Frigyes
17 °C
25 °C

A cunami elsodorhatja a líbiai felkelést

2011.03.16. 19:41
Líbiában a Kadhafihoz hű hadsereg gyorsult ütemben halad előre, egy hét alatt 160 kilométerrel szorította vissza a felkelőket. Eközben a nemzetközi közösség láthatóan nem volt képes reagálni. A tehetetlenséget csak megfejelte a pénteki japán tragédia: a cunami lekötötte a G8-ak erejét, és a sok ezer japán halott kiszorította Líbiát a sajtóból. Kadhafi nem hagyta ki az alkalmat.

Látván az iramot, amellyel Moamer Kadhafi diktátor serege szorítja a felkelőket, már a múlt hét közepén felvetettük, hogy néhány napon belül eleshet Bengázi, az ellenzék központja, majd közben a magatehetetlen Nyugat figyelmét a japán tragédia is elvonta.

A líbiai rezsim mindenképpen úgy gondolja, belátható időn belül győzelmet aratnak katonái. Egy szerdán adott interjúban Szaif al-Iszlám, Kadhafi másodszülött fia arról beszélt, hogy a katonai akciók befejeződnek. „48 óra múlva minden véget ér. Az erőink már majdnem Bengáziban vannak” – mondta. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa szerdán tárgyal egy Líbia feletti esetleges repüléstilalmi övezet bevezetéséről, de ettől nem sokat várnak a különböző diplomáciai források. Szaif szerint pedig bármilyen döntés szülessen is, túl késő lesz már.

Nyugaton Miszratát ostromolják

Keleten Kadhafi erői már kedden bevették a felkelők utolsó bástyájának tekintett Adzsdabíját, bár még nem értek teljesen véget a városért zajló harcok. Adzsdábijának többszörös stratégiai jelentősége van. Egyrészt ez az utolsó ellenzéki bástya Bengázi előtt, másrészt innen vezet az út az ellenzéki Tobrukba. Így Adzsdábija elfoglalásával Kadhafi két legyet üthet egy csapásra, és az ellenzéknek alig-alig maradhat valami esélye. A helyiek közül sokan már éjszaka elmenekültek, több száz autóból álló kocsisor indult Bengázi felé.


Nyugaton Miszratát ostromolják nagyobb térképen való megjelenítése

A felkelők kvázi fővárosában tartózkodó tudósítók egyelőre nem számoltak be komolyabb készülődésről, de nincs sok kétség afelől, hogy Kadhafi erői hamarosan odáig is elérnek. A felkelők eddig nem nagyon tudtak komolyabb ellenállást tanúsítani a kormányerők keleti előrenyomulásával szemben, igaz, Bengáziban feltehetően keményen fogják védeni az állásaikat.

A kormányerők ezzel párhuzamosan átfogó támadást indítottak Miszrata, a felkelők utolsó nagy nyugati városa ellen. Elvágták az áram- és a vízellátást, majd tüzérségi támadás mellett repülőkről is bombázták a települést, mielőtt a tankoszlopok megindultak volna. A kormányerők korábban rommá lőtték a felkelők másik nyugati erősségét, Zavíját, és feltehetően Miszrata sem fogja sokáig tartani magát.

Kadhafi visszafoglalja

Miután az ellenzék március elejére gyakorlatilag egész Kelet-Líbiát, valamint Nyugat-Líbia jelentős részét a maga oldalára állította, Kadhafi ellentámadásba lendült, és lényegében egy hét alatt visszafoglalta a felkelők városainak nagy részét. Taktikája rendszerint hasonló volt: légi fölényét kihasználva repülőkről bombázta a városokban a felkelők állásait és a stratégiai pontokat, majd tüzérségi támadás mellett a tankok és a harckocsik rohamra indultak.

