Révész Máriusz: Mi lesz a szentendrei kerékpáros híddal?

2020.02.10. 21:21
9 hozzászólás
Az aktív Magyarországért felelős kormánybiztos egy lapunknak is elküldött írásban foglalta össze a nagy port kavart beruházás lehetséges végkimeneteleit. A Kerékagy melléklet hasábjain teret adunk a véleményének, de helyet biztosítunk az ellenoldal válaszának is.

A szentendrei gyalogos-kerékpáros híd kálváriájával az elmúlt hetekben sokat foglalkozott a sajtó. Ez nem csoda, hiszen ennek a hídnak nagy jelentősége van Szentendre városi arculatában, a mindennapi kerékpáros közlekedésben, ezáltal a mostanában egyre fontosabbnak tartott környezetvédelmi szempontok érvényesítésében, és igazán ez a híd tenné lehetővé, hogy Budapestről és a környező településekről fenntartható módon elérhető legyen a Szentendrei-sziget. Sok éves előkészítő munka után, sok éves egyeztetés-sorozat után, most mégis eljutottunk odáig, hogy a hídból valószínűleg nem lesz semmi, és mindez annak ellenére történik, hogy a híd megépítéséhez szükséges uniós források is a rendelkezésre állnak. Érdemes röviden összefoglalni, hogy hogyan is jutottunk idáig.

2011-ben döntött a kormány arról, hogy Magyarországon is folytatni kell, meg kell építeni a Duna-menti kerékpárutat, az Eurovelo6-ot. Ausztriában ezt az ikonikus kerékpárutat rengetegen, évi több mint 300 ezren használják, nyilvánvaló, hogy érdemes ennek a kerékpárútnak a magyarországi szakaszát kiépíteni. A szomszédos Szlovákiában is így látták ezt, és a Duna bal partján már szinte végig elkészült a bicikliút. 10 év alatt lassan haladtunk előre, és ennek nem kizárólag pénzügyi okai voltak. A települések általában ragaszkodtak ahhoz, hogy az Eurovelo6 keresztülhaladjon a lakott területen, akkor is, ha a gáton például sokkal egyszerűbb lett volna vezetni, és még olyan helyeken is küzdöttek ezért, ahol a faluban az adottságok miatt nem állt rendelkezésre megfelelő szélességű hely a bringás út megépítésére. 2014-re elkészültek a tanulmánytervek, de az önkormányzati választások miatt sok településen új testület alakult, és a korábbi vezetés által jóváhagyott nyomvonalakat elkezdték felülvizsgálni. A vízügyet érintő területeken pedig hosszú ideig arról folyt a vita, ki legyen a kerékpárút üzemeltetője.

Már ebben a 2014 előtt elkészült tanulmánytervben szerepelt a gondolat, hogy a Szentendrei-szigetet két híddal érdemes lenne bekapcsolni a hálózatba, ami nem csak a bringás turisták, hanem a szigeten lakók életét is nagyban megkönnyítené. Az első hidat a sziget északi végénél Dunabogdány és Kisoroszi, a másodikat Szentendre és Szigetmonostor között javasolták. A szigeten lévő települések lelkes támogatói lettek az elképzelésnek, a Dunabogdány és Szentendre közötti jobb parti települések pedig reménykednek, hogy a még a nehezen megoldható szakaszok ellenére is, idővel náluk is végig ki fog épülni a kerékpárút. 

Nyugodtan elmondhatjuk, hogy Szentendre és Szigetmonostor önkormányzatainak választásokon átívelő álma, hogy a várost és a Szentendrei-szigetet híd kösse össze. A szigetmonostoriak már az M0-ás híd építésekor ígéretet kaptak (azzal a feltétellel járultak hozzá a forgalomba helyezéséhez), hogy a jövőben megvalósul a közúti összeköttetés. Szentendre képviselőtestülete pedig több körben is tárgyalt a gyalogos-kerékpáros híd létesítéséről. Amikor a Hegyen-Völgyön Konzorcium elkészítette az EuroVelo6-os, Duna-menti kerékpárút nyomvonal és tanulmányterveit, akkor két lehetséges helyszínt jelölt meg. Az egyik északabbra a Határcsárdánál volt, a másik délebbre a belvároshoz közelebb. 

