Akár maradhat is a német nagykoalíció
További Külföld cikkek
- Volt orosz szóvivő: Vlagyimir Putyin korunk Churchillje
- Kemény lépést tesz az EU Navalnij halála miatt
- Nem indulhat a horvát államfő a miniszterelnöki székért az áprilisi választásokon
- Mekkora az esélye annak, hogy a NATO belép az ukrajnai háborúba?
- Öngyilkosságot kísérelt meg az egyik utas egy repülőgép mosdójában
Ma 8 és 18 óra között tartják Németországban a választásokat, amelyeken 62,2 millió szavazópolgár járulhat az urnák elé. Az egyéni körzetek eredményei már este nyolc órától várhatók, az első nem hivatalos végeredmény hétfőn hajnalban várható
A 17. Bundestag-választáson 27 párt indulhat. Az öt százalékos küszöb miatt új párt aligha kerül a törvényhozásba. A parlamentben így továbbra is a Német Kereszténydemokrata Unió (CDU), a bajor Keresztényszociális Unió (CSU), a Német Szociáldemokrata Párt (SPD), a Szabad Demokrata Párt (FDP), a Zöldek (Grüne) és a Baloldal Pártja (Die Linke) képviselői, illetve néhány független kerül majd be.
A német választási rendszer több ponton hasonlít a magyarhoz. A választóknak a szavazófülkékben egy egyéni képviselőre (a németeknél első szavazatnak hívják) és egy tartományi pártlistára (második szavazat) kell szavazniuk. Az egyéni körzetekből egyszerű többség alapján 299 képviselő jut a parlamentbe. A pártlistákra leadott szavazatokkal dől el, hogy a Bundestagban hány helye lesz összesen az egyes frakcióknak. A Bundestagba az a párt kerülhet, amely az országosan leadott második szavazatok legalább 5 százalékát megszerezte. A kancellárt nem közvetlenül választják, hanem a kormányt alakító pártok jelölik.
A rendszer a kisebb pártoknak is magadja a lehetőséget a bekerülésre. Ha egy párt a második szavazatokból nem kapott 5 százalékot, de legalább 3 egyéni körzetben mandátumot szerez, bejuthat a Bundestagba. Erre a Bundestag-választásokon az elmúlt időszakban nem volt példa.
Jelentősen befolyásolhatják a végeredményt az úgynevezett többletmandátumok. Ha egy párt több egyéni mandátumot szerez, mint amennyi a listán szerzett százalékos megoszlás alapján járna neki, az úgynevezett többletmandátummal mégis gyarapíthatja képviselői helyeinek számát. A jelenlegi tartományi erőviszonyok alapján mindez a CDU-nak kedvezhet, amely akár 20 pótlólagos mandátumhoz is juthat. Bár a választók mindig 598 mandátum sorsáról döntenek, a képviselők száma a gyakorlatban mindig több. Az egyesült Németország törvényhozásában eddig 1998-2002 közötti ciklusban volt a legtöbb, 669 képviselő.
Az idei német választásokat nem előzte meg éles, felkorbácsolt érzelmekkel telített kampány. Sajátos is a helyzet, hiszen a két legnagyobb tömörülés, a kereszténydemokrata-keresztényszociális unió (CDU/CSU) és a szociáldemokraták (SPD) nagykoalícióban kormányoztak. A kampányban alig vagy egyáltalán nem tehették meg, hogy a másik teljesítményét ostorozzák, hiszen a felelősségük közös volt. Emiatt Angela Merkel jelenlegi kancellár és kihívója, a szociáldemokrata Frank-Walter Steinmeier külügyminiszter tévévitája sem volt túlságosan izgalmas.
Bár a német gazdaság is súlyos válságot él, érdekes módon Merkel megítélése továbbra is alapvetően pozitív. Közvélemény-kutatók magyarázata szerint Merkel egészen más pályát jár be, mint elődje, a szociáldemokrata Gerhard Schröder. Schröder hivatala elején rendkívül népszerű volt, és a közvélemény óriási elvárásokat táplált iránta, így bukása annál nagyobb csalódást okozott.
Merkelt, az egykori keletnémet tudományos kutatót 2005-ös megválasztása után nem tartották túlságosan nagyra a németek, nem is vártak sokat tőle, ehhez képest kifejezetten kellemes meglepetést okozott. Merkel egyik fő eredménye ma, hogy nem vonta vissza a Gerhard Schröder bukását hozó, permanens tüntetéseken támadott megszorító csomagot, sikerült stabilizálnia a költségvetést, s így a németeknek a világválságot is sikerült nagyobb megrázkódtatások nélkül átvészelni.