A keleti fronton a felkelők korábban szinte akadálytalanul nyomultak Szirtéig, Kadhafi szülővárosáig, ám a szimbolikus jelentőségű településnél meg kellett torpanniuk, majd folyamatosan szorultak vissza kelet felé. Kadhafi győzedelmes menete március 6-án kezdődött a Szirtétől keletre fekvő Bin Dzsavádnál, amelyet egy nap alatt elfoglaltak. Március 7–10. között négy napon át repülővel, hajóról és tankokkal bombáztatta Rasz Lanufot, a fontos olajkikötőt, amely március 12-én végleg elesett. Közben március 10-én bombázni kezdte Bregát, a másik nagy olajkikötőt, és 13-án ez is a kormányerők kezére került. Kadhafi hétfőn már Adzsdabíja ellen fordult, és szerdára szinte teljesen elfoglalta.

A nyugati fronton Kadhafi az előző héten véres harcok árán visszafoglalta Zaviját, a stratégiailag jelentős nagyvárost Tripolitól mindössze 50 kilométerre nyugatra, a brutális ostromban szinte a fél települést rommá lőtték. A kormányerők március 14-én bevették Zuvárát, a Tripolitól 120 kilométerre nyugatra található kisvárost is. Ezzel nyugaton gyakorlatilag csak Miszráta maradt a felkelők kezén, szerdán pedig itt is megindult az ostrom.

Úgy tűnik, Kadhafi az elmúlt hét hadműveleteivel megfordította a harc kimenetelét, miközben Tripoli igazán egyszer sem került veszélybe az elmúlt hetekben. Bengázinál komoly harcok várhatók, de a folyamatos ostromot utánpótlás hiányában nem sokáig bírhatják a felkelők.

A bombázások kulcsfontosságúak voltak a felkelőkkel szemben, akiknek egyes hírek szerint egy MiG-23-assal és egy harci helikopterrel kedden még sikerült csapást mérniük egy Adzsdabíját lövő hadihajóra, de a levegőben alapvető hátrányban voltak. Kadhafi a jelentős technikai fölénnyel és a Tripoliba mentett dollármilliárdokkal a nemzetközi szankciók hatását is kikerülve, még mindig kiapadatlan anyagi forrásaival élve felmorzsolta az átállt katonák mellett leginkább civilekből álló felkelőket.

Elhúzódó nemzetközi válasz

Míg korábban az Egyesült Államok és Nagy-Britannia egyaránt azzal fenyegetőzött, hogy semmilyen eszközt nem zárnak ki a tüntetők épségének megvédéséhez, az előző hétre Amerika lényegében elhallgatott.

A francia vezetés viszont egyértelművé tette korábban ambivalens hozzáállását, kiállt a felkelők bengázi tanácsa mellett, és Nagy-Britanniával karöltve szorgalmazni kezdte a légtérzár felállítását Líbiában (hiszen Kadhafi legnyilvánvalóbb fölénye a légierőben mutatkozott meg). A légtérzár azonban nem pusztán elvi korlátozást, hanem a felszálló (kadhafista) repülők megsemmisítését is jelenti.

Az Arab Liga, sőt a líbiai ellenzék is tiltakozott a nyugati beavatkozás ellen. Felröppent a gondolat, hogy Líbia „Irakká” válhat. A líbiai és az összarab tiltakozás hatására, valamint az iraki emlékek felidézésétől megszeppenve Amerika visszalépett. A NATO főtitkára, Anders Fogh Rasmussen már március 4-én bejelentette, hogy a szervezetnek „nem áll szándékában beavatkozni”. A március 10-ei brüsszeli NATO-csúcson mindössze annyit sikerült elérni, hogy néhány hajót Líbia közelébe vezényeltek, és megerősítik a fegyverembargót.

Szombaton váratlan esemény történt: a Kairóban ülésező Arab Liga (ahol már az ellenzék képviseli Líbiát) kérte a légtérzár felállítását az ENSZ Biztonsági Tanácsától. Ez áttörést jelenthetett volna a nemzetközi szervezeteknek, a Rasmussen által hangoztatott egyik feltétel így teljesült. Március 14-én, hétfőn azonban nem sikerült az ENSZ Biztonsági Tanácsában előrelépést elérni: Oroszország, Amerika és Németország egyaránt kétségeinek adott hangot, diplomáciai források szerint pedig a szerdai tanácskozás végeredménye is erősen kérdéses.

