Orsolya
11 °C
26 °C
Index - In English In English Eng

Líbiában elbukott a Muszlim Testvériség

2012.07.15. 08:30
A Líbiából érkező első, még nem hivatalos választási részeredmények szerint az iszlamisták messze alulmaradtak a jelenleg is kormányzó ideiglenes politikai erők mögött. Az új líbiai kormányzat valószínűleg elindul a demokrácia útján, ebben pedig az Egyesült Államok lehet a legfontosabb szövetségese. Úgy tűnik, a Muszlim Testvériség egyedül Egyiptomban és Tunéziában tudta átvenni a hatalmat, majd a gépezet csikorogva megállt.

A hétvégi választások első nyilvános adatai szerint Líbiában a Muszlim Testvériség lendülete elfogyott. A választásokon induló Mahmúd Dzsibril ideiglenes miniszterelnök által vezetett Nemzeti Erők Szövetségének sikerült megszerezni a szavazatok többségét, a fővárosban mintegy 80 százalékot, míg a forradalom központjában, Bengáziban 60-at. Voltak városok, ahol az iszlamisták mindössze a szavazatok három százalékát tudták bezsebelni.

000 126229002
Fotó: Spencer Platt / AFP

Ráadásul a szavazáson való részvételi arány kifejezetten magas volt, úgy tűnik tehát, a választók túlságosan bizalmatlanok voltak a Muszlim Testvériséggel szemben. Voltak persze kivételek is. A nyugati városban, Miszratában, ahol a forradalom legkeményebb harcai zajlottak, a Testvériség nagyon szorosan, de a második helyen végzett a Nemzeti Erők mögött.

Dzsibril koalíciójának győzelme fordulatokat hozhat Líbiában, hiszen a politikus korábban Európában tanult (majd tanított a Pittsburgh Egyetemen), kampányában és eddigi kormányzásában pedig nemet mondott a vallási fanatizmusnak, bár nem tagadta le muzulmán gyökereit. „A líbiai embereknek nem kell sem a liberalizmus, sem a szekularizmus, de az iszlámot sem lehet politikai célokra használni, az iszlám annál sokkal nagyobb" – nyilatkozta még korábban. Azt is hozzátette, hogy Líbia új jogrendszerének alapja az iszlám jog lesz, de nem kizárólag és egyöntetűen. Dzsibril népszerűségét még az sem tudta befolyásolni, hogy Kadhafi uralma idején külügyminiszter volt.

A Testvériségnek esélye sem volt Líbiában

A Testvériség vereségének vélhetően több, egymással összefüggő oka is volt. A líbiai lakosság alapvetően elégedetlen volt a szervezettel, mivel szerintük nem vettek részt ténylegesen a Kadhafi-rezsim elleni harcokban. A velük szembenálló Dzsibril viszont a forradalom egyik legfontosabb alakja volt, az elmúlt egy évben pedig megmutatta politikai képességeit. A líbiaiak nagy része szimpatizált a jól ismert politikussal, aki nem kezdett el nyugatbarát liberális politikát folytatni, hanem finoman egyensúlyozott a Muszlim Testvériség és a liberálisok eszméi között.

Az utca embere azt is zokon vette a vallási fanatikusok részéről, hogy a látszólag teljesen új politikai erő meg akarja nekik tanítani, hogyan kell gyakorolni az iszlám hitet. A 26 éves Omár szerint ő nincs tisztában a Testvériség politikájával, de ismeri Dzsibril elmúlt egyéves politikai munkáját. „Nincs szükségünk valakire, aki megmondja nekünk, hogyan viselkedik egy jó muzulmán” – tette hozzá a férfi. „Líbia okosabb volt, mint Egyiptom és Tunézia” – vélekedett a The State szerint egy vízipipázó líbiai.

000 Par7219223
Fotó: Giovanni Diffidenti / AFP

Az sem kedvezett a Testvériségnek, hogy Líbiában a vallási kötődéseknél jóval fontosabb a törzsi alapú összetartozás, mivel a Kadhafi-rezsim idején gyakorlatilag semmilyen szervezkedésre nem volt lehetőségük a lakosoknak. Bár Dzsibril a választások előtt megtiltotta, hogy a pártok törzsi alapokon alakuljanak meg, az emberek nagy része bevallottan a rokonsági viszonyok alapján adta le a voksát. Ez egyértelműen Dzsibrilnek kedvezett, hiszen ő maga a legnépesebb líbiai törzs, a Warfalla tagja, melynek tagjai a hatmilliós ország lakosságából egymilliót tesznek ki.

000 Nic6112622
Fotó: Gianluigi Guercia / AFP

A törzsi alapú politikai döntések ellen egyébként a Testvériség is megpróbált tenni, de láthatóan nem értek el sikereket. A Testvériség véleménye szerint a mindössze 18 napos kampány kevés volt ahhoz, hogy leküzdjék a Kadhafi-rezsim negyvenéves demagóg propagandájának utóhatásait. Szerintük ennek köszönhető, hogy a líbiai választók nem mutattak érdeklődést az iszlám jog bevezetése iránt, noha a pártnak ez volt az egyik legfontosabb kampányígérete. „A forradalom önmagában nem változtatja meg az emberek gondolkodását” – nyilatkozta a Testvériség egy vezető tisztviselője még a szombati választások alatt.

