Lázár, Olimpia
-2 °C
3 °C

Hallani fogunk még Radičováról

2011.10.11. 22:32 Módosítva: 2011-10-11 22:41:30

Iveta Radičova legnagyobb politikai ellenfelének, a 2006 és 2010 között Szlovákiát kormányzó Robert Ficónak köszönheti miniszterelnökségét. A Smer vezére volt ugyanis az, aki 2010 elején azzal vádolta meg Mikulás Dzurindát, hogy kormányzása idején visszaélt a privatizációval, és svájci bankokon, illetve fiktív cégeken keresztül hatalmas pénzeket mosott tisztára.

Radicová Robert Ficónak köszönheti miniszterelnökségét
Radicová Robert Ficónak köszönheti miniszterelnökségét
Fotó: Samuel Kubani

A karaktergyilkos vádak után a Szlovák Kereszténydemokrata Uniónak (SDKÚ) más jelölt után kellett néznie, így került a képbe Iveta Radičova. Az akkor 53 éves özvegy (férje, egy ismert humorista 2005-ben vesztette életét) egy bukott elnökválasztás után lett a törékeny, négypárti ellenzéki koalíció miniszterelnök-jelöltje. A választást ugyan Fico Smerje nyerte, de koalíciós partner híján be kellett érni a parlament legerősebb pártjának címével.

Radicovát az 1989-es bársonyos forradalom idején ismerte meg a csehszlovák közvélemény, ő volt az ellenzéki Nyilvánosság az erőszak ellen mozgalom mosolygó szóvivője. A rendszerváltás után a politikával felhagyott; szociológiát hallgatott Pozsonyban és Oxfordban, dolgozott a Szlovák Tudományos Akadémia Szociológiai Intézetében, aminek az igazgatója lett.

A szlovákiai politikában 2005-ben tűnt fel – nem sokkal később az SDKÚ-ba is belépett –, amikor a korrupciógyanúba keveredett munkaügyi, népjóléti és családügyi minisztert váltotta Dzurinda kormányában, és tagja maradt annak 2006-os bukásáig.

Pártkarrierje gyorsan ívelt felfelé, Radičova a kereszténydemokraták legnépszerűbb politikusa lett. Szlovákiában a választók a pártlistán szereplő politikusokra külön-külön is szavazhatnak, és már a 2006-os választáson a listán akkor a harmadik helyre sorolt Radičova megelőzte Dzurinda pártelnököt és Frantisek Mikloskót.

Így lett 2009-ben az SDKÚ és szövetségesei, köztük a Magyar Koalíció Pártja köztársaságielnök-jelöltje, de végül a Smer támogatta Ivan Gasparovic nyerte a választást.

2009-ben Ivan Gasparovic nyerte a választást
2009-ben Ivan Gasparovic nyerte a választást
Fotó: Samuel Kubani

Radičova pályáján az első törést az elnökválasztás utáni napok hozták, amikor le kellett mondania képviselői mandátumáról, mivel a parlament házszabályával ellentétesen pártbeli kolléganője helyett szavazott. „Emberi hibát követtem el, amely végtelenül bánt. Nevem tisztára mosásának egyetlen útja, hogy lemondok képviselői mandátumomról” – mondta lemondásakor önkritikusan, és ezzel vélhetően sok hívet szerzett a közelgő parlamenti választás előtt.

Alig több, mint egy évig tartó miniszterelnöksége inkább tűnik bukdácsolásnak, mint határozott, karakteres kormányzásnak. A 150 fős törvényhozásban 79-en támogatták, majd kilépésekkel 77-re csökkent a kormánypárti képviselők száma. Többször fenyegetőzött lemondással, például a főügyészválasztás kapcsán. Nem volt könnyű dolga amiatt sem, hogy folyamatosan érezhette pártbeli riválisa, a korábbi miniszterelnök, Mikulás Dzurinda nyomasztó közelségét. Sőt, sokak szerint, ha fogcsikorgatva is, de gyakran az ő utasításait volt kénytelen végrehajtani.

Radicová és Dzurinda
Radicová és Dzurinda

A kényszer szülte koalíció sem könnyítette meg a dolgát, normális körülmények között aligha alkotott volna egy tömböt a két kereszténydemokrata, a liberális, valamint a Bugár Béla vezette Híd.

Egy biztos: maga előidézte bukása – öngyilkos módon kötötte össze az eurós mentőcsomag ügyét a bizalmi szavazással – után sem adja fel a politizálást, akár még új pártot is alapíthat. Erről így beszélt a minap: „Egy politikai pártban való tevékenységemről értékek alapján döntök. Első ízben 2006-ban léptem be pártba. Ha arra a következtetésre jutnék, hogy az értékek és a program szempontjából a szlovák politikai színtéren új szubjektumra van szükség, akkor számításba jöhet ennek a kérdésnek a mérlegelése.”

Ez már előrevetítheti a jövőt: Dzurinda árnyékából kilépve, saját pártot gründolva, a 2009-es egymilliós táborára alapozva készülhet a 2014-es elnökválasztásra.