Vendel
6 °C
19 °C

Azt hittem, volt Krasznahorka, nincs Krasznahorka

2012.03.13. 16:55
Az Andrássyak híres felvidéki vára 1817-ben égett le utoljára, majd egy eldobott gyufa miatt most szombaton megint. A helyiek szerint a nem oda valók nem érthetik, mit jelent nekik a vár, és hogy a fáklyaként égő épület láttán mit éreztek. A kár nagy, de a híres műemlék helyrehozható.

„Mi is kíváncsiak voltunk, milyen a leégett vár, de elölről nem mertünk felmenni" – mondja a nagyobbik, 12 év körüli fiú. A középkori vár dombjának hátsó oldalán állunk a bozótosban, a fiúk a közeli romatelepről másztak fel titokban, és zavarukban egyből vissza is fordultak.

Nem haragszanak rájuk

Azért nem mertek a falu felőli oldalon felvezető gyalogösvényen jönni, mert a társaik voltak azok, akik szombaton kora délután a vár tövében a kiszáradt fűben futótüzeset játszottak (mások szerint cigarettáztak), és attól félnek, hogy a faluban most haragszanak rájuk. Pedig nem kéne, azok a krasznahorkaiak, akikkel az Index stábja hétfő délután beszélt, mind azt mondták, hogy sok gyerek szórakozott a kiszáradt fűvel, és véletlen, hogy pont roma gyerekek okozták a bajt.

A várdomb lejtője a még ma is szinte színmagyar falu utolsó házai mögött emelkedik. Hétfő délután a sötét felhők között kibújó nap pár percre élesen megvilágította a kiégett várat, talán hogy a koromfekete hegyoldalról és a középkori eredetű, kiégett Andrássy-kastélyról minél drámaibb felvételek készülhessenek.

A kocsit már nem volt ideje megmenteni

A gyerekek a domb közepén játszottak, a pont a vár felé fújó viharos szelet azonban kihagyták a számításból. A vár őre a bent lévő turisták szerencséjére szinte azonnal észrevette a több száz méterrel lejjebb felcsapó lángokat, és kizavarta a csoportot.

Arra azonban már nem volt ideje, hogy a várfal tövében álló kocsiját elvigye: alig hét perccel a tűz észlelése után már lángolt a fazsindelyes tetőszerkezet, és a Renault is égett.

A vár tűzvédelmi rendszere még hamarabb jelzett, mondta az Indexnek az üszkös romok közt botorkálva az épp a mentési munkálatokat felügyelő Lázár János teremőr, de azt szerinte utólag már nem lehet pontosan rekonstruálni, hogy az égő, füves-bozótos hegyoldal, vagy már a tető füstjét érzékelték a szenzorok.

A vastag falak óvták meg a gyűjteményt

A tűz idején ügyeletes őrrel nem sikerült beszélni, kollégái szerint megviselte az eset és a sokórás rendőrségi kihallgatás, és most pár napig inkább a méheivel foglalkozik.

Ottjártunkkor a tűzoltók épp bontották a gótikus szárny elszenesedett tetőgerendáit, míg az alsó termekben az oda menekített műkincsek utolsó darabjait csomagolták buborékfóliába a környékbeli múzeumok munkatársai, hogy biztonságos helyre szállítsák őket.

A vár ugyanis nem az. Az egyik tűzoltó elmondta, hogy a gerendák befalazott végei, amiket nem ér el a vízsugár, még mindig izzanak, és itt-ott a boltíves födém is csak a szerencsének köszönhetően nem szakadt be. A vár többi részén a vastag falak és a mennyezet óvta meg a gyűjteményt a tűztől és a leomló tetőtől.

Azt hittük, vége

A tűz idején először mindenki azt hitte, hogy a vár gyűjteménye megsemmisült. A holtfáradt Lázár Éva múzeumigazgató az Indexnek elmondta, hogy amikor meghallotta, hogy ég a vár, azt gondolta, kész: volt Krasznahorka, nincs Krasznahorka.

Aztán kiderült, hogy a műkincsek közül leginkább csak a gótikus palotarészben őrzött ruhamásolatok és a fegyverek lettek oda a tűzben. Lázár János később, hogy a tűz hevességét  érzékeltesse, ehhez annyit tett hozzá, hogy a kápolna három bronzharangja is elolvadt.

A szlovák sajtótudósítások szerint a vár biztosítva volt, de a kárfelmérés egyelőre még meg sem kezdődött. A kulturális miniszter közvetlenül a tragédia után azt ígérte, hogy nyárra helyreállítják az évente több mint százezer látogatót vonzó várat.

Örülnek, ha tető lesz

A krasznahorkaiak ezt inkább kampányígéretnek tartják (a tűz épp a szombati parlamenti választás idején tört ki), és annak is örülnének, ha jövő nyárra sikerülne helyreállítani a várat. A múzeum igazgatónője is abban mer csak bízni, hogy őszre talán újra tető alatt lesz a példátlan műemlék, a csapadék és a hideg ugyanis iszonyatos kárt tehet benne.

A helyiek sajnálják, hogy a tűzoltók a biztonságuk érdekében nem engedték őket segíteni oltani, amikor lapáttal, ásóval a kezükben a várhoz indultak. Egyelőre ők is csak a tudósításokban látták, hogy néz ki most belül az épület, viszont a műkincsek védelme érdekében még napokig nem mehetnek be.

Ropogott, mint a fáklya

A krasznahorkaiaknak különleges viszonya van a várhoz: a turizmus miatt sokuk megélhetése függ tőle, az őseiknek pedig az Andrássyak alatt a más nemesi birtokokon élőkhöz képest sokkal jobb soruk volt. „Ezt nem lehet így elmagyarázni, de ha azt mondom, hogy az egyik apai ősöm az 1640-es években itt volt huszár, akkor talán megérti" – válaszolta Lázár János, hogy mit jelent neki a vár.

„Itt álltunk tehetetlenül, néztük és hallottuk, ahogy ég és ropog, mint egy fáklya, és mindketten sírtunk a feleségemmel. Aki nem ide valósi, az ezt nem érti, nekünk ez a vár ugyanolyan, mint az otthonunk. Ha nincs vár, nincs Krasznahorka sem, itt álltunk a házunk kapujában, mégis úgy éreztük, földönfutók lettünk" – mondta egy középkorú, a várdomb mellett lakó férfi.