A Mianmar – egykori nevén Burma – elleni szankciók felfüggesztéséről döntöttek az Európai Unió (EU) külügyminiszterei, ám a fegyvereladásra vonatkozó embargó továbbra is érvényben marad és szorosan figyelemmel követik az országban kibontakozó politikai reformok jövőjét.
Az egy évre szóló felfüggesztő intézkedést, amely többek között nyolcszáz mianmari vállalatot és ötszáz embert érintettek, luxemburgi tanácskozásukon fogadták el a külügyminiszterek. Catherine Ashton uniós kül-, és biztonságpolitikai főképviselő szerint az EU támogatni szeretné az országban végbemenő változásokat, hogy azok maradandóak legyenek.
A külügyminiszterek közleményéből kiderült, hogy az unió ezentúl továbbra is a politikai foglyok feltétel nélküli szabadon bocsátását szorgalmazza. Az EU egyben az etnikai konfliktusok beszüntetését és a humanitárius segítségnyújtás javítását sürgeti. Ashton egyébként ezen a héten Mianmarba látogat.
Az unió egyebek között utazási tilalmat és az unióban található vagyonukhoz való hozzáférés tilalmát tartotta érvényben több száz mianmari személy, vállalat és szervezet ellen. Az EU tavaly óta már több ízben enyhített az ázsiai országot sújtó büntetőintézkedéseken, akárcsak az Egyesült Államok
Az nyugati országok gesztusa mögött az áll, hogy a 2011 márciusában hatalomra került új mianmari vezetés engedélyezte Aung Szan Szú Kji Nobel-békedíjas politikus visszatérését a politikai életbe, szabadon engedett több száz politikai foglyot, és megkezdte a tárgyalásokat a lázadó etnikai kisebbségekkel.
Mianmar az elmúlt évtizedeket politikai elszigeteltségben töltötte, mivel a kilencvenes évtizedek elején rendezett demokratikus választások eredményét nem vette figyelembe a katonaság és nem engedte, hogy független civil kormány vegye át a hatalmat. 2007-ben tüntetéssorozat volt az országban, de ez sem változtatott a helyzeten.
A kapcsolatok rendezése Amerikával és Európával új lehetőségeket nyithat meg Mianmar előtt, aminek eddig egyetlen komoly külföldi partnere a szomszédos Kína volt. Kína gazdasági és biztonságpolitikai érdekek miatt mutatott érdeklődést Mianmar iránt, ahol jelentősebb kínai befektetések is történtek. A Kína iránti túlzott elköteleződést most ellensúlyozhatja az EU-val való barátkozás, de azt Mianmarban is tudják, hogy Peking biztosan nem támasztana olyan politikai követeléseket, amiket majd Brüsszel vár el.