Lenke
17 °C
30 °C
Index - In English In English Eng

Véget ért a tálib reneszánsz

2009.06.05. 18:51
A pakisztáni hadseregnek egy hónap alatt sikerült megtisztítania az ország északkeleti részén található Szvat-völgyet a szélsőséges táliboktól, azonban a lázadók továbbra is biztos menedéket találnak az Afganisztánnal határos törzsi területeken. Az egyetlen muzulmán atomhatalom biztonsága az afganisztáni háború lezárásához is kulcsfontosságú, a rendezéshez szükséges hosszú távú stratégia elfogadása ugyanakkor csak az egyébként történelmileg politikai és gazdasági hatalommal bíró hadsereg megnyerésével lehetséges. Emellett a regionális problémának számító terrorizmus elleni küzdelemben javítani kellene Pakisztán és India viszonyán is, ami jelenleg nem tűnik könnyű feladatnak.

Hamarosan véget ér a pakisztáni hadsereg egyhónapos offenzívája az ország északkeleti részén található Szvat-völgyben, amit Szijed Aszar Ali pakisztáni védelmi miniszter vasárnapi bejelentése szerint már szinte teljesen megtisztítottak a táliboktól. A szélsőségesek által feldúlt körzet visszaszerzésével ugyanakkor az afganisztáni háború megoldásához kulcsfontosságúvá váló Pakisztán helyzete még korántsem rendeződik, a stabilitás ugyanis csak átfogó rövid és hosszú távú stratégiák megtalálásával lehetséges. Ehhez először a pakisztáni civil kormány és az önálló hatalmi központként működő hadsereg együttműködésére, a terrorizmus elleni hatékony küzdelemhez pedig India és Pakisztán viszonyának javítására is feltétlenül szükség van.

pak1

A tálibok átléptek egy határt

A pakisztáni hadsereg 2007 óta harcolt a tálibokkal az ország leglátogatottabb síparadicsomának helyet adó Szvat-völgyben, de a pakisztáni vezetés 2009 februárjában egy amerikai részről élesen bírált megállapodás értelmében a tálibok fegyverletételéért cserébe bevezette az iszlám törvénykezést a körzetben. A tálibok azonban április végén felrúgták a békét, és a Szvattal szomszédos körzetekbe behatolva már a fővárostól alig 100 kilométerre is az egész ország talibanizációját hirdették, miközben a több százezer menekült miatt humanitárius válság fenyegetett.

Az Egyesült Államok azonnal megkongatta a vészharangot, „a kialakult helyzetben ugyanakkor aligha kellett Washington nyomása az ellenoffenzíva megindításához. A megállapodás felrúgásával a pandzsábi területeket is célkeresztbe állító lázadók átléptek egy határt" - mondta Háda Béla Dél-Ázsia-szakértő. Ebben a helyzetben Pakisztán civil kormányának és a hadseregnek is érdeke volt a lázadók terjeszkedésének megállítása, azonban a Szvat-völgy megtisztítása újból válaszút elé állítja a kormányerőket. A tálibok ugyan visszaszorultak az afganisztáni határ mentén eufemisztikusan Szövetségi Ellenőrzésű Törzsi Területeknek nevezett, gyakorlatilag teljesen anarchikus térségben kiépített bázisaikra, de már egy szerdán Lahorban elkövetett véres merénylettel hírt adtak magukról. Az elmúlt napon pedig fegyveresek négyszáz diákot és tanáraikat ejtették túszul a szvati offenzíváért megtorlásul.

„A hadsereg és a kormány ma együttműködésre van ítélve. A hadműveletek katonai eredményeit ugyanis politikailag stabilizálni kell, ezért részleges sikerek is csak együttesen érhetők el" - mondta Háda. Ez azért fontos, mert miközben Aszif Zardari elnök és kormánya mindenképpen érdekelt a helyzet gyors stabilizálásában és a lázadók felszámolásában, addig a Pakisztánban különleges helyzetet élvező hadsereg motivációi nem ilyen egyértelműek, márpedig a katonák eltökéltsége nélkül nincs esélye a hosszú távú rendezésnek.