A 2005-ös eredmények
- CDU/CSU: 35,2 százalék
- SPD: 34,2 százalék
- FDP: 9,8 százalék
- Zöldek: 8,1 százalék
- Baloldal: 8,7 százalék
A legutolsó felmérés szerint a németek 80 százaléka továbbra is Merkelt szeretné látni a kancellári székben, míg Steinmeierre mindössze 20 százalékuk voksolt. Merkel így nagy valószínűséggel a következő ciklusban is a világ legbefolyásosabb nőinek sorában marad, a kérdés csak az, milyen koalíciót vezet majd. Egy pénteken közzétett Forsa közvélemény-kutatás szerint az egyik lehetséges leendő koalíció, a konzervatívok és a liberálisok előnye a kampány utolsó napjaira elolvadt: az unió és és a liberálisok közösen ugyanúgy 47 százalékra számíthatnak, mint az SPD, a Zöldek és Baloldal együttesen (CDU/CSU 35 százalék, FDP 13-14 százalék, SPD 24-26 százalék, Baloldal 10-11,5, Zöldek 10-11). A többi választási előrejezés sem tér el jelentősen ezektől az adatoktól.
Az már régebb óta tudható, hogy a CDU/CSU számíthat a liberálisok támogatására (FDP) egy esetleges kormányalakításhoz. Az FDP radikális adócsökkentést szeretne, s ebben partnerre talált a CDU testvérpártjában, a CSU-ban is, míg a nagy testvér, a CDU ilyen húrokat csak óvatosabban penget. A szociáldemokraták épp emiatt támadják őket, mondván adócsökkentést a jelenlegi helyzetben nem lehet végrehajtani, legfeljebb az ország amúgy is tetemes, 1600 milliárd eurós adósságának további növelésével. A szociáldemokraták a CSU aktivizálódásába kapaszkodva azt is igyekeztek bizonygatni, hogy törékeny az elmúlt ciklusokban szinte eggyé nőtt CDU/CSU pártszövetség. Ahogy Steinmeier fogalmazott: ha a pozíciókról van szó, közösen cselekszenek, ha pénzről, rögtön két párt akarnak lenni.
A 2005-ös eredményeikhez képest most 10 százalékos mínuszban lévő szociáldemokraták a kormányrudat két esetben tarthatnák meg: a konzervatívokkal való nagykoalíció folytatásával, vagy ha egy nagyon eredményes választási szereplés után a Zöldek mellett a marxista Baloldali Párttal is szövetséget kötnek. Rögtön szögezzük le, hogy utóbbi szcenáriónak nagyon kicsi az esélye. 2005-ben is azért alakult nagykoalíció, mert a szociáldemokraták semmilyen módon nem akartak közösséget vállalni az egykori NDK-s állampárt reformkommunista utódja és egy nyugat-német baloldali párt szövetségéből létrejött Baloldallal, amely főként a volt keleti tartományokban népszerű, sőt néhány helyen már meg is verte a szociáldemokratákat. Steinmeier a mostani kampányban kizárta, hogy 2013 előtt együttműködjenek a Baloldallal.
A nagykoalíció még nem kizárt. A két nagy párt együttműködése sikeres volt, s a választók egy részének és több politikusnak sem lenne ellenére, ha ez a konstelláció folytatná a kormányzati munkát. Frank-Walter Steinmeier az SPD szombati drezdai kampányzáróján arról beszélt: mindenképp el kell kerülni, hogy konzervatív-liberális koalíció alakuljon. A szociáldemokrata kacellárjelölt viszont most is nyitva hagyta azt a kérdést, hogy az SPD szerint ennek reális alternatívája valójában mi lenne. Elemző úgy vélik: a szociáldemokraták számára a nagykoalíció fennmaradása az egyetlen kézzel fogható cél.
Bárhogy is alakul a helyzet a vasárnapi választásokon, a leendő német kormány nem lesz könnyű helyzetben. A világgazdasági válság következtében az idei év első három hónapjában 3,8 százalékkal zsugorodott a gazdaság az előző negyedévhez képest. A nyár végén ugyanakkor az elemzők már úgy ítélték meg, hogy jobb állapotban van a német gazdaság, mint ahogy azt előzőleg gondolták: a korábbi 6,4 százalékos gazdasági csökkenés helyett most már csak 5,2 százalékot prognosztizáltak.