Emőke
4 °C
20 °C

Gyémántokkal indult az afrikai csoda

Botswana – Sikeres afrikai országok I.

2011.05.15. 00:43
Korrupció, éhínség, háború, nyomor – legtöbbször ehhez hasonló dolgokkal azonosítjuk Afrikát. A kontinensen vannak azonban olyan államok is, amelyek jó vezetőiknek, kedvező keretfeltételeknek és némi szerencsének köszönhetően békét, működő demokratikus berendezkedést és szerény jólétet tudnak biztosítani állampolgáraiknak. Sikeres afrikai országokról szóló sorozatunk első részében a világ egyik legnagyobb gyémánttermelőjét, Botswanát vesszük szemügyre.


Nagyobb térképre váltás

Minden Afrikával foglalkozó politikus, elemző és újságíró szeme felcsillan, ha Botswana szóba kerül. „Botswana a fejlesztési segélyezés egyik sikertörténete” – állítja az egyébként híresen szkeptikus Nobel-díjas amerikai közgazdász, Joseph Stiglitz. „A botswanai elnökök voltak életem legfigyelemreméltóbb interjúpartnerei” – mondja Richard Dowden, a Royal African Society elnöke, aki újságíróként harminc éven keresztül tanulmányozta a kontinenst.

Ian Khama és Barack Obama találkozója a Fehér Házban, 2009. november 5-én. (Fotó: Saul Loeb)
Ian Khama és Barack Obama találkozója a Fehér Házban, 2009. november 5-én. (Fotó: Saul Loeb)

Amikor Ian Khama botswanai elnök 2009-ben Washingtonban járt, Barack Obama közös sajtótájékoztatójukon példátlan dicséretözönnel („kiemelkedő sikertörténet, fantasztikus teljesítmény”) halmozta el az országot. Ha Afrikában valakinek jó a sajtója, az a pápa, Didier Drogba vagy Botswana.

Kicsi, de homogén

Minek köszönheti ez a mindössze kétmilliós dél-afrikai ország a sikerét? Részben annak, hogy kétmilliós. Ellentétben oly sok afrikai állammal (például Ruanda, ahol a népirtás egyik kiváltó oka a gyorsan növekvő népesség volt), Botswanában rendkívül alacsony a népsűrűség. Mivel a sivatagos országnak csak 0,65 százaléka művelhető, a kis lélekszám kulcsfontosságú előfeltétele volt Botswana gazdasági sikerének.

Gyémántcsiszoló nő a belga Eurostar gaborone-i gyárában (Fotó: Alexander Joe)
Gyémántcsiszoló nő a belga Eurostar gaborone-i gyárában (Fotó: Alexander Joe)

Az ország második nagy szerencséje, hogy a lakosság afrikai mércével mérve rendkívül homogén. A népesség 75 százalékát a csuánák teszik ki (innen Botswana angol gyarmati időkből származó neve: Becsuánaföld). Az Istenek a fejükre estek című filmből ismert busmanok (szanok) a lakosság mintegy három százalékát adják, de közülük már csak kevesebb mint tízezren élnek nomád vadászként. Jelentős a fehér és az indiai népesség aránya is, de a csuánák politikai és gazdasági vezető pozíciója a függetlenség óta egyértelmű.

Demokratikusan győzött az állampárt

A homogén népességnek köszönhetően az 1966-os függetlenség elnyerése után – sok másik afrikai országgal ellentétben – nem voltak különböző népcsoportok, amelyek egymás rovására rivalizáltak volna a hatalomért. Botswana első elnöke, a nagy formátumú és államalapítóként tisztelt Seretse Khama (1966–80) személye is garancia volt az ország békés fejlődésére. A békés bel- és külpolitika jegyében 1977-ig hadsereg sem volt az országban.

Akár egypártrendszerről is beszélhetnénk, hiszen a függetlenség óta a Botswana Democratic Party (BDP) van hatalmon, de a BDP mind a tízszer szabályos választásokon győzött, így Botswana az egyedüli ország a kontinensen, mely elmondhatja magáról, hogy megszakítás nélkül demokratikus államberendezkedése volt. Khama körültekintő politikáját utódai, köztük fia, a jelenleg kormányzó Ian Khama is folytatta.

Gyémánt járt a függetlenséghez

Az ország harmadik nagy szerencséjére a függetlenség másnapján, 1967-ben derült fény, amikor hatalmas gyémántkészletekre bukkantak Botswana keleti felén. A gyémántkitermelésnek köszönhetően fantasztikus gazdasági fellendülés köszöntött az országra: egyes számítások szerint 1966–99 között átlagosan évi 9 százalékkal nőtt a GDP, amivel Botswana a világ leggyorsabban fejlődő állama lett.

A jwanengi bánya a világ legtermelékenyebb gyémántlelőhelye (Fotó: Alexander Joe)
A jwanengi bánya a világ legtermelékenyebb gyémántlelőhelye (Fotó: Alexander Joe)

A befolyó bevételekből a kormány utakat, iskolákat és kórházakat épített, valamint fellendítette a turizmust és a gazdaság hagyományos alapjának számító marhahústermelést is. A bevételekből a szűkösebb időkre tartalékot képeztek.