A hadsereg állam az államban

„Pakisztán nem szuverén állam hadsereggel, hanem szuverén hadsereg egy rendelkezésére álló állammal" - fogalmazta meg a helyzetet a National Review egyik elemzője. „A hadsereg jelentős politikai és gazdasági befolyása az ország történetéből következik" - mondta Háda. A dél-ázsiai brit gyarmatbirodalom 1947-es széthullásakor a függetlenedő országban a fő fenyegetésnek tekintett Indiával szemben a hadsereg nagyarányú fejlesztése kezdődött. A katonai hatalomátvétel lehetősége a két ország szembenállása miatt az elmúlt hatvan évben rendszeresen felmerült. Legutóbb 1999-ben került Pervez Musarraf puccsal hatalomra, aki 2008-ben ugyan lemondott, de a pakisztáni civil kormány még most sem gyakorol közvetlen ellenőrzést a hadsereg felett.

000T TRDel293039

Az atomfegyverek biztonságban vannak

Amerikai képviselők és szenátorok az elmúlt hetekben élesen kifogásolták, hogy Pakisztán továbbra is fejleszti nukleáris erejét, miközben az ország atomfegyverei akár terroristák kezére is kerülhetnek. Ugyanakkor a fegyverek a stratégiai elrettentés funkcióját töltik be Indiával szemben, és így a hadsereg meglehetősen kiterjedt befolyásához is hozzájárulnak, ezért megszerzésükre semmi esélyük a táliboknak vagy más szélsőséges pakisztáni csoportoknak. Ráadásul még az atomfegyverek alkotóelemeit is szigorúan őrzik, azokhoz csak a hadsereg legyőzésével lehetne hozzájutni.

A helyzetet bonyolítja, hogy éppen a pakisztáni hadsereg, és annak sokat támadott titkosszolgálata, az ISI hozta létre még az 1970-es években a most a térség stabilitását veszélyeztető csoportok nagy részét, hogy aztán felhasználja őket India, a Szovjetunió és Afganisztán ellen, valamint legfőképpen Kasmír megszerzése érdekében. A kritikusok szerint a hadsereg és főként a lázadókkal sok esetben átláthatatlanul összefonódó ISI valójában még most sem akarja eltiporni a korábban gondosan felépített csoportokat, amelyeket a jövőben is felhasználna saját érdekében a régióban.

Sokan kettős játszmával vádolják a hadsereget, ami a The Economistban is olvasható becslések szerint a lázadó csoportok elleni harcok kétharmadát elvesztette, bár ez az India elleni hagyományos háborúra kiképzett haderő gerillataktikától való idegenkedéséből is következhet. Bármi legyen is a valóság, több elemző szerint a hadsereg civil kontrolljának kialakítása Pakisztán jövőbeli stabilitásának kulcsa. Ebben sokat segíthet, hogy az Egyesült Államok a következő öt évben nyújtott évi másfél milliárd dollárt a korábban lenyelt 10 milliárdtól eltérően már közvetlenül a kormányzatnak adja, és jobban felügyeli annak elköltését. „Washington támogatásáért cserébe elvárja a pakisztáni fegyveres erőktől, hogy viszontlássa tevékenységükben a tálibok elleni háború logikáját" - mondta Háda.

„Bár a hadseregnek nagyon jól jön az amerikai barátság, de dróton rángatni nem lehet." A hadsereg magas rangú tisztjei az ország belügyeibe való beavatkozásnak nevezték, amikor amerikai tisztviselők nyilvánosan kifogásolták, hogy a 620 ezer fős pakisztáni hadsereg négyötöde az indiai határnál állomásozik. Átcsoportosításuk nélkül pedig nem sok esély van a törzsi területeken a nekik kedvező földrajzi adottságokra berendezkedett tálibok és más lázadó csoportok kifüstölésére. A kritikusok szerint az Indiával szembeni konfliktus kiéleződése dominanciájának megőrzéséért a hadseregnek is érdeke, nemcsak a pakisztáni állam megdöntésére törekvő lázadó csoportoknak.