Szentendre képviselőtestülete 2014. április 17-én, (ez a kettővel ezelőtti testület) a Duna felett átívelő gyalogos és kerékpáros híd kapcsán a következő határozatot hozta: 

„elfogadja a tervezett, kizárólag csak gyalogos és kerékpáros forgalmat biztosító „gyalogos és kerékpáros híd” első számú prioritásként történő helykijelölését a Belvárosi Duna korzó északi részénél, tekintettel a várható idegenforgalmi, kulturális hozadékára, amelyet kiemelt látványbeli helyzeténél fogva a legmagasabb szintű szakmai és művészeti elvárások szerint szükséges megtervezni és megvalósítani.” 

A határozatot a képviselő-testület 14 egyhangú szavazattal hozta meg, és ezt megszavazta Fülöp Zsolt, Szentendre jelenlegi polgármestere is. 

2016-ban kormánybiztosi megbízásomat követően megkeresett a két önkormányzat, és a körzet országgyűlési képviselője Hadházy Sándor, hogy támogassam a két híd megvalósulását. Számos egyeztetést folytattam az önkormányzatok vezetőivel, mert a szigetmonostoriak szerették volna, ha autós közlekedésre is alkalmas híd épülne, a szentendreiek erről hallani sem akartak. Végül a szentendrei álláspontnak megfelelően sikerült megegyeznünk, egy kizárólag gyalogos-kerékpáros hídban. Időközben egyeztettünk Dunabogdány és Kisoroszi elöljáróival is, ez alapján készítettük el a kormány-előterjesztést, végül a kormány némi vita után elfogadott.

A kormány döntését követően a Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztési Zrt., továbbiakban NIF, kapta meg a feladatot, hogy készítse el a híd engedélyes és kiviteli terveit. Szentendre kérésének megfelelően nem az olcsóbban és egyszerűbben megvalósítható függőhíd, hanem felsőpályás vezetésű hídra vonatkozóan készültek a tanulmánytervek. (Szerintem egyébként a függőhidak egyáltalán nem nyújtanak rosszabb látványt, sőt sokkal inkább ezeket tudjuk felidézni, és inkább hozzátesznek a város látképéhez, de elfogadtuk Szentendre kérését.) A híd helyszínének pontos kijelöléséhez el is készítették a tanulmányterveket, és az önkormányzatok által támogatott helyszínek első fokon megkapták a szükséges környezetvédelmi engedélyeket. Mindkét híd környezetvédelmi engedélyét megtámadták, és másodfokon megváltoztatták a döntéseket. A NIF mindkét híd esetében a másodfok által kifogásolt részletek áttervezésével, az elsődlegesen támogatott helyszínekre szerette volna elkészíttetni a terveket, de mielőtt kiírta volna a közbeszerzést, egyeztetett az újonnan megválasztott testületekkel. 

A NIF jelezte az önkormányzatoknak, hogy az uniós forrásokkal legkésőbb 2023-ban el kell számolni, előtte el is kell készülnie a hídnak, ezért 2019 december elején mindenképpen el kell indítania a tervezői közbeszerzést, különben a kivitelezéssel ki fogunk csúszni az időből. (Eddigi tapasztalataim szerint a kerékpárút-építéseknél szinte soha nem sikerült a vállalt határidőket tartani, így aggasztó, hogy a NIF már az elején is kevésnek tartja a rendelkezésre álló időt.)

Együtt ültünk le az önkormányzatok vezetőivel, nagy meglepetésünkre Szentendre vezetői időt kértek az elképzelések tanulmányozására. A Szentendrei Önkormányzat először azt jelezte, hogy december közepére lesz álláspontja arról, hogy melyik helyszínen szeretnék a hidat, azután január közepére ígérték, majd a következő találkozásunkkor Polgármester úr hosszú bizonytalankodás után, végül azt jelezte, hogy az a problémájuk, hogy a Duna-korzón áthalad a kerékpárút. 

Bevallom, én nem teljesen értettem az önkormányzat álláspontját. A Duna parton jelenleg autók közlekednek, parkolók vannak, meglehetősen széles a korzó. Ausztriában és Magyarországon is sok helyen, ennél sokkal kisebb felületeken is kiválóan meg tudják oldani a gyalogos kerékpáros együttélést. De a leglényegesebb: Szentendrén akkor is keresztül kell vezetni a kerékpárutat, ha nem épül meg egyetlen híd sem. A Duna menti kerékpárút híd nélkül is eléri a várost, Leányfalutól Szentendréig most is van kerékpárút, és nyárra kész lesz a régóta várt Budapest-Szentendre kerékpárút is. Ezenfelül Szentendrének is elemi érdeke lenne, hogy az északi városrészeiről is biztosítsa a HÉV végállomás biztonságos megközelítését. Akkor is meg kell oldani a belvárosban a kerékpárút átvezetését, ha a Határcsárdánál van a híd, és akkor is, ha a belvároshoz közelebb épül a híd és akkor is, ha nincs híd. Amikor ezt próbáltuk elmagyarázni, akkor javasolták, hogy a híd helye a belváros előtt a Postás strandnál legyen. A NIF képviselői és a tervezők elmondták, hogy ez biztos nem kapna engedélyt, mert érintené a sziget teljes ivóvíz bázisát. Ekkor abban állapodtunk meg, hogy január 31-ig kialakítja az önkormányzat az álláspontját.

