Valér
4 °C
8 °C

Egy hatalmas robbanás, és ami utána jön

2011.07.17. 12:04 Módosítva: 2011-07-17 12:05:08
Hogyan fordulhatott elő, hogy a számos figyelmeztetés ellenére évekig szabálytalanul tároltak Cipruson egy eleve gyanús orosz lőszerszállítmányt, ami hétfőn berobbanva ötkilométeres körzetben szinte mindent letarolt, és súlyosan megrongálta az ország legnagyobb villamoserőművét is? Az utórengések politikai és gazdasági válságba sodorhatják Ciprust, és elodázhatják a sziget egyesítését is.

Ciprus görög oldalán a megszokottabbnál is forróbbnak ígérkezik a nyár. A hétfő reggeli katasztrófa - amiben egy Limaszol közelében lévő haditengerészeti bázison berobbant az évek óta ott tárolt orosz lőszerszállítmány - miatt az villamoserőművek valószínűleg csak maximum 60 százalékát tudják biztosítani a sziget áramszükségletének, a vízszolgáltatást is korlátozzák. A hatalmas robbanás eredményként néhány óra alatt átalakultak a politikai erőviszonyok is, a kormányzó eurókommunista AKEL (Ciprusi Dolgozó Nép Haladó Pártja) nemcsak az emberek bizalmát vesztette el, de jó eséllyel Cirpuson is elmélyítik a mediterrán térség gazdasági válságát. A robbanás miatt egyes kormánykörök - főként a külügy, valamint a védelmi minisztérium bizonyos tagjai - a büntetőjogi felelősségre vonás határát súrolva kompromittálódtak.

„Hogy történhetett ez meg?” Hétfő óta ezt a kérdést feszegetik Ciprus görög részének lakói. A kérdés rendkívül kellemetlen helyzetbe hozta a kormányzó kommunista kormányt és személy szerint Dimitrisz Hrisztofiasz elnököt. A kompromittálódott kormánypárt és a hadsereg vezetőinek felelőssége ugyan hivatalosan még nem bizonyított, azonban sajnálatos módon nyilvánvaló.

A mindenki által feltett kérdések így folytatódnak:

Miért szállított egy orosz hajó ciprusi zászló alatt hadianyagot Szíriának, közvetve a Hezbollahnak?

A Vörös-tengeren 2009 tavaszán az amerikaik által lefoglalt 98 konténernyi lőszert miért tartották több, mint két évig mindenféle óvintézkedés nélkül a szabadban, miért nem választották szét a rakományt kisebb egységekre, és miért éppen az ország legfontosabb villamoserőművétől pár száz méterre helyezték el őket?

Miért ignorálta a kormány többször is a bázis hétfői balesetben elhunyt parancsnokának kérvényét, hogy szállítsák el a rakományt, tegyék meg a szükséges óvintézkedéseket? Az első kérdésre a válasz egyszerű. Pénz. Ciprus ugyanis nem a Hezbollahnak, hanem Szíriának szállította volna a hadianyagot, pontosan nem tudni mennyiért, de nyilván jelentős összegért. A nagy haszonnal kecsegtető üzlet azonban balul sült el, az amerikaiak feltartóztatták a ciprusi zászló alatt hajózó Monchegorsk orosz teherszállítót, és ezzel a ciprusi külügy rendkívül kényes szituációba keveredett.

Kérdőn tekintett rájuk nemcsak az USA és Izrael, de a fél Európai Unió, ahogyan a másik oldalon a szállítmány megérkezését váró oroszok, irániak és szírek is. Ez az összefüggés adja meg a második és harmadik kérdésre a választ. Nicosia rövid diplomáciai huzavona után az amerikai nyomásának engedve hozzájárult a rakomány szállításának felfüggesztéséhez és „átmeneti jellegű” ciprusi tárolásához. Azt azonban szerették volna elkerülni, hogy az oroszok és szírek szemében a tárolás „lefoglalásnak” tűnjön, ezért utasították el éveken keresztül a szállítmány eredeti csomagolásának feltörését, különválasztását és egyáltalán a lőszerek tárolására általában használt földalatti bunkerekbe szállítását.

A hadianyag biztonságba helyezése egyébként többször felmerült, az amerikaiakon kívül vállalkoztak volna rá a németek, franciák és a britek is. Mindhiába. Múlt héten a bázis robbanásban elhunyt parancsnoka észelve a konténerek állagának erős romlását ismét kérvényezte a hadianyag biztonságos elhelyezését, kérését azonban újra elutasították.

A hétfő reggeli katasztrófa a kis szigetországot könnyen beleránthatja a már amúgy is veszélyes közelségbe kerülő mediterrán válságba. A 2011-es májusi képviselőházi választásokon ugyan az ellenzéki DI.SY szerzett szavazattöbbséget, de a törvényhozásban megmaradt a kormányzó AKEL többsége, egy fővel növelte képviselőinek a számát. A kormánypárt sikerének oka elsősorban az volt, hogy 2010-re abszolválták a gazdasági válság egyik legnehezebb időszakát, s mindezt úgy, hogy korántsem produkáltak olyan mély mínuszokat, mint szomszédaik a mediterráneumban, vagy akár mi Közép-Európában.

A választás időpontjában azonban az első negyedéves adatokból már lehetett tudni, hogy a válság második hulláma csak most van érkezőben. A választások óta eltelt időszakban az athéni események és a Cipruson számottevő görögországi tulajdonú bankok elleni bizalmatlanság, valamint az euró ingadozása miatt a válság mélyülőben volt, amelyet korántsem segített, hogy a kommunista kormány határozottan elutasította az ellenzék követeléseit a veszteségesen működő állami vállalatok privatizálásáról.

