Mátyás a nemzetére rontott, rajtavesztett

2011.06.01. 15:32
Újra feszült a magyar–román viszony. Bukarestben a brüsszeli Magyar Régiók Házában nyíló székely képviseleti iroda verte ki a biztosítékot, Budapesten pedig a viharos múltú kolozsvári Mátyás-szobor talapzatára visszahelyezett, a király etnikai eredetére utaló felirat váltott ki rosszallást.

"A jövendőbeli magyar kormány elkötelezett célkitűzése, hogy Romániával és Lengyelországgal – e két kitüntetett partnerünkkel – elmélyült térségi együttműködést alakítson ki" – mondta a 2010-es kampányban egy temesvári konferencián Németh Zsolt, akit a választás után a Külügyminisztérium parlamenti államtitkárává neveztek ki.

A kilencvenes évek elejének fagyos légköre mára tényleg a múlté. Magyarország az EU soros elnökeként kiállt Románia (és Bulgária) idénre ígért schengeni csatlakozása mellett, a románok nem különösebben aggódtak a kettős állampolgárság miatt, Orbán Viktor és Traian Basescu román államelnök újra együtt vett részt a tavaly nyári bálványosi szabadegyetemen, sőt Basescut szociáldemokrata és nemzeti–liberális ellenzéke egyenesen azzal vádolta, hogy az orbáni egész pályás letámadást kopírozza saját hazájában.

Orbán Viktor és Traian Basescu a XX. Bálványosi Nyári Szabadegyetemen
Orbán Viktor és Traian Basescu a XX. Bálványosi Nyári Szabadegyetemen

Van azonban egy másik eseménysorozat is, amibe két friss feszültség is beleillik: a Brüsszelben nyíló székelyföldi képviseleti iroda, valamint egy, a kolozsvári Mátyás-szoborra visszahelyezett tábla ügye. Az előbbi ügyben Magyarország romániai, az utóbbiban Románia magyarországi nagykövetét kérették be a bukaresti, illetve a budapesti külügyminisztériumba. Budapest utoljára 2009-ben kérette be Magyarország bukaresti nagykövetét, amikor visszavonták Sólyom László akkori köztársasági elnök gépének marosvásárhelyi leszállási engedélyét.

Ebbe a sorba olyan konfliktusok illenek, mint Alföldi Róbert Nemzeti Színház-igazgató később visszavont döntése arról, hogy Románia budapesti nagykövetsége a színház épületében ünnepelhesse Nagy-Románia megalakulását. Vagy egy március 15-ei ünnepi beszéd félrefordítása nyomán keletkezett álbotrány, amikor Magyarország bukaresti nagykövetét kérették be a román külügybe.

Hogy miért okozott megdöbbenést Bukarestben a brüsszeli székely képviseleti iroda ügye, az könnyen belátható. Röviden: a románokban páni félelem él minden autonómiával, illetve autonómiaköveteléssel kapcsolatban, ami érthető, hiszen 1918 előtt a Magyarországtól végül elcsatolt Erdély románsága is előbb autonómiakövetelésekkel állt elő, és csak később vetette fel a Kárpátokon túli Romániával való egyesülést. Az autonómia jelenlegi irracionalitását jellemzi, hogy még az RMDSZ sem köti politikai alkukhoz a kérdést, bár beszélnek róla, mint egy távoli jövőbe vesző kívánatos célról.

A képviseleti iroda különben a Magyar Régiók Házában nyílt meg, ami a románok szemszögéből újabb problémát vet fel. Székelyföld nem önálló közigazgatási egység Romániában, területe lefedi szinte a teljes, 90 százalékos magyarságú Hargita és Kovászna megyét – az irodát jogilag Kovászna és Hargita megyék önkormányzatai hozták létre és tartják fenn –, valamint Maros megye egy részét. A kezdeményezéshez a Maros megyei tanács is csatlakozott. Bukarestben úgy gondolják: minden ügy, amiben a székely megyék közösen lépnek fel, gyengíti a központi államhatalmat és a Székelyföldön élő románságot, akik saját hazájukban vannak kisebbségben.

1952-től különben a kommunista internacionalizmus jegyében létezett az autonóm Székelyföld, Magyar Autonóm Tartomány néven, de az 1967-ben hatalomra került Nicolae Ceausescu egy tollvonással megszüntette.

