Magdolna, Léna
9 °C
20 °C
Index - In English In English Eng

Soros György belegyalogolt a posztmodern csapdába

2009.10.28. 17:17
Harmadik budapesti előadásán Soros György vad filozofálgatásba kezdett, és egy kicsit el is veszett a részletekben. Úgy érzi, támadás érte az objektív valóságot, de maga is belesétált a posztmodern csapdába. Ha a valóság is csak egy narratíva, akkor mi akadályozhat meg bárkit abban, hogy kedvére formálja? Soros szerint a legjobb válasz még mindig a nyílt társadalom.

Soros György harmadik budapesti előadását a nyílt társadalom eszményképének szentelte. Mint mondta, az előző két előadásával ellentétben most nem egy élet tapasztalatait kívánja megosztani, mivel a nyílt társadalommal kapcsolatos nézetei idővel változtak, és jelenleg is fejlődnek. A nagy váltást George W. Bush kormányzása, és még inkább 2004-es újraválasztása okozta. Soros az elmúlt években több könyvben is kifejtette ellenérzéseit George W. Bushsal és kormányzásával szemben. Véleménye szerint Bush és kormányzata hazudott, elferdítette a tényeket, ezért megrázó volt számára, amikor ennek ellenére megnyerte a 2004-es választást.

Rá kellett jönnie, hogy ha ez megtörténhet az Egyesült Államokban, a világ talán legfejlettebb demokráciájában, akkor felülvizsgálatra szorul a nyílt társadalom filozófiáját megalkotó Karl Popper egyik alaptézise, miszerint "csak a demokrácia biztosít olyan intézményes kereteket, melyekben a reformok erőszak nélkül megvalósíthatóak, azaz a politikában az értelem számít".

Ezzel szemben Soros szerint a társadalomra is alkalmazható a reflexivitás általa a közgazdaságtanra kidolgozott elmélete. Nem feltétlenül a kognitív funkciók, hanem a manipulatív funkciók is uralkodhatnak, végtére is a demokráciákban a politikusok legfőbb célja a hatalomra kerülés és a hatalmon maradás.

A nyílt társadalom elméletének ezen alapvető hibáját Soros a felvilágosodás nagy tévedésére, az értelem és a valóság szétválaszthatóságának a természettudományokban hasznos, ám a társadalomtudományokra kiterjeszthetetlen dogmájára vezette vissza. Mivel a politikusok célja valójában nem a dolgok jobbátétele, hanem a hatalom megszerzése és megtartása, ez a tévedés kaput nyított egy vészes lehetőségnek. Soros véleménye szerint Bush és kormánya kihasználta, hogy míg ellenfeleiket kötötte a tények iránti elkötelezettség, ők propagandagépezetüket kihasználva teljes egészében figyelmen kívül hagyhatták a tényeket. Karl Rove-t, Bush kaninetfőnökét idézte, aki szerint "mi nem tanulmányozzuk, mi alkotjuk a tényeket".

Soros szerint tehát a nyílt társadalmat nagyban befolyásolja, hogy a népet már nem az igazság, hanem a szórakoztatás érdekli, és hozzászokott, hogy az üzeneteket előrecsomagolva, bemárkázva kapja. Azaz, a társadalmi párbeszédet ugyanúgy torzítja a reklám, mint a szabad piacot, ahol bár optimális esetben a kereslet és a kínálat kiegyenlítené egymást, valójában ettől eltérő eredményt kapunk.

Összességében azonban nem történt több annál, hogy Soros felfedezte magának a posztmodern diskurzust. Ezt korábban saját bevallása szerint az objektív valósághoz való ragaszkodása miatt elvetette, de Bush kormányzása rádöbbentette a posztmodern igazságra: nincs objektivitás, csak egymással versengő narratívák. Ugyanakkor meggyőződése szerint a posztmodern alapvetően téved, mert teljes egészében tagadja az objektív valóságot. (Pontosabban az objektív valóságot társadalmi konstrukciónak tartja, azaz nem tagadja létét, csak változónak, megváltoztathatónak írja le - K. A.)

Soros szerint a posztmodern nagy bűne, hogy teljes egészében a kognitiv funkció fölé rendeli a manipulatív funkciót, azaz az igazság keresése helyett a hatalom birtoklását helyezi előtérbe. Ezt példázza szerinte a Bush-kormányzat, amely azzal, hogy háborút hirdetett a terror ellen, felsorakoztatta a népet az elnök mögött és megalapozta az Irak elleni háborút. Ugyanakkor hasonlóan veszélyes posztmodern manipulációkat vél felfedezni Barack Obama politikájában is - végül is Obama a világ pusztán akarással történő megváltoztatását kínálta lehetőségként kampányában.

Soros ezután hosszasan érvelt az objektív valóság fontossága mellett, bár elismerte, hogy meggyőződése hiten alapul - a posztmodern csapdából nem lehet egyszerűen kisétálni, ha már elfogadtuk, hogy minden narratíva, a valóság is csak egy a sok között.

Soros szerint az általa kidolgozott reflexivitás elmélete ügyesen ötvözi a felvilágosodás és a posztmodern fő koncepcióját, az objektív valóság feltétlen elfogadását és tagadását, a kognitív és a manipulatív funkciók együttélését. Ezt ugyanakkor csak azzal az állítással támasztotta alá, hogy igenis létezik a valóságnak egy megkérdőjelezhetetlen magja. Ezt ugyan leírni nem tudjuk, de a reflexivitás elméletével betekintést nyerhetünk, bizonyos határokon belül még a jövőt is megjósolhatjuk, állította. Bővebben ezt nem fejtette ki, inkább arról beszélt, hogy a nyílt társadalom megörzése érdekében a jövőben a manipulációkkal szembeni ellenállásra kell koncentrálni. És a valóság megörzésének még mindig a nyílt társadalom a legjobb eszköze.