Nigériával vagy Angolával szemben ráadásul a mindenkori botswanai kormány keze is tiszta tudott maradni. A Transparency International korrupciót vizsgáló 2010-es listáján Botswana a 33. helyen áll. Botswana ma a világ harmadik legnagyobb gyémánttermelője, a bevételeknek köszönhetően pedig az egy főre eső GDP magasabb, mint Romániában vagy Bulgáriában.

Előrelátóan építgetik kapcsolataikat

A sikerek mellett természetesen problémákkal is szembe kellett néznie az országnak, de vezetőit dicséri, hogy a gondokkal szembesülve nem tétlenkednek. Egyértelmű például, hogy a gyémántkészletek nem fognak örökké tartani. A kormány ezért igyekszik diverzifikálni a gazdaságot, és a turizmust (Kalahári-sivatag, Okavango-delta), valamint a szolgáltató szektort erősíteni. A botswanai döntéshozók előrelátó módon már a 90-es évek elején nyitottak Keletre, és szoros gazdasági kapcsolatokat építettek ki Kínával, Japánnal és Dél-Koreával.

Gyémántcsiszoló munkás az indiai alapítású Shrenuj Botswana Pty Ltd gaborone-i üzemlben (Fotó: Monirul Bhuiyan)
Gyémántcsiszoló munkás az indiai alapítású Shrenuj Botswana Pty Ltd gaborone-i üzemlben (Fotó: Monirul Bhuiyan)

A sivatagosodás és a szárazság ellen nemzetközi segítséggel és a marhatartás miatt kivágott őshonos növényzet visszatelepítésével védekeznek. Botswanában a világon a második legnagyobb az AIDS-szel fertőzött felnőttek aránya (24 százalék), de a betegek 80 százaléka rendszeresen jut kezeléshez és gyógyszerekhez.

A busmanok bírósághoz fordultak

Ha valami miatt a kritika középpontjában állt az ország az utóbbi évtizedekben, az leggyakrabban a busmanokkal szembeni politikája, hiszen a kormány a 60-as évektől kezdve folyamatosan ösztönözte a busmanokat, hogy a vadászó életmódról térjenek át "civilizáltabb" foglalkozásokra, és vegyenek részt az oktatási rendszerben.

Busman nő hallgatja a bíróság 2006-os ítéletét a busman földek kisajítása ügyében (Fotó: Gianluigi Guercia)
Busman nő hallgatja a bíróság 2006-os ítéletét a busman földek kisajítása ügyében (Fotó: Gianluigi Guercia)

Mivel ez a politika nem igazán vált be, a kormány a 90-es évek elején elkezdte kitelepíteni a busmanokat ősi földjükről, a Kalahári-sivatagból. A busmanok hosszú jogi harc után 2006-ban érték el, hogy egy bíróság kimondja, jogtalan volt akaratuk ellenére elköltöztetni őket. Az ítélet után néhány ezer busman visszaköltözött a Kalaháriba, de eleinte nem volt vízhasználati joguk. Egy botswanai bíróság néhány héttel ezelőtt tett – remélhetőleg – pontot az ügy végére, amikor kimondta, a busmanok használhatják a meglévő kutakat, sőt újakat is fúrhatnak.

A fiatalok munkanélkülisége aggasztó

Azért Botswanában sem végződik minden történet happy enddel. A legnagyobb gondot jelenleg a munkanélküliség okozza, amely nem hivatalos adatok szerint negyven százalék körül áll. A munkanélküliség elsősorban a fiatalok körében magas, egyszerűen azért, mert nagyon sokan vannak. A lakosság átlagéletkora 22 év, 35 százalék 14 évnél fiatalabb. Erre a problémára a BDP még nem talált megoldást, pedig a párt további sikere miatt kulcsfontosságú a fiatalok szavazatának az elnyerése, az ellenzéki pártok támogatói ugyanis elsősorban a fővárosban, Gaborone-ban élő munkanélküli fiatalok közül kerülnek ki.

Botswanai fiatalok (Fotó: Derrick Ceyrac)
Botswanai fiatalok (Fotó: Derrick Ceyrac)

A BDP-vel szembeni növekvő elégedetlenség a választási eredményeken is meglátszódik. Míg 1984-ben 68 százalékot kapott a párt, a 2009-es választásokon már csak 53 százalékot. Ezzel párhuzamosan a két nagy ellenzéki párt 2009-ben együtt 42 százalékra jutott. A problémát a BDP-nél is megértettek, és a nyugtalanságot mutatja, hogy a pártból nyáron kivált négy képviselő, akik új pártot alakítottak. Igaz, „még korai megmondani, hogy az új párt komolyan csökkenteni tudja -e majd a BDP esélyeit a következő, 2014-es választásokon” – vélekedik Balefi Tsie, a Botswanai Egyetem politikatudományi professzora.

Akárki is nyerjen a három év múlva esedékes választásokon, nagy felelősség fogja terhelni, hiszen politikai stabilitása és gazdasági sikerei miatt afrikaiak milliói tekintenek példaként az országra. Botswana minden problémája ellenére annak a bizonyítéka, hogy az afrikai kontinensen is létezhetnek szabad, demokratikus, gazdag és előrelátó országok.

Köszönjük, hogy olvasol minket!

Ha fontos számodra a független sajtó fennmaradása, támogasd az Indexet!