India nélkül nem fog menni

„A biztonsági helyzet számottevő javulása, és a terrorizmus elleni hatékony küzdelem viszont csak regionális összefogással képzelhető el" - hangsúlyozta Háda. „India közreműködése mindenképpen kell és szükséges is, azonban erre még nem holnapig kell várni." Ha nem is nagy összeborulásra, de legalábbis titkosszolgálati együttműködésre lenne szükség a két ország között.

Ennek a pakisztáni hadsereg készültsége mellett a másik akadálya, hogy a 2008-as mumbai terrortámadások miatt újra megromlott India és Pakisztán elmúlt években egyébként viszonylag stabilizálódott viszonya, és a két ország között megint felszínre kerültek az ellentétek. Egy indiai tisztviselő egyenesen az ISI-t tette felelőssé a támadásért. Egyes vélemények szerint ugyanakkor az indiai választáson meggyőző eredménnyel újabb ciklusra megválasztott mérsékelt Kongresszus indiai részről segíthet a rendezésben, ezért India helyzetét és lehetséges motivációit külön cikkben vizsgáljuk meg.

Hosszabb távon tehát továbbra is meglehetősen bonyolult és több bizonytalan tényezőtől függ a pakisztáni, ebből következően pedig az afganisztáni rendezés is, mivel a szomszédos országból elmenekülő talibán és az al-Kaida is a törzsi területeken alakította ki bázisait. Van azonban néhány kisebb lépés, amit a pakisztáni kormány mindenképpen megtehet a helyzet javításáért.

A menekültekre figyelni kell

A külföldi beavatkozás a törzsi területeken bombázó amerikai robotrepülőkön kívül Háda Béla szerint egészen biztosan nem szerepel a lehetséges forgatókönyvek között. „Rövidtávon a stratégiai pontok katonai ellenőrzésére lehet számítani" - mondta. Várhatóan a Szvat-völgyben is több ezer pakisztáni fegyveres marad, hogy a korábbi alkalmaktól eltérően megakadályozza a tálibok visszaszivárgását.

000T TRDel292392

Bármilyen további stratégiához kulcsfontosságú, hogy a kormányzat megfelelően rendezze a harcok következtében a Szvat-völgyből és a környező területekről elmenekülő kétmillió pakisztáni helyzetét. Sokuk otthonát lebombázták, és külön problémát jelent, hogy a földművelésből élők többsége a mostani események miatt elmaradt a szokásos munkálatokkal. Bár a helyiek egy része úgy véli, hogy a hadsereg még a táliboknál is több kárt okozott, azonban a BBC-nek nyilatkozó lakosok többsége szerint már túl messzire mentek az április végén Mingorában még gyerekeket is nyilvánosan lefejező szélsőségesek.

Tálibok itt és ott

Különbséget kell tenni az Afganisztánban harcoló és a pakisztáni tálibok között. Utóbbiak ideológiailag és a pustun törzsi rokonság miatt is kötődnek a szomszédos ország visszaszerzéséért küzdő társaikhoz, azonban a pakisztániak elsődleges célja az iszlámábádi kormány megdöntése, és Pakisztán destabilizálása. Az elmúlt években már évente 60-nál is több öngyilkos merényletet követtek el szállodák, éttermek vagy éppen mecsetek ellen az országban. A tálibokat vádolják a 2007. decemberében Aszif Zardari elnök felesége, a jelenleg kormányzó Pakisztáni Néppárt (PPP) akkori vezetője, Benazír Bhutto elleni merénylet elkövetésével. A tálibokról bővebben az Obama háborúja III.rész szószedetében olvashat>>>

Jelenleg a lakosság számottevő része támogatná a szélsőségesek elleni fellépést, miközben a The New York Timesban közzétett felmérés szerint a pakisztániak háromnegyede március végén - vagyis a tálibok terjeszkedésének kezdete előtt - még helyeselte a szvati megállapodást. Valójában azonban a korábbi egyetértés sem jelentette azt, hogy az egyébként mérsékeltnek tekinthető pakisztániak többsége engedett volna az egyre erősödő szélsőséges hatásoknak.