Ebbe a helyzetbe robbant be hétfő hajnalban a szír szállítmány. Az esemény nagy valószínűség szerint aláaknázta a májusi választásokon AKEL-re szavazók 32,67 százalékának bizalmát is, de ami ennél is fontosabb: keresztülhúzta az amúgy is meglehetősen felemásan kezelt gazdasági válságprogram sikerességének lehetőségét is.

Ennek elsődleges oka az, hogy a felrobbant hadianyag ugyanis működésképtelenné tette az ország legmodernebb és legnagyobb kapacitással rendelkező villamoserőművét. A 770 megawatt áramot termelő erőmű a sziget áramellátásának több, mint felét fedezte, míg a megmaradt két, jóval elavultabb energiatermelő mindössze 680 megawatt áramot képes előállítani. Csak az erőmű helyreállítása mintegy 900 millió euróba kerül, ehhez kell hozzászámítani az óriási erejű robbanás 5-7km-es körzetében megrongálódott ingatlan kis és több, mint 30 éve megosztott szigetország önmagában ezen költségeket is megérezte volna, azonban az áramellátás hiánya még nagyobb károkat fog okozni.

A vaszalikoszi erőmű javítása a hivatalos álláspont szerint körülbelül 3-4 hónapot fog igénybe venni, amely figyelembe véve a ciprusi viszonyokat a valóságban 6-9 hónapot jelenthet.

Addig a keddtől bevezetett szakaszos áramkorlátozási rendszer lesz érvényben, ami azt jelenti, hogy az ország bizonyos szektoraiban felváltva naponta 2 órára megszüntetik az áramszolgáltatást. Tekintve, hogy a maradék két erőmű már szerdán a fáradás és a túlteljesítés jeleit mutatta, ez akár naponta 4-5 órát is jelenthet minden egyes körzetnek.

Az áramhiány természetesen jelentősen befolyásolja a termelést, megáll a munka hivatalokban, az éttermekben leáll a kiszolgálás, a hentes nem képes a húsok hűtésére, az internetszolgáltató nemhogy a sávszélességet tudja biztosítani az előfizetőknek, de sokszor még magát az internetkapcsolatot sem.

A helyzetet csak még rendszertelenebbé teszi, hogy az áramszolgáltatás megszüntetésének ütemtervét a lakosság nem tudja, így a hirtelen elment áram akár naponta többször több ezer eurós kárt okoz például egy nyomdaipari vállalatnak, a tűzoltók pedig naponta mintegy ötvenszer vonulhatnak ki a liftekben rekedtek kimentéséért.

Figyelembe véve a dél-európai eseményeket és azt, hogy a fent felvázolt viszonyok több hónapon keresztül érvényben lesznek, Ciprus alapvetően szilárd alapokra épített gazdasága könnyen megremeghet. Efelé tart Dimitrisz Hrisztofiasz elnök pozíciója és kormánya is.

A baleset eredményeként még hétfőn benyújtotta lemondását az a védelmi miniszter, aki két évvel ezelőtt hivatalosan bejelentette: „a lefoglalt szállítmány tárolása biztonságos.” Hrisztofiasz elnök a miniszter lemondását a hadsereg főparancsnokának hasonló tartalmú kérvényével együtt elfogadta, ez azonban korántsem látszik elegendőnek a kedélyek lecsillapításához. Miközben a hivatalos vizsgálat elkezdőzött, kedden az esti órákban 3-4000 fős tömeg gyűlt össze az elnöki palota előtt, felelősöket és magyarázatot követelve.

Kisebb összecsapások zajlottak a palota kertjébe behatoló tüntetők és könnygázzal és gumibotokkal őket kiterelni igyekvő rendőrök között. Nem nehéz kitalálni: a helyszínen a hangos kisebbséget a szélsőjobboldali szervezet az ELAM alkotta, amely elemzők szerint könnyen hasznot húzhat az eseményekből.

Könnyen változtathatnak a lehetőségek a Ciprust állandóan lázban tartó újraegyesítés körül is. A megosztott sziget újraegyesítésével ugyan már régóta hiába próbálkoznak, idén azonban különösen közelire prognosztizálták a megegyezést. Az októberre kitűzött tárgyalások eredményességébe vetett hit alapja az volt, hogy hogy mind a török miniszterelnök Erdogan, mind Hrisztofiasz kijelentette: a közeljövőben az EU elnökségét átvevő Ciprus legitimen csak egyesítve vezetheti az európai szervezetet.

Egyelőre nem tudni milyen hatással lesz a közeli megegyezésre a katasztrófa miatt kialakult kormányválság. Fontos azonban megjegyezni, hogy az egyesítés kerékkötői már több ízben a görög ciprióták voltak, akik kormányaik intése ellenére szavaztak a föderatív elképzelések ellen.

Ennek a többségnek a véleményét rengetheti meg a robbanás utószele, könnyen felvetődhet bennük ugyanis a már többek által megfogalmazott kérdés: valóban szükség van-e 18 éves sorkatonák sorozatos katonai baleseteire a megosztottság miatti állandó harckészültség okán?

Az érem másik oldala, hogy a májusi képviselőházi választásokon már amúgy is vereséget szenvedő, és a koalíciós partnerétől pedig egyre inkább eltávolodó AKEL-nek lesz-e elég ereje egy ilyen horderejű megegyezést keresztül vinni, párhuzamosan birkózva a gazdasági válsággal? Amennyiben nem, a sziget görög és török felének újraegyesítése tovább várat magára.