Néhány nappal a megbeszélésünk után értesültem, hogy az önkormányzat népszavazást szervez a kérdésben, és március elején adna választ arra, hogy hol szeretné a hidat. A népszavazás fontos demokratikus intézmény, de ebben az időszakban már teljesen értelmetlen, ugyanis a forrás a híd építésére addigra elvész. Azóta az is kiderült, hogy a Szentendrei Önkormányzat választható lehetőségként kínálja fel a híd építésének a helyszínét a Postás strandnál. Ez azért furcsa, mert jelenleg ilyen alternatíva nincs! Ez egyszerűen a választók átverése. Mivel a stranddal szemben van a szigeten az ívóvízbázis, ami Budapest vízellátásának jelentős részét biztosítja, jelenleg nincs esély arra, hogy ez a híd a szükséges engedélyeket megkapja. Ha valaki erre szavaz, az valójában egyenértékű azzal, hogy ne legyen kerékpáros-gyalogos híd Szentendrén, még akkor is, ha lenne elegendő idő.

A Szentendrei Önkormányzat, ha ezt ennyire fontosnak tartja, már tisztességes és korrekt kérdésekkel rég kikérhette volna a lakosok véleményét. Kívülről egyre inkább úgy tűnik, hogy az önkormányzat úgy akarja megakadályozni a gyalogos-kerékpáros híd építését, hogy közben ne kelljen nemet mondania.

Sőt, ha megnézzük az önkormányzat honlapján a különböző lehetőségek mellett és ellen szóló érveket, akkor eléggé úgy tűnik, hogy próbálják a kerékpárosok ellen hergelni a közvéleményt. Hátrányokként ilyen állítások szerepelnek: „a kerékpárforgalom a Duna korzót szeli át, várhatóan súlyos gyalogos-kerékpáros konfliktusokat generálva, vagy ellehetetleníti a Duna szabad megközelítését”. Érdemes elmenni Ausztria Duna-menti településeire, ahol mindenhol, a szentendrei korzónál sokkal kisebb területen is meg tudták oldani az együttélést, és ez sehol nem okoz problémát, nem érzik a települések, hogy elvágnák őket a Dunától.

Vagy a híd építésének elmaradásának előnyei mellett ilyen érvek szerepelnek: „ nem gyorsul fel a szigeti ökoszisztéma egyensúlyának romlási folyamata”.

Erre nehéz mit mondani, hiszen az ökoszisztémát éppen az rombolja, hogy a szigeten lakók ma szinte kizárólag autókkal tudnak bejutni Szentendrére és Budapestre. Szentendre városát ma olyan pártok irányítják, akik több helyen klímavédelmi vészhelyzetet hirdettek, itt viszont éppen megakadályozzák, hogy klímavédelmi szempontból is fontos beruházás megvalósuljon! Szigetmonostorról és Pócsmegyerről naponta 120 gyerek jár Szentendrére vagy Budapestre középiskolába, és 1500-2000 ember munkába. A 11-es úton minden nap hatalmas dugók vannak! Biztos, hogy kevéssé rombolná az ökoszisztémát, ha ezeknek a diákoknak, dolgozóknak egy része autó helyett bringával járna iskolába, munkába vagy a HÉV végállomásra. (Szerintem még Tahiból is sokan választanák a biciklizést a dugóban állás helyett.)

Egy másik érv a híd ellen: „megnyílik az út a közlekedési kapcsolat újragondolása és – szükségszerűen – egy új térségi együttműködés előtt, és ehhez – jó eséllyel – Európai Uniós fejlesztési források is megpályázhatók lesznek”.

Ebben az esetben térségi együttműködési lehetőségek megnyílásával és közlekedési kapcsolat újragondolásával érvelni a híd ellen? Hát… Akárhányszor újragondolhatjuk a közlekedési kapcsolatokat, mindig az fog kijönni, hogy kellene egy gyalogos-kerékpáros híd. Szentendrének, mint a környék legnagyobb városának térségi felelőssége is van, de új térségi együttműködést azért nehéz lesz úgy kialakítani, hogy jól kiszúrunk a szigetmonostoriakkal és pócsmegyeriekkel, hiszen épp a gyalogos-kerékpáros híd építésének ellehetetlenítése akadályozza a fenntartható, környezetbarát közlekedési kapcsolatuk kialakítását. 

