Niger csendes agóniája

A világ legroszabb helyei közé beválasztott Nigerben katasztrofális a helyzet. Az afrikai országban más most sincs élelmiszer, és az aratás elmaradása miatt tovább romlik a helyzet. Egyes brit segélyszervezetek felhívást tettek közzé, hogy megsegítsék a nigeri lakosságot,írja a BBC.

Abiou 13 hónapos, testsúlya négy és fél kiló. A faág vékonyságú karokkal és lábakkal rendelkező, közömbös kisfiút egy sürgősségi klinikán ápolják Dél-Nigerben, Maradi közelében. Félig lehunyt szemei alól révedezve nézi a világot.

Mourou Arouna Djimba, a központ doktora azt mondja, szinte elborítják őket az olyan gyerekek, mint Abiou.

„Itt súlyos szükség van. Olyan kicsi szobáink vannak, hogy néha két, vagy akár három gyereket kell egy ágyba tennünk. Most épp harminc kis páciensünk van az intenzíven, és ma reggel további öt vészesen alultáplált gyerek érkezett.”

A nemzetközi gyermekmentő segélyszervezet azt mondja, négyszázezer gyerek halhat bele az éhezésbe. A múlt évben az esők elmaradása ahhoz vezetett, hogy egyáltalán nem tudtak aratni és szüretelni, az élelmiszerárak is az egekbe szöktek, a többség képtelen megvenni a gabonaféléket, még kölesre se futja.

Mivel a legközelebbi aratás szeptemberben lehet, sok ember semmit vagy alig valamit tud csak enni addig. Az ország felének, tizenütmillió embernek élelmiszersegélyre van szüksége.

Füvet és leveleket esznek

Niger harmadik legnagyobb városától, Maraditól keletre körülbelül ezer ember várakozik hosszú sorokban egy élelmezési segélyközpont előtt. A zaj szinte fültépő. Miközben az izzasztó nap alatt várakoznak, a kedélyek kezdenek fellángolni. Néhányan elkezdik lökdösni az ajtót, és kiabálnak, hogy engedjék be őket.

Egy középkorú nő erejét megfeszítve próbál talpon maradni. „Tavaly ötször pusztult el a vetésem. Ahányszor nőtt egy kicsit, nem jött az eső, elpusztult a vetés. Egyáltalán nincs ennivalóm. Leveleket és füveket keresünk, azt esszük" – mondja, amikor a lökdösődés csillapodik,

A BBC riporterének megjegyzésére, hogy a kezében szorongatott leveleknek semmi tápértékük sincs, vállat von: „Igaza van, nincs bennük semmi jó, de legalább megtöltik az ember gyomrát.”

Eladják, amijük van

Az aszályok nem jelentenek újdonságot Nigerben, de a mostani különösen súlyos. A legtöbb ember szerint ez rosszabb, mint az öt évvel ezelőtti szárazság, pedig az is hatalmas szenvedést okozott.

Makanga elszigetelt falujában, körülbelül két óra gyaloglásra Tanout városától szamarak, kecskék és csirkék hangja tölti meg a levegőt. A legtöbb ember, aki itt lakik, kénytelen eladni az állatait, hogy pénzt szerezzen az ételre. A falu egyik örege, Musa Haj Haroon szerint eladják, amilyük van.

„Az egyetlen vagyonom az állatállományom. Most jött el az ideje, hogy két vagy három kecskét eladjak a piacon, mert ez az egyetlen módja, hogy élelmet vegyek. Ha az állataim elfogynak, akkor el kell hagynunk a falut, nincs más megoldás. És ha idén sem esik, mindenkinek el kell mennie, és ez a hely egy kietlen pusztaság lesz.”

Néhányan már elhagyták otthonukat, hogy élelmet keressenek. Hani, az ötven év körüli, nyolcgyerekes anya öt gyermeke halálát nézte végig az elmúlt években. A múlt hónapban, miután a veteménye elpusztult,  családjával elhagyták falujukat, és gyalog indultak a fővárosba. Nem először kényszerültek erre az útra.

„Hosszó gyalogút volt, nagyon hosszú. Egyszer, mind itt fogunk meghalni. De a gyermekeim annyira éhesek voltak, hogy nem volt választásom, tovább kellett mennünk. Ha ott maradunk, biztosan mind meghalunk.”

Koldusokként élnek az utcán

Ezekben az időkben azonban a világ legkevésbé fejlett országának fővárosa sem tud sokat nyújtani az oda menekülőknek. Sokszor a több száz kilométeres út után az emberek csak az utcán koldulhatnak.

Az STC országos igazgatója, Ibrahim Fall szerint Niger csendes válságban szenved, amire kevéssé figyel fel a világmédia. „Valódi éhezéssel állunk itt szemben. A gyerekek éheznek, és a pénz nem jön annyi és olyan gyorsan, ahogy kellene.”

Ezeket az aggodalmakat osztja Mbacke Niang, az angol Oxfam segélyszervezet nigeri igazgatója is: „Már hónapokkal ezelőtt mindenkit riasztottunk, de úgy tűnik, felhívásunkat nem hallották meg, vagy nem cselekedtek. És ez az, ami zavar minket.”

Az ENSZ csak a krízis enyhítésére szánt pénz felét kapta meg, a segélyszervezetek nigeri kordinátora szerint pedig a mostani hiány még nőni fog, a válság csúcspontja még nem érkezett el.