Az e-roller lehet, hogy idegesítő, de az autózás alkonyát is hozhatja

38 hozzászólás

A világ legnagyobb bringás konferenciáján jártak a Kerékpárosklub munkatársai, ahova miként a budapesti kerékpárutakra, úgy ide is beszivárogtak az elektromos rollerek, segwayek és a követhetetlen ütemben megjelenő új közlekedési eszközök. Míg Magyarországon városlakók, politikusok és újságírók versenyt szidják ezeket az újításokat, addig nyugat-európai városvezetők lehetőséget keresnek bennük az autózás káros hatásainak enyhítésére, betiltás helyett pedig ésszerű szabályokat próbálnak bevezetni.

A budapesti V. kerület-ben tiltással válaszolnak az új típusú járművek sebességére és parkolására vonatkozó jogos városlakói panaszokra – kivéve persze, ha autókról van szó. Pedig a szűk, szmogos és turistabuszokkal telített belvárosban lehetőségként is tekinthetnének rájuk.

Párizsban például úgy vannak vele, hogy ha enyhíthetik az autózás környezeti és egészségügyi kárait, akkor jöjjenek a rollerek. Viszont ők sem kérnek a felfordulásból. Utóbbit megoldják a szabályok, mondta Párizs alpolgármestere a dublini Velo-city konferencián. A valódi probléma ugyanis nem ez.

Az autó a hibás

A városok egy része túlnépesedik, a többiből pedig menekülnek az emberek – legalábbis így lehet összefoglalni a biciklis konferencián felszólaló városvezetők tapasztalatait. Megoldásként két koncepció versenyez egymással, ugyanakkor mindkettő a túl sok értékes közterületet elfoglaló, szennyező és balesetveszélyes egyéni autótulajdonlás alkonyát ígéri.

A technológiai cégek önvezető autókban és adatvezérelt okoseszközökben gondolkodnak, aminek középpontjában viszont nem az ember, hanem a fogyasztás áll.

Philippe Crist, az OECD (Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet) Nemzetközi Közlekedési Fórumának szakértője például úgy véli, a high-tech városi jövőképből hiányzik az emberi élet véletlenszerűsége, aktív, közösségi, környezetéhez kapcsolódó jellege, mindaz a szabadság, amit a kerékpározás nyújt.

„Ne csak közlekedési felületként tekintsünk a közterületekre!" – hívta fel a figyelmet az emberi léptékű városok megtartását hirdető Stefan Bendiks építész. Az emberi lépték megtartásának úttörői a hollandok, ahol pár évtizednyi autós kitérő után újra az emberi erővel megtehető távolságokra és a lakóterületek biztonságára építik egyre népesebb városaikat.

Rájöttek ugyanis, hogy ha a lakóhelyünkhöz közel boltot, iskolát, játszótereket, színházat, mozit, akár munkahelyet is találunk, miközben nehéz átautózni a környékünkön, akkor a gyorsabb és egészségesebb biciklit fogjuk választani. Nagyobb távolságokra pedig a kerékpárt kombinálják a közösségi közlekedéssel. Így nem ütköznek az autózás helyigényébe, amikor több játszóteret, közösségi helyet hoznának létre, vagy épp biciklisávokat építenének.

Amszterdamban például – ahol az utazások 36%-a kerékpárral történik – épp egy 50 000 lakosnak és 75 000 munkahelynek otthont adó városrész épül autómentesen, a felszabaduló helyeken pedig gazdaságilag is értékes közterületeket hoznak létre, tudtuk meg.

Na, és hogy jönnek ide a rollerek?

Kábé úgy, mint London 25 éves közlekedési stratégiájának kidolgozásáért felelős Lucy Saunders azon mondata, miszerint „nem is a kerékpározhatóságról kellene beszélni a biciklis konferencián”. Szerinte az egészség felől kell a közlekedésfejlesztést megközelíteni. Mozogni egészséges, míg autózni nem az – mondja.

A rollerek – főleg ha nem elektromosak – akkor mozgásra sarkallnak. Az elektromos – és főleg az utcán bérelhető – rollerek pedig a várostervezők munkáját segíthetik az adatelemzéssel foglalkozó szakemberek szerint.

Információval szolgáltathatnak a városlakók közlekedési szokásairól, útvonalairól, lehetséges baleseti gócpontokról. Itt ér össze az emberi lépték a technológiával. Ehhez a szolgáltatók részéről adatmegosztás, a városok részéről nyitottság és adatelemző szakértők szükségesek – mondták.

Az új eszközök előnye, hogy háztól házig tartó, tömegközlekedéssel kombinált utazást tesznek lehetővé, kis helyet foglalnak és nem szennyezik a levegőt. Azonban nem mindegy, honnan szívják el az utasokat – jegyezte meg a rollerekről Christophe Najdovski, Párizs alpolgármestere.

A szabadon lerakható közbicikliken már megedződött francia főváros vezetője szerint nem a rollerek parkolása jelenti a fő gondot, hiszen az szabályozható. Az Európai Kerékpáros Szövetség (ECF) elnöki tisztét is betöltő francia városvezető attól fél, hogy nem a volán mögül állítják fel az utazókat, hanem a gyalogosok elkényelmesedését okozzák az e-rollerek.

Megnyugodhatnak viszont a rollerek miatt aggódó tömegközlekedési cégvezetők. A francia Lille város adatai szerint a rolleresek potenciális tömegközlekedők, akik az első vagy utolsó pár kilométert teszik meg rollerrel. Lille számításai szerint a bringázóknak csak 6%-a, a rollereseknek viszont 28%-a tömegközlekedés kiegészítésére használja az eszközét, hogy gyorsabban érjen célba.

A kulcskérdés az, hol közlekedjenek az elektromos kütyük?

A rollerek a kerékpározáshoz hasonlóan aktív közlekedési módnak számítanak, és jobb híján, a kerékpársávokon találták meg a helyüket. Ehhez persze olyan kerékpársávokra van szükség, amin elférnek és nem egy újabb konfliktusforrást jelentenek.

Több amerikai városban már „mikromobilitási sáv” néven beszélnek a kerékpársávokról, ugyanis a gyalogosoknál gyorsabb, de autóknál lassabb járművek a biciklis felületeken férnek el a legjobban –  ha nem túltelített járdákra festették fel azokat.

Barcelona kerékpáros számlálópontjain már 19%-os a rollerek aránya, legtöbb használójuk a gyaloglásról váltott, mesélte a város szakértője. A katalán főváros tervei szerint 6 km/óra alatti sebességű roller játéknak minősülne, ami a járdán is közlekedhet. 6-25 km/óra között a kerékpárokkal, 25 felett pedig a segédmotorosokkal kerülnének egy kategóriába, és rendszámot kéne felszerelniük.

Buday Bence, Molnár Berta, Halász Áron – a szerzők a Magyar Kerékpárosklub munkatársai