Ida
5 °C
7 °C

Nyugaton tapsolnak, keleten ütnek

2009.09.05. 12:53
A világon 1970 óta rendeznek melegfelvonulásokat, amelyek azóta Amerikában és Nyugat-Európában olykor milliós tömegeket megmozgató, karneváli hangulatú eseményekké váltak. A tavalyi budapesti felvonuláson tapasztalthoz hasonló agresszió csak a poszt-kommunista kelet-európai országokra jellemző.

Szombaton tartják Budapesten az idei melegfelvonulást, amit tavaly ellentüntetők zavartak meg, homofób rigmusokat skandálva és különböző tárgyakat dobálva a felvonulókra. Jelentős a különbség a melegfelvonulások és a homoszexualitás társadalmi elfogadottságában a nyugati államok és a posztszocialista Kelet-Európa között. Míg nyugaton a fesztiválokat sok turista és érdeklődő látogatja, a felvonulókat nem szükséges kordonokkal védeni, addig Kelet-Európa sok államában jellemzőek az ellentüntetések, a felvonulók elleni fizikai agresszió, néhány országban pedig a hatóságok nem is engedélyezik a felvonulást.

Míg nyugaton sok országban már a hetvenes években tartottak felvonulásokat, addig Kelet-Európában sok államban csak a kilencvenes években legalizálták a homoszexuális kapcsolatokat, így Romániában 1996-ig, Oroszországban pedig 1993-ig tiltott volt azonos nemű partnerrel szexuális kapcsolatot létesíteni.

Az első melegfelvonulásokat egy évvel azután tartották, hogy New Yorkban a Stonewall Inn, a város egyetlen meleg bárjának közönsége megelégelte a rendszeres rendőri razziákat, és 1969. június 28-án először ellenállt az igazoltatásnak. A vendégek a megszokottól eltérően nem mentek el a bár környékéről, hanem a járókelőkkel kiegészülve tüntetni kezdtek az utcán a rendőri intézkedés ellen.

Ezt követően napokig tartó zavargások kezdődtek, amit sokan a modern meleg polgárjogi mozgalom kezdetének tekintenek, ami nem függetleníthető az 1960-as évek más amerikai hasonló mozgalmaitól, a fekete polgárjogi küzdelemtől, az egyetemi diáklázadásoktól, vagy a vietnami háború elleni harctól. Ekkor alakultak az első egyesületek, amelyek célja kimondottan a melegek jogainak elismertetése volt, és megjelentek az első meleg témájú újságok is.

Egy évvel a zavargások után már behálózták az országot a jogvédő egyesületek, amelyek a diszkrimináció megszüntetéséért harcoltak. Három városban, New Yorkban, Los Angelesben és San Franciscóban megrendezték azokat a meneteket, amelyek a mai felvonulások elődjeinek tekinthetők.

Mára szinte az összes nyugati nagyvárosban, a világon összesen több mint 100 helyen szerveznek felvonulásokat, amelyek azonban jóval kevésbé politikai színezetűek, mint kezdetben. Előtérbe került a kultúra és a szórakoztatás, a tüntetésként indult felvonulások köré kulturális fesztiválok szerveződtek, kiállításokkal, filmfesztiválokkal és egyéb kulturális programokkal.

A nagyobb felvonulások inkább karneválokra hasonlítanak, olykor milliós létszámmal, és komoly turisztikai vonzerőt jelentenek a szervező városnak. Fő céljuknak sokan azt tekintik, hogy a melegek elfogadják és megmutassák magukat, és erre még ma is szükség van, hiszen az Egyesült Államokban például az öngyilkosságot elkövető tinédzserek harmada meleg, akik négyszer akkora eséllyel vetnek véget életüknek, mint heteroszexuális kortársaik.

Nyugaton tapsolnak

A nyugati felvonulások társadalmi és politikai támogatottságát jelzi, hogy rendre vezető politikusok állnak ki mellettük, így Barack Obama júniust a meleg büszkeség hónapjának nyilvánította. A felvonulásokon rendszeresen részt vesznek a városok polgármesterei, többek között a konzervatív Boris Johnson londoni polgármester rózsaszín cowboy-kalapban vezette a 2008-as menetet. De a politikai karrier szempontjából sem jelent problémát a szexuális orientáció: évek óta meleg politikus tölti be Párizs és Berlin főpolgármesteri posztját is.