De miért is lángolt fel újra a hisztéria a kolozsvári Mátyás-szobor körül, miközben a szélsőségesen magyarellenes Gheorghe Funar kolozsvári polgármester 2004-es bukása, valamint a Mátyás-szobor közös román–magyar restaurálása után a közvélemény joggal hihette: nem térnek vissza a kilencvenes évek elejére emlékeztető, a szimbólumokról folytatott, rosszízű etnikai veszekedések.

A Mátyás-szobor közös román–magyar restaurálása
A Mátyás-szobor közös román–magyar restaurálása

A táblaügy középpontjában egy régi magyar–román vita áll: román vagy magyar volt-e Mátyás király? A kérdésnek semmi jelentősége nincs, hiszen a középkorban nem az etnikai hovatartozás, hanem a rendi eredet volt a döntő, ezt a kérdést a 19. században azonosságtudatát kereső román értelmiség kapta fel.

Az 1902-es szoboravatás a magyarság nagy ünnepe volt, az erdélyi románok érzékenységét azonban már akkor sértette a szoborcsoport egy motívuma: a Mátyás előtt hódoló moldvai zászló. (Ebben a románoknak speciel igazuk volt, mint majd látjuk néhány bekezdéssel később.) Kolozsvár első világháború utáni elvesztése után a szoborról eltávolították a magyar címert, 1932-ben pedig kikerült a talapzatra az a bizonyos, a mostani viharokat okozó tábla.

A szöveg szerzője Nicolae Iorga történész-politikus volt, az ő arcképe díszíti az egylejes bankjegyet. Iorga a dákoromán kontinuitáselmélet híve volt, a románság szerinte nemcsak Róma, hanem Bizánc leszármazottjának is vallhatja magát. Mellesleg azt is állította, hogy a székelyek elmagyarosított románok – de most ennél jobban nem érdemes belemenni Iorga munkásságába, nézzük inkább a tábla általa megfogalmazott szövegét: „A csatában győzedelmes volt, csak saját nemzetétől szenvedett vereséget Baiánál, mikor a győzhetetlen Moldva ellen indult.”

A kolozsvári Mátyás király szoborcsoport talapzatánál lévő bronztábla
A kolozsvári Mátyás király szoborcsoport talapzatánál lévő bronztábla

Tény: Mátyás csakugyan vereséget szenvedett III. István moldvai fejedelemtől 1467-ben a moldvabányai csatában, ezzel viszont a hódoló moldvai zászló – amit nem távolítottak el – ellentmondásba került a tábla szövegével.

Észak-Erdély visszafoglalása után a magyarok a táblát eltávolították, majd 1945-ben a szimbolikus politizálás veszélyeire ráérző és azt csírájában elfojtani akaró szovjet hatóságok a szobor talapzatának Mátyás király feliratát a semleges Mathias rexre cserélték.

A bronztábla csak 1992-ben, Funar kezdeményezésére került vissza a Mátyás-szobor talapzatára. A helyi magyarok tiltakozásul körbe-körbesétáltak a téren, a katonaság készültségben volt, autóikból román népzene szólt. Még túl közel volt az 1990-es, több halálos áldozattal járó marosvásárhelyi román–magyar etnikai konfliktus. Funar a táblavatáson így nyilatkozott: „Senki másban és semmiféle más jelképben nem találnak inkább egymásra a románok és magyarok, mint Mátyáséban, és talán semmiféle másképp nem illusztrálja jobban a közénk telepedett ellentmondások mesterséges dimenzióját. A Iorga-felirat őszinte felhívás a megértésre, így kell fogadni és értelmezni.”

Gheorghe Funar
Gheorghe Funar

Funar a táblát törvénytelenül helyezte ki, de ott volt a szobor 2009-ben kezdődött felújításáig, amit magyar és román állami pénzből, magyar és román cégek bevonásával végeztek el. A tábla most ismét törvénytelenül került ki, mivel a feliratot nem hagyta jóvá az országos műemlékvédelmi bizottság.

Az ügy annál inkább meglepő, mert a közel 20 százalékos magyarságú Kolozsvárt 2009 óta a legnagyobb kormánypárt képviselője, a demokrata liberális Sorin Apostu vezeti, akinek elődje párttársa, Emil Boc volt – ma Románia miniszterelnöke, aki a felirat kihelyezése ellen tiltakozó RMDSZ-szel koalícióban kormányozza Romániát.

„A kolozsvári önkormányzat nem hajlandó eltávolítani a bronztáblát a Mátyás-szoborcsoport elől” – mondta Apostu a konfliktusról, és kitart amellett, hogy a döntés törvényes, a felújítási tervben szerepelteket hajtják végre.



  • Vennék
  • Személyi kölcsön