Közeledés az Egyesült Államok felé

Dzsibril vezetésével ugyan egy Amerikában képzett politikus került most már nemcsak ideiglenesen az ország élére, de Líbia még a választások után is komoly nehézségekkel fog szembenézni. Az új alkotmány elkészítése mellett fel kell vennie a harcot a hazai és a külföldi terroristákkal, miközben élénkítenie kell a gazdaságot, és megerősíteni a demokratikus intézményeket. Líbia új kormányának tehát egzisztenciális kérdéseket kell megoldania – írja a Wall Street Journal.

000 Nic6112615
Fotó: Gianluigi Guercia / AFP

Líbia a sikeres átalakulásban valószínűleg szoros partnerséget fog vállalni az Egyesült Államokkal. Az USA érdekeltségét a térségben csak növelik az ország természeti adottságai és az ott található gazdag energiaforrások. Ezen kívül Líbia kiváló példája lehet a demokratikus útra térő közel-keleti államoknak, de akár a Szíria előtt álló egyik utat is mutathatja. Így tehát az Egyesült Államok vélhetően sokat fog tenni a Dzsibril kormányzatért.

Az új kormánynak teljesen új katonai és hírszerző szolgálatot kell előteremtenie a semmiből, ezen a területen szintén az Egyesült Államokkal való együttműködésre lehet számítani. A jövőbeni együttműködés legfontosabb területe viszont egyértelműen a gazdaságra koncentrálódhat, de gyakorlatiasabb kérdésekben is megvalósulhat. A hosszú polgárháború sérültjeinek és károsodottjainak rehabilitációját az USA segítségével vihetik majd végbe. Ezért a szolgáltatásért a líbiai kormány valószínűleg fizetni is fog.

A szír párhuzam

Líbia jövője akár Szíria konfliktusának megoldását is előrevetítheti. A két ország sokban hasonlít egymásra, hiszen mindkét nemzet egy régóta uralkodó diktatúrától akar megszabadulni. Jelenleg azonban a Nyugat és a Kelet (Oroszország) is attól tart, hogy az Aszád-rezsim megbuktatása után káosz törne ki a közel-keleti országban.

A líbiai választások és az új kormány működése azonban lemodellezheti a jövőbeni szíriai forgatókönyveket. Ha Dzsibril kormánya sikeresen megoldja a feladatait, akkor Szíria sorsának alakulásától függően ott is egyfajta mintaként szolgálhat.

Chávez is látja a párhuzamot

Hugo Chávez venezuelai elnök közeli kapcsolatban áll az Aszád-rezsimmel, ezért élesen bírálta az USA Szíria-ellenes politikáját. Véleménye szerint Washington a líbiai eseményeket akarja megismételtetni Szíriában, amit jogtalan cselekedetnek tart. Venezuela egyébként az embargók ellenére rendületlenül támogatja a szír kormányt, igaz, a földrajzi távolság miatt csak azzal, hogy gázolajat szállít a kormányerőknek – írta a CNN.

Kifújtak az iszlamisták

Jelenleg az arab tavasz által érintett országok közül Egyiptomban és Tunéziában sikerült az iszlamistáknak átvenni a politikai hatalmat. Egyiptomban abban a speciális helyzetbe kerültek, hogy a lakosság bár nem szimpatizált velük egyértelműen, a katonai elnyomás miatt mégis a Muzulmán Testvériség elnökjelöltje nyerte a választásokat. Mohamed Morszi azóta sokat enyhített vallási gyökerű politikáján, egyebek között női, vagy keresztény alelnök kinevezését is tervbe vette. Az egyiptomi eseményekhez hasonlóan Tunéziában is jelentősen mérséklődtek az uralkodó iszlamista politikai csoportok, a nők alapvető jogainak védelmét például már ott is célul tűzték ki.

000 Nic6114091
Fotó: Abdullah Doma / AFP

Jemen ezzel szemben ellenállt az arab tavasznak, ott a vallási szélsőségesek a népi felkelés helyett a terrorizmus módszeréhez nyúltak. A forradalmak hatására Jemenben az ország alkotmányát átszövegezték, majd 2014-re írtak ki új választásokat. A nemzeti kormány azóta ellenőrzi a fontosabb városokat, azonban számos régiót fegyveres csoportok uralnak. A felkelők mostanra főként az ország déli részére szorultak vissza, ahol a Maliban működő vallási csoportok mintájára független iszlám emirátust akarnak kialakítani, egyelőre sikertelenül. A jemeni helyzet azonban sokkal inkább hasonlít az afganisztáni és a korábbi iraki állapotokhoz. Kicsi a valószínűsége annak, hogy az iszlamisták 2014-ig konszolidált politikai erővé váljanak, így az egyiptomi siker itteni megismétlése szinte kizárt.

Úgy tűnik, az arab tavasz forradalmainak hullámai elcsitultak, valóban szélsőséges, vallásilag fanatikus erők pedig a korábbi félelmekkel szemben szinte sehol sem kerültek hatalomra.