A szombat este tartott G8-as csúcson ugyancsak szóba került Líbia és a beavatkozás sürgőssége, ám ennek ellenére nem történt érdemi változás az álláspontokban. A találkozó eredeti napirendjét a japán földrengés és cunami témája is borította.

Japán cunami veri Líbiát

Március 11-én pénteken, a legkeményebb líbiai harcok idején, 9-es  földrengés rázta meg Japánt és változtatott parányit a Föld forgási sebességén. A földrengésnek és a cunaminak tízezernél is több áldozata lehet, a borzalmas károk, a humanitárius katasztrófa, a fukusimai atomerőműben történt robbanások és a nukleáris veszély lényegében kisöpörték Líbiát az újságokból.

A címlapokon péntek óta folyamatosan a japán tragédia szerepel. A katasztrófa mind a sajtó, mind a nemzetközi szervezetek figyelmét lekötötte annyira, hogy Kadhafi közben fellélegezhetett, és nyugodtabban bombázhatta a felkelők városait.

Korábbi jóslatunkat meg kell ismételnünk: Bengázi és ezzel a líbiai felkelés végveszélyben van. A felkelők már csak akkor reménykedhetnének győzelemben, ha villámgyorsan határozat születne a repüléstilalmi övezetről, és egy további nagy csoda folytán a szárazföldön is megerősödne az ellenzék. Ám a legutóbbi hírek alapján még a gyors légtérzár sem túl valószínű.

Versenyfutás az idővel

Miközben Kadhafi erői Bengázihoz érnek, diplomáciai fronton az ENSZ Biztonsági Tanácsának szerdai ülése lehet a legfontosabb fejlemény, azonban több forrás szerint sem várható lényegi változás az eddigiekhez képest. Alain Juppé francia külügyminiszter ugyan arról beszélt, hogy több arab ország is felajánlotta, részt venne egy lehetséges katonai akcióban a felkelők mellett, de nem pontosította, melyik országokra gondol.

A New York Times szerint az Obama-kormányzatban egyre többen gondolják úgy, hogy már nem lenne értelme a repüléstilalmi övezetnek, mert azt legkorábban áprilistól tudnák bevezetni. Obama kedden találkozott nemzetbiztonsági tanácsadóival, hogy megbeszéljék a következő lehetséges lépéseket. Egyes források szerint például blokkolhatnák a líbiai kormányerők kommunikációját, valamint a felkelőknek is juttathatnának az Egyesült Államokban zárolt 32 milliárd dollárnyi líbiai vagyonból. Döntés semmilyen lépésről sem született.

Mi jöhet még?

A líbiai szabadságharc eldőlni látszik az elnyomó rezsim javára. Még ha hirtelen változás is állna be a nemzetközi álláspontban, Bengázi ostromát akkor sem tudják elkerülni a felkelők. Szaif Kadhafi ugyan arról beszélt, hogy nem akarnak ölni, nem akarnak bosszút állni, de a komoly vérontást sem lehet kizárni az ellenzéki főváros ostrománál.

A líbiai konfliktus ugyanakkor nem feltétlenül dől el Bengázi ostrománál. Kadhafi már végérvényesen elvesztette az ország lakosságának egy jelentős részének a támogatását, és ha nem is azonnal, de a nemzetközi szankciók hatása is érződni fog, a Tripoliban felhalmozott források sem tartanak örökké.

A nemzetközi reakciókat egyelőre nehéz megjósolni, de a bengázi ellenzék tanácsát elismerő Franciaország feltehetően továbbra is a keményebb fellépés szószólója marad. A líbiai–francia összetűzés fontos mellékszála lehet az egész konfliktusnak, hiszen Szaif az interjúban a korábbi vádakat megerősítve azt állította, hogy Líbia is komoly összegekkel támogatta Nicolas Sarkozy francia elnök 2007-es megválasztását, egyben a részletek nyilvánosságra hozásával fenyegetőzött. Az Elysée-palota mindent tagadott, de ez az ügy is rányomhatja a bélyegét Sarkozy népszerűségére és akár 2012-es újraválasztási esélyeire is.

Bengázi ostroma napokon belül elkezdődhet, de a líbiai konfliktus mind az országon belül, mind külföldön még sokáig elhúzódhat.