Látványterv a hídról, a rámpával
Látványterv a hídról, a rámpával
Fotó: Speciálterv

Meggyőződésem, hogy a Szentendrei Önkormányzat ezzel a magatartásával súlyos hibát követ el! Meggyőződésem, hogy Szentendréhez bármelyik helyszínen hozzátesz egy gyalogos-kerékpáros híd! Ha ez a belvárosi helyszínen valósulna meg, a város vonzerejét növelné, a korzó meghosszabbításaként funkcionálna, és nagyon sokan sétálnának, andalognának a hídon, és kinyitná a szentendreiek számára a szigetet. A híd építésének elmaradása nyilván rosszat tenne a kerékpáros turizmusnak, hiszen késleltetné az EuroVelo 6 magyar szakaszának megépítését, nem beszélve arról, hogy itt Budapest határában mindenképpen érdemes lenne elérhető bringás célponttá tenni a Szentendrei-szigetet. A híd építésének elmaradása merénylet lenne Szigetmonostor és Pócsmegyer lakosaival szemben, akiket ezzel megfosztanánk a lehetőségtől, hogy kerékpárral kényelmesen elérjék a 3-4 km-re levő HÉV végállomást, és merénylet a környezetvédelmi szempontokkal szemben is, hiszen ezek a lakosok továbbra is kénytelenek lesznek 15-20 kilométert kerülni, visszaautózni Tahitótfaluig, ahonnan azután a dugóban Szentendrén keresztül juthatnának el Budapestre. (Én biztos jobban örülnék, ha 100 autó helyett 100 bicikli jönne át a városomon.) A Szentendrei-híd megépítésének elmaradása turisztikai nézőpontból megkérdőjelezi a Dunabogdány-Kisoroszi híd szükségességét, de minden szempontot mérlegelve úgy döntöttünk, hogy fontos a sziget és a jobb part összekötése, és ezt a hidat meg fogjuk építeni.

Összefoglalva: az önkormányzatok több cikluson keresztül dolgoztak azért, hogy legyen híd Szentendre és a Szentendrei-sziget között. Hosszú viták után megegyezés született, hogy ez a híd gyalogos-kerékpáros híd lehet. Minden kérdést az önkormányzatok vezetőivel döntöttünk el, én személyesen legalább 8-10 alkalommal vettem részt egyeztetéseken, és a tervezők, a NIF munkatársai pedig még számtalan alkalommal. A kormány támogatta az önkormányzatok kérését, és uniós forrásból a szükséges összeget biztosította. Az uniós forrásoknak azonban nagyon szigorú elszámolási határideje van. A Szentendrei Önkormányzat a harmadszorra módosított határideig sem döntött arról, hogy milyen helyszínen támogatja a híd megépítését. 

A NIF azt állítja, hogy számításai szerint a híd megépítése közbeszerzésekkel, engedélyeztetéssel, kivitelezéssel már nem fér bele a rendelkezésre álló időkeretbe. Én semmiképpen sem szeretném, ha ez az uniós forrás elveszne a kerékpározás számára, ezért a NIF-fel és a Pénzügyminisztérium Versenyképes Közép-Magyarország Operatív Program Irányító Hatóságával, a február 17-ével kezdődő héten, kénytelenek leszünk eldönteni, milyen közép-magyarországi kerékpárút-fejlesztésre csoportosítjuk át az itt felszabaduló forrásokat. Ha valamilyen csoda folytán Szentendre képviselő-testülete addig képes lenne eldönteni, hogy melyik helyszínen támogatja a híd megépítését, ígérem, a NIF-fel és a Pénzügyminisztériummal még egyszer végigszámoljuk az időkeretet, mert továbbra is kiemelt fontosságú feladatnak érzem a Szentendrei-sziget gyalogos-kerékpáros feltárását. A Szentendrei-híd szolgálná a szentendreiek kikapcsolódását, a környékbeliek napi munkába járását, a budapesti biciklisek hétvégi pihenését, és a külföldi kerékpáros turisták hosszú távú túráit. Amennyiben a híd most nem épül meg, újabb hosszú éveket veszítünk, és az elszalasztott lehetőségek nagy könyvét egy újabb sorral gazdagítjuk. 

Révész Máriusz

A témában kapcsolatban keressük Fülöp Zsolt szentendrei polgármestert, hogy felkínáljuk egy válaszcikk lehetőségét.