Munkásai ölték meg a rasszista vezetőt

A Dél-Afrika északnyugati részén, egy kétezerfős kisvárosban, Ventersdorp-ban rendezett bírósági meghallgatásra többszáz tüntető érkezett. Eugène Terreblanche halála ugyanis újra lángra lobbantotta az ellentéteket a fehérek és feketék közt. A többszáz farmer - akik közül sokan álcázták magukat - a bíróságon kívül tüntetett. Sokan közülük azt mondták, Terreblanche meggyilkolása az utolsó csepp volt a pohárban, és szentül megfogadták, hogy mindenáron megvédik magukat.

A fehérek felsőbbrendűségét hirdető Eugène Terreblanche meggyilkoládával két fiatal fekete férfit vádolnak. A 15 és 21 éves gyanúsítottak állítólag azért ölték meg munkaadójukat, mert az nem fizette ki bérüket. A bíróság kiemelte a faji intoleranciát és az olthatatlan gyűlöletet, amit még ma is sok dél-afrikai, fehér és fekete, egyaránt érez.

Felborzolódtak a kedélyek

"A fegyver évek óta töltve van, de a ravaszt csak most húzták meg. Dél-Afrika jelenleg nem biztonságos - mondja Shaun Labuschagne, egy telepes, aki Johannesburgból utazott a bírósági meghallgatásra. Az elmúlt hét évben mindenhonnan eltávolították az embereinket. Azért vagyunk itt, hogy megtervezzük a következő lépésünket.”

Labuschange utalt rá, hogy az apartheid vége óta háromezer fehér farmert öltek meg. Azt viszont nem tette hozzá, hogy minden nap megölnek 50 embert, főképp feketéket.

Nem messze tőle egy húszas évei közepén járó férfi, Dirkie Cronwright teljes katonai ruházatban álldogál. Eleinte vonakodva beszél, mint mondja, aggódik, hogy olyat mond, amit később megbánhat. De aztán szabad folyást enged felháborodásának. "Itt háború lesz – csak idő kérdése, mikor. A feketék mindent akarnak. Már övék az ország, mit akarnak még? Nem foglalkoznak velünk, fehérekkel, és ez nagyon bosszant engem - mondja, majd hozzáteszi: ez háborút jelent."

"Megérdemelte a halált"

A barikád másik oldalán néhány fekete hősként üdvözli a két férfit, akik megölték Terreblanche-t. „Az isten adott nekik hozzá erőt, hogy megöljék azt az embert. Azt tették, amit senki más nem tehetett meg - mondja Maria Gantane. Mikor az apartheid-ellenes harcos, Chris Hani meghalt, egyetlen fehér ember sem siratta, csak a feketék."

Egy férfi hozzáteszi: Terreblanche-nak már rég meg kellett volna halnia. "Éveken át bántalmazott fekete munkásokat, megérdemelte, hogy meghaljon. Most végre békében élhetünk." Egy másik fekete munkás szerint pedig „ha Terreblanche most feltűnne, megölnénk őt."

A bíróság előtti tömegben verekedés tört ki, amikor egy fehér nő lefröcskölt egy fiatal fekete asszonyt. A rendőrök ezután szögesdróttal választották el egymástól a két csoportot.

Nincs többé szivárvány-nemzet

16 évvel a fehér kisebbség uralmának vége után, Terreblanche félkatonai szervezetének, az AWB-nek (Afrikáner Ellenállási Mozgalom) tagjai zászlókat lengetve, transzparenseket tartva, és a dél-afrikai telepesek rasszista szimbólumával díszített jelvényeket osztva mutatják egységüket.

A városban úgy tűnik, megállt az idő. A műemlékek, amelyek az telepesek 1800-as évek óta tartó ittlétét ünneplik, még állnak a nagyrészt fehérek dominálta városrészekben. Az utcák nevei, és a boltok közül is jópár még mindig csak a telepesek nyelvén van kíírva, utalásként arra, hogy itt nincs hely feketéknek.

De egy körülbelül 150 fős, feketékből álló csoport a környező településekről mégis megkockáztatta, hogy a városba menjen a bírósági meghallgatásra. Mikor a fehérek egy része a nacionalista himnuszt kezdte énekelni, ők az új, apartheid után hivatalossá tett himnusszal válaszoltak.

A brutális gyilkosság félelemhullámot indíthat el az ország farmjain élő fekete őslakosokban, ahol a rasszizmus még ma is elevenen él. Az ország többi részében a fajgyűlölő megnyilvánulások ritkábbak, de a feketék és fehérek még ma is elszeparálódva élnek egymástól.

„Pár kilométerre lakom a várostól egy kisvárosban, és feketeként nem érezzük magunkat biztonságban, főleg mióta Terreblanche-t meggyilkolták - mondja egy egyetemi hallgató, Lesego Tsui. "Már éjszaka sem merek kimenni, mert nem tudhatod, mikor jönnek utánunk a fehérek."

Újra gyakori és egyre elfogadottabb a faji gyalázkodás, a feketéket páviánnak és niggereknek hívják. Az apartheid napjaiban, a telepesek uralták Dél-Afrikát, és sokan még ma is ez után sóvárognak.