Komoly verseny folyik a városok között a meleg turisták megnyeréséért is: 2007-ben a meleg turisták becslések szerint 55 milliárd dollárt költöttek a világon, így nem csoda, hogy a legtöbb nagyvárosban teljes infrastruktúra épült ki melegeknek, szállodák, szórakoztató- és kulturális intézmények várják őket, és a turisztikai hivatalok is folytatnak célzott marketing-kampányokat. Sokat jelent a versenyben, hogy mennyire áll melegbarát hírében az adott város. Szintén turistaattrakciónak számít az évente megrendezett EuroGames meleg sportesemény, aminek 2012-ben Budapest ad otthont.

Nem kell messzire menni, hogy az ember a budapestitől eltérően békés fesztvált lásson: Bécs utcáin idén 120 ezren vonultak fel, köztük politikusok és hírességek, rendbontás vagy ellentüntetés nem volt. A pártok közül a szociáldemokraták és a zöldek is egy-egy kocsival képviseltették magukat a felvonuláson.

A legnagyobb felvonulásokat olykor milliós létszámmal angolszász városokban, New Yorkban, San Franciscóban és Londonban szervezik, de az amszterdami sem marad el tőlük félmillió résztvevőjével. Szintén jelentős az 1993 óta évente más európai városban megrendezett Europride, amelyen 2007-ben Madridban 1,2 millió ember vett részt. A rendezvénynek jövőre Varsó ad otthont.

Keleten ütnek

Míg nyugaton nem jellemző a felvonulások megzavarása, addig Kelet-Európában az amúgy is kezdetleges eseményeket sokszor zavarják meg szélsőségesek, gyakran fizikai erőszakhoz folyamodva.

Moszkvai fevlonulás
Moszkvai fevlonulás

Moszkvában 2006 óta szerveznek melegfelvonulást, amit eddig mind a négy alkalommal betiltott a főpolgármester. Iszlám és ortodox egyházi vezetők kiálltak a felvonulás ellen, mert a homoszexualitás „Isten elleni bűn”. Talgat Tazsuddin, a legfőbb oroszországi iszlám vezető kijelentette, hogy ha mégis felvonulnak, „meg kell őket verni”. A fenyegetések és a tiltás ellenére eddig minden évben az utcára vonult meleg aktivisták egy szűk csoportja, akiket a rendőrség és ellentüntetők részéről is atrocitások értek.

2006-ban a tüntetőkre szélsőségesek támadtak, megsebesítve többek között Volker Beck német parlamenti képviselőt és Merlin Hollandot, Oscar Wilde unokáját. A rendőrség tétlenül nézte az agressziót, majd a meleg aktivistákat, köztük Volker Becket letartóztatták. A támadók szabadon távozhattak.

Idén a Moszkvában szervezett, melegek által kedvelt Eurovíziós Dalversenyben bíztak, annak zárónapjára időzítve a felvonulást, de ez sem járt sok sikerrel: a rendőrség a tüntetés helyszínén feltűnő első embereket letartóztatta, többeket a sajtó kamerái elől rángattak el kommandósok.

Belgrádban 2001-ben szerveztek először, és azóta utoljára melegfelvonulást. Akkor a gyülekező felvonulókat ellentüntetők tömege várta, sok embert megsebesítettek, és megakadályozták a felvonulás folytatását.

Lengyelországban a 2006-os krakkói melegfelvonulást támadták meg a nemzeti radikális Lengyel Családok Ligája párt fiatal aktivistái, kövekkel, üvegekkel és tojásokkal dobálva a felvonulókat. 2007-ben az Európai Parlament elítélte a lengyel kormányt a homoszexuálisok megkülönböztetése miatt, miután az bejelentett egy törvényjavaslatot, ami kirúgással fenyeget minden olyan tanárt és diákot, aki az iskolában a melegek jogait hirdeti. A jelentés szerint a gyerekjogokért felelős ombudsman bejelentette, hogy listát készít azokról a munkakörökről, amiket nem tölthetnek be homoszexuálisok.

A csehországi Brnoban tavaly zavarták meg szélsőjobboldali ellentüntetők a felvonulást, petárdákat és tojásokat dobálva a 200-300 résztvevőre. Lettországban 2005 óta tartanak felvonulásokat, amiket azóta minden évben ellentüntetők zavarnak meg. 2006-ban nemzetközi botrányt okozott, hogy a rendőrség képtelen volt megvédeni a résztvevőket, azóta kordonokkal védik, és a tüntetés végén buszokkal szállítják biztos helyre őket.

Izraelben az ortodox közösség hevesen tiltakozik a felvonulások ellen, 2005-ben egy vallási fanatikus három felvonulót támadott meg egy konyhakéssel. A homofóbia terjedésére utal, hogy a liberális szelleműnek tartott Tel-Avivban idén augusztus elején egy álarcos férfi három embert megölt, amikor lövöldözni kezdett a fiatal melegek egyesületében.