Valér
4 °C
8 °C

Kadhafi halálával új fejezet kezdődik

2011.10.20. 20:48 Módosítva: 2011-10-20 21:48:36
A Moammer Kadhafi halálhírére kezdődött ünneplés után, a közös ellenség eltűnésével felszínre kerülhetnek az ellentétek az új líbiai vezetésben, amelynek a konszolidációhoz a törzsi érdekellentétekkel is meg kell birkóznia. Az Átmeneti Nemzeti Tanács több vezetője is úgy számol, hogy akár egy évig is eltarthat a helyzet rendeződése.

Moammer Kadhafit megölték, és az Átmeneti Nemzeti Tanács tervei szerint órákon belül, de legkésőbb pénteken hivatalosan is bejelentik egész Líbia felszabadítását. A Twitteren is több líbiai úgy véli, a diktátor halálával szimbolikusan is le lehet zárni egy fejezetet az ország történetében, és eljött az ideje a továbblépésnek, az olaj pedig azonnal olcsóbb lett Kadhafi halálhírére.

Ugyanakkor számos kihívás vár még Líbiára, hiszen idáig volt egy egyértelmű és közös cél, Kadhafi elfogása vagy megölése, azonban most válaszúthoz érkeztek. Több elemző is úgy véli, hogy az ünneplések után nem lehet kizárni a zavargásokat, fosztogatásokat sem, ráadásul nagyon sok fegyver került civilek kezébe, amelyeket majd be kell gyűjteni tőlük.

Nem akarnak vérbosszút

Ben Wedeman, a CNN egyik elemzője úgy vélte, hogy az egyik legnagyobb közvetlen veszély most az esetleges vérbosszú lehet. Kadhafi rezsimje elég sok embert megölt és megkínzott az elmúlt évtizedekben ahhoz, hogy sokan úgy érezzék, itt az ideje megszabadulni a Kadhafi-rezsim utolsókig kitartó tagjaitól. Ez pedig akár még az Átmeneti Nemzeti Tanács átállt vezetőire is visszaüthet, miközben Kadhafi évei alatt nem nagyon termelődött ki hagyományosan vett ellenzék, amely most teljesen új lapot nyitva állhatna a folyamatok élére.

A nyugati világ abban reménykedik, az Átmeneti Nemzeti Tanács, a Kadhafi egykori igazságügyminisztere által vezetett szervezet képes lehet gördülékenyen demokráciába vezetni Líbiát. A tanács több vezetője is úgy számol, hogy egy-másfél év is kellhet ahhoz, hogy konszolidálják az országot. Több között új alkotmányt és választásokat ígértek, amíg egy technokrata, részben tudósokból álló ügyvezető kormány irányítja az országot.

Előkerülhet a megosztottság

Az átmenet ugyanakkor nem lesz egyszerű, mivel a tanács maga is megosztott, legalább két nagyon fontos szárny működik párhuzamosan: a Kadhafi volt szövetségeseiből álló átálltak csapata, és a bengázi ellenzék. A központi vezetésnek ugyanakkor az egyes településeken alakult helyi tanácsokkal is szembe kell néznie.

Külön problémát jelent, hogy a líbiai társadalom egyáltalán nem egységes. Egyrészt a nagyobb települések egymástól távol vannak, és mindegyiknek erős saját identitása van. A mostani felkelésben kulcsszerepet vállaló bengáziak és a fővárosi tripoliak között például hagyományos az ellenszenv, nem véletlenül szakadt a felkelés kezdete után napokkal két részre az ország.

A törzsi különbségek és ellentetétek is bonyolítják a helyzetet, ezekre Kadhafi ugyan hatékonyan tudott építeni uralma alatt, azonban most előtérbe kerülhetnek a különböző érdekek és célok.

Külföldről is érkezhetnek Kadhafi-hívek

Kadhafi bukása és halála egész Afrikára is hatással lehet. A kontinens különböző konfliktusairól 1983 óta tudósító Howard W. French az Atlanticon mejgelent elemzése szerint Kadhafi keze az elmúlt 30 év szinte összes afrikai polgárháborújában benne volt. Ő támogatta Thomas Sankara hatalomátvételét Burkina Fasóban 1983-ban és minden bizonnyal ő ölette meg 1987-ben, mert nem támogatta, hogy újabb protezsáltja, Charles Taylor Burkina Fasóból rohanja le Libériát.

Tanaka halálálával ez a probléma elhárult, Taylor 1989-ben robbantotta ki a minden idők talán legkegyetlenebb konfliktusává fajuló libériai polgárháborút, amiben először vetettek be tömegével gyerekkatonákat. French szerint az csak a brit katonai beavatkozáson múlt, hogy Sierra Leone - ahol szintén Kadhafi szponzorálta a polgárháborút - nem jutott Taylor kezére, mielőtt Guinea és Elefántcsontpart ellen fordulhatott volna. Kadhafi Zairéban is érintett volt, a polgárháborúban nyertes Laurent Kabilát támogatta pénzzel.

Kadhafi ugyanis, belátva, hogy az arab világban marginális szereplő, a szubszaharai Afrikában találta meg a területet, ahol érvényesítheti befolyását. Jellemző, hogy javarészt ő fizette az Afrikai Unió működési költségeit. Halálával azonban nemhogy elmúlt a veszély, hanem még nőtt is a bizonytalanság. French szerint minden bizonnyal Charles Taylor több utódja is líbiai kiképzésen volt, ők pedig most, a vezér bukása után haza indulhatnak, hogy magukhoz ragadják a hatalmat.

Jobb lenne letudni

Pedig a Kadhafi halálhírére reagáló nyugati vezetőknek, a NATO-akcióban résztvevő országoknak nagyon fontos, hogy Líbiában stabilizálódjon a helyzet, és ne robbanjanak ki újabb összecsapások. Afganisztán és Irak után egyik nyugati állam sem akar Líbiába bevonulni rendőrködni, erre most senkinek sincs se pénze, se politikai akarata.

Elsősorban az lenne az érdekük, hogy az akció sikerét tudják hangsúlyozni. A NATO egyik névtelenül nyilatkozó tisztviselője arról beszélt a CNN-nek, hogy napokon belül értekezletet hívnak össze, amelyen megtárgyalják a líbiai akció befejezését.

A konszolidáció emellett azért is fontos lenne, mert Líbia hatalmas olaj- és gázkészletekkel rendelkezik. A tavalyi, napi 1,8 millió hordós kitermelést ugyan nem lehet egyik napról a másikra visszaállítani, de rövid távon a napi félmillió hordó a cél. Elemzők szerint a Kadhafi rezsim teljes bukása után felfuthat a kőolaj-kitermelés a készletekben gazdag észak-afrikai országban. Ez, és az abból fakadó exportbővülés letörheti az olaj árát a világpiacokon.