Kenneth Clarke a The Guardian című vezető baloldali liberális napilapnak úgy fogalmazott, hogy Nagy-Britannia kifejezetten érdekelt az észak-afrikai térség fejleményeiben, és ennek oka Lockerbie. Lockerbie felemlítésével Clarke minden idők legsúlyosabb nagy-britanniai terrorcselekményére utalt.
Az azóta tönkrement amerikai Pan Am légitársaság Londonból New Yorkba tartó Boeing 747-es óriásgépét 1988. december 21-én időzített pokolgéppel felrobbantották; a merényletben 270-en vesztették életüket, köztük négy magyar utas. A repülőgép lángoló roncsai 11 ezer méteres magasságból a skóciai Lockerbie-re zuhantak. Az áldozatok közül tizenegy a kisváros lakója volt.
London és Washington 1991-ben büntetőeljárást kezdeményezett két líbiai titkos ügynök ellen, akiket a bomba elhelyezésével vádoltak. Tripoli, ENSZ-szankciók nyomása alatt, végül kiadta a két körözött ügynököt. Egyiküket, Abdelbászet Ali Mohamed al-Megrahit 2001. december 31-én életfogytiglani börtönre ítélte az eljáró skót bíróság, amely – a kiadatás fejében semleges ítélkezési területhez ragaszkodó líbiai álláspont miatt – Hollandiában ült össze.
A rákbeteg Megrahit a skót kormány két éve méltányossági megfontolásokból szabadon engedte; a döntés komoly belpolitikai és nemzetközi súrlódásokhoz vezetett. A volt líbiai ügynök elengedését annak idején nyíltan bírálta az amerikai kormány is.
Még nincs vége a szócsatának
Nagy-Britanniában a líbiai hadműveletek kezdete után komoly feltűnést keltő nyilvános szóváltás alakult ki a politika és a hadvezetés között abban a kérdésben, hogy Kadhafi eltávolítása célja, a líbiai vezető személye pedig célpontja lehet-e a támadásoknak.
A vitát Liam Fox brit védelmi miniszter indította el a BBC rádiónak adott nyilatkozatával. Arra a kérdésre, hogy a líbiai vezető is törvényes célpontnak tekinthető-e, Fox kijelentette, hogy ez is a potenciális lehetőségek között van.
Sir David Richards tábornok, a brit fegyveres erők vezérkari főnöke nem sokkal később azonban azt mondta a BBC-nek, hogy Kadhafi semmiképpen sem lehet a hadműveletek célpontja, mivel ezt az ENSZ-határozat nem engedélyezi.
Ez utóbbi álláspontot támogatta a brit katonai részvételről e héten tartott parlamenti vitanapon David Cameron miniszterelnök is, kijelentve: Líbiának meg kell szabadulnia Kadhafitól, ám az ENSZ-határozat korlátozott cselekvési kört jelölt ki, és nem ad törvényes felhatalmazást Kadhafi katonai erővel történő eltávolítására a hatalomból.
Clarke szombati nyilatkozata ugyanakkor jelzi, hogy a vita korántsem zárult le. Az igazságügy-miniszter a Guardian-interjúban még arra is egyenes utalást tett, hogy szerinte a brit kormánynak kevés elképzelése van a líbiai konfliktus várható időtartamáról és megoldási lehetőségeiről, mondván: nincs teljesen meggyőződve arról, "hogy bárki tudná, merre is haladunk éppen".