntés kérdése, hogy az ember elugrik-e, vagy inkább átgurul. Ezen a nyomon a lendület megtartása a cél, vagyis, hogy jó ritmusban végigfolyjon a pályán, és mivel sem érdemi erőnlét, sem komoly technika nem kell hozzá, a kezdőknek is való. Már persze, ha az ember lassan megy, amint elereszti a féket és megszalad a tempó, hirtelen megjön a kihívás is. A döntött kanyar tart, a fizika ellenben húzza a testet mindenfelé, az ugratók meg csak fokozzák a hatást, a pálya aljára szépen beindul a tejsav termelés minden végtagban.

A 3-3,5 kilométeres pályákon 400 méter szintesést kell végiggurulni, a 840 méter magasan lévő alsó állomásig. Aki inkább a teljesítmény-jelegű bringázásban hisz, azt az 1700 méter fölé vezető panoráma út azért megdolgoztatja, ellenben az Alpokról lévén szó, a kilátás mindent megér. Van olyan ösvény is, amely ugyanúgy épített, mint a lefelé vezető nyomok, csak a mászásra optimalizálták, vagyis hogy ne csak fárasztó legyen, de valamennyire élvezetes is. És a kevésbé eltökéltek bérelhetnek hibrid bringát távra.

A helyi felvonókat nem készítették fel bringázásra, bár a legkisebbeket futószalag viszi a gyerekpálya tetejére, a hosszú pályákhoz autós felszállítás jár. Egy erre a célra épített utánfutóba kell beállítani a bringákat, úgy kell elképzelni, mintha két bringatartót forgattak volna egymással szembe, és ezt húzza egy Ford Transit. Erre a napi bérlet 29,5 euró, ennyiért korlátlanul használható.

A Wexl parkban tényleg az a zseniális, hogy bármilyen bringás megtalálja a neki való terepet. És az is, aki nem bringázik: a Motorik-park a játszótér szétszteroidozott nagy testvére. A játékok kicsit inkább a Ninja Warrior akadályaira hasonlítanak, és annyira szórakoztató kihívás mindegyik, hogy még egy átbringázott nap után is egy órán át tartott, mire elszakadtunk tőle, erre a felnőtteknek 9, a gyerekeknek 3 euró a belépő. Az egész park valamivel több mint három órányira van Budapesttől, egy nap még úgy is kellemesen eltölthető, ha az ember nem bringázik, bringával egy hosszú hétvége is kevés megunni a parkot.

Nem is annyira a hóhiány, mint inkább a terület egész éves kihasználása volt a cél Hollensteinben, amikor megnyitották a hasonló parkjukat a Königsberg hegyen. Jártunk már itt tavaly, igaz, akkor olyan szerencsétlenül jött ki a lépés, hogy a bringázáshoz először el kellett lapátolni 20 centi havat. Ugyan az időjárás egyre furább, szeptember elején csak megúsztuk a havat, ami nem is baj, mert a lejtők szárazon is épp elég kihívást jelentenek.

Bike Park Königsberg már kevésbé őszintén ajánlható kezdőknek, mert bár itt is van döngölt flow trail (2,7 km), és ugyan minden akadály kerülhető vagy átgurulható, de még így is félelmetes lehet tapasztalatlanul nekihajtani a közel függőleges eldobóknak. Ez a pálya akkor élmény, ha a bringás már nem fél a tempótól és főleg nem fél elugrani. Természetellenes érzés ötvenes tempóval megérkezni a kétméteres döngölt földkupac tövébe, de ilyenkor csak Yoda örökbecsűjére lehet visszamutatni, vagyis vagy be kell vállalni, vagy nem, de a próbálkozás garantált kudarccal jár, meg pár hét gipszel.

El kell hinni, ahogy a profik mondják, de az biztos, hogy a körülmények adottak, ha fejben megvan a dolog. A sebességélmény és monumentalitás adott, a mi csapatunkból ketten ezt élvezték jobban, ketten a kicsit visszafogottabb Wexl pályát. Itt is van single trail, de ennél is hasonló a helyzet, ide is kell a tapasztalat, de az igazi zúzda az a downhill nyom (1,3 km). Nincs két méter egyenes, és lejtés is a függőlegeshez van közelebb, és természetesen úgy jelölték ki a nyomot, hogy a legtöbb akadály legyen rajta. Itt már egyszerre ég a fék és az izomzat, mert amíg a többi pálya egy az átlagnál kicsit jobb bringával letudható, ide kell a komoly technika.

Azt, hogy a parkot komolyabb bringásokra méretezték, a felvonón is látszik: telente ez egy hagyományos csákányos felvonó, amin nyáron kampókra cserélik a csákányokat. Ezeket a kormányba kell beakasztani, vagyis felhúzza az embert a hegytetőre. A beakasztás sem egyszerű, de szerencsére mindig ott a pályaszemélyzet egy tagja segíteni, és utána arra is oda kell figyelni, hogy felfele ne akadjon ki. A kormányt pedig érdemes betekerni szigetelőszalaggal, hogy az érintkezési ponton ne verje le a felületkezelést.

Mindezek mellett természetesen itt is van gyakorló pálya a felvonó tövében, ezt egyértelműen a gyerekekre méretezték. Már a nem helyiekre, ugyanis azok 6-8 évesek, akik a nagy pályákra járnak, gyakran úgy pirítanak lefelé, hogy nehéz velük tartani a tempót. Königsbergen az a legmegkapóbb, hogy végtelenül profi a pálya kivitelezése. A fa elemek ácsolatai olyan minőségűek, hogy itthon már közbeszerzést írtak volna ki rájuk, ráadásul helyenként betonoztak is a kanyarok előtt, hogy a féktávokat ne darálják mosódeszkára a fékező bringások. A fából épült 2-3 méter magas döntött kanyarokon még amatőrként is élmény végiggurulni, aki meg tempóval találja meg ezeket, az tényleg működés közben éli meg a fizikát.

Itt kevesebb lehetőség van a bringa nélküli szórakozásra, de itt is van túraösvény, aki pedig érkezés után kíván rá a tekerésre, bérelhet bringát, sőt, e-bike-ot is. Felnőtteknek a legdrágább napijegy 22 euró, ennyiért korlátlanul használható a felvonó, 10-12 kör alatt bárkit kifáraszt annyira a rázkódás, hogy elég legyen. Aztán néha csak úgy leülni és nézni a tájat is jó érzés, az Ybbs folyó völgye elég monumentális látvány.

Tagadhatatlan, hogy egy ilyen park akkor élmény, ha a bringás előképzettséggel megy oda, de egyfelől a parkok számítanak arra, hogy a bringás családja sem akar unatkozni, másrészt az amatőröknek is nyújt kihívást és sikerélményt mindkét hegyoldal. Mivel mindkét park elérhető mindössze 3-4 órányi autózással, még egy utolsó jó ősz hétvége összehozható, mielőtt a pályákat felkészítik a téli szezonra.

Borítókép: Börcsök Roland / Index. Neked is van bringád? Kövesd a Kerékagyat a Facebookon!

Köszönjük, hogy minket olvasol minden nap!

Ha szeretnél még sokáig sok ilyen, vagy még jobb cikket olvasni az Indexen, ha szeretnéd, ha még lenne független, nagy elérésű sajtó Magyarországon, amit vidéken és a határon túl is olvasnak, akkor támogasd az Indexet!

Tudj meg többet az Index támogatói kampányáról!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?