000T TRDel292401

„Az ország talibanizációjának az esélye kezdettől fogva minimális" - mondta Háda Béla. „A lázadóknak alapvetően nincs társadalmi bázisuk, sem pedig megfelelő erőforrásaik, hogy Pakisztán alkotmányos és társadalmi berendezkedésére valamint területi integritására valódi veszélyt jelentsenek" - tette hozzá. A radikális mozgalmak jelenlegi társadalmi megítélését jelzi, hogy a 2008-as parlamenti választásokon az iszlamistákat tömörítő szövetség indulói mindössze 6 helyet szereztek a 344 fős törvényhozásban.

Az Amerika-ellenességen is segíthetnek a bíróságok

A tálibok korábban többek között azzal nyerték meg maguknak a lakosságot az Északnyugati határtartományban és az ország más részein, hogy az Egyesült Államok csatlósainak állították be a kormányt és a hadsereget. „A helyiek legnagyobb része félti a nyugati szuperhatalomtól az ország szuverenitását, kulturális arculatát és értékeit, valamint tart attól, hogy az amerikai érdekek kijátsszák egymás ellen az ország társadalmának különböző csoportjait" - mondta Háda. A kormánynak elsősorban arról kellene meggyőznie a közvéleményt, hogy a lázadók elleni harc az ország érdeke is, nemcsak az Egyesült Államoké.

Erre most a tálibok túlzott erőszakossága miatt jó esély van, emellett a hatalomnak további lehetőségei is vannak a lakosság megnyerésére. Az Egyesült Államokkal szembeni bizalmatlanság mellett a korrupt és nehézkes igazságszolgáltatás miatti elégedetlenkedés adott lehetőséget a tálibok megerősödésére és a saría bevezetésére a Szvat-völgyben, ezért a mostani rendszer felülvizsgálata is gyengítheti a lázadókat. A pakisztáni legfelsőbb bíró ennek megfelelően már ígéretet tett az ítélkezések felgyorsítására és a heti hat napon, napi 14 órában működő új bíróságok felállítására.

A párbeszédről sem kell teljesen lemondani

Még az egyébként egységes bázisukként felfogott északnyugati területeken sem elképzelhetetlen a tálibok visszaszorítása a közeljövőben. „A történtek jelentősen csökkentették a tárgyalási alternatíva hitelességét, de ez nem jelenti azt, hogy a tálib mozgalom felszámolásához szükséges feltételek megteremtődéséig ne számíthatnánk megállapodásokra" - mondta Háda. Számos külföldi elemző például továbbra is úgy véli, hogy a törzsi struktúrák megerősítése nélkül nem lehet tartós eredményt elérni az Északnyugati határtartományban és a törzsi területeken.

„Az iszlám fundamentalisták ki tudják használni az említett területeken fennálló viszonyokat, a törzsek együttműködése a terrorista csoportokkal ugyanakkor változó" - emlékeztetett rá a magyar szakértő. Míg elsősorban a két Vazirisztánban túlsúlyban vannak a terroristák, addig máshol inkább csak rátelepedtek az egyébként létező törzsi rendszerekre. A helyiek ilyenkor részben rá vannak utalva a terroristákra, de másrészről csak nem akarnak velük összetűzésbe kerülni.

000 APH2002050491635

A Newsweek a korábbi években csatatérré változtatott Badzsaur körzetet hozza fel példaként. A 2008. augusztusában odahelyezett tábornoknak sikerült tartós stabilitást megteremtenie, amikor a puszta erőszak helyett megerősítették a helyi törzsi elitet és milíciákat, a fokozatosan ellehetetlenített tálibok pedig végül maguk adták fel a körzetet. Igaz, a brit lap is emlékeztet rá, hogy az említett körzet esete a helyi viszonyok függvényében nem feltétlenül másolható le minden országrészben.