Huba
19 °C
33 °C

Mindenkit megfigyelhet egy rejtélyes cég

2012.08.15. 15:25
Végre kiderült egy összeesküvés-elméletről, hogy igaz lehet. A Wikileaks legalábbis újabb botrányt robbantott ki: nyilvánosságra hozták azoknak az emaileknek egy részét, amiket az Anonymous szerzett meg a Stratfortól. A Trapwire nevű cégről írt emailekből kiderült, hogy a Pentagon és a CIA volt tagjainak cége arcfelismerő programokkal figyeli a térfigyelő kamerákat, ha valaki megvásárolja a szolgáltatásukat. Az MI5 is használja a Trapwire-t, de a nigériai elnök is érdeklődött, és még a Google-nek is kínálni akarták a megfigyelő rendszert. A terroristagyanús viselkedést vizsgáló technológia a titokzatos virginiai Abraxasszal áll kapcsolatban, aminek a jelentése ókori babonákhoz és a gnosztikus mitológiához köthető.

Egykori magas rangú hírszerzési tisztviselők hoztak létre egy részletes térfelügyeleti rendszert, ami modern arcfelismerő technológiával figyelheti meg az USA nagy részét és több más ország egyes helyszíneit térfigyelő kamerákon keresztül – írta meg többek között a venturebeat.com a Wikileaksre hivatkozva, ami már tíz napja van folyamatos DDoS-támadás alatt.

A Wikileaks február végén jelenette be, hogy miután az Anonymous 2011 karácsonyán feltörte a Strategic Forecasting (Stratfor) amerikai belbiztonsági elemzőintézet levelezését, több mint ötmillió emailt hoznak nyilvánosságra (The Global Intelligence Files). A Wikileaks alapítója, a most Ecuador londoni nagykövetségén lévő Julian Assange – akiről ma derült ki, hogy az ecuadori elnöktől megkapja a menedékjogot – egy hírszerzési magáncégnek nevezte a Stratfort, aminek ügyfelei közé tartozik a Pentagon, biztonsági cégek, bankok és médiavállalatok is. A cég szánalmasnak tartotta a kiszivárogtatást, és azt állította, hogy az emailek egy részét meghamisíthatták. A Gizmodo megírta, hogy az ügy miatt lemondott George Friedman, a Stratfor vezérigazgatója.

Titkosszolgálati technológia

Az rt.com pénteken írta meg – majd a Wikileaks Twitter-oldalára is kikerült –,  hogy a Stratfor-emailekből furcsa dolgok derültek ki a Trapwire nevű cégről. A cég honlapja szerint a vállalatot 2004-ben hozták létre, hogy terroristagyanús személyeket buktassanak le, és hatástalanítsanak. Tagjai között állításuk szerint volt amerikai katonai és titkosszolgálati vezetők is vannak. A trapwire.net-en ez a kép fogadja honlapra látogatókat:

trap

A cég szintén Trapwire nevű rendszere úgy működik, hogy többek között üzletek, kaszinók és a nagyobb amerikai városok térfigyelő kamerái által felvett adatokat kódolják, és néhány másodpercenként továbbküldik egy szigorúan őrzött, ismeretlen helyen lévő központba, ahol egy intelligens szoftver elemzi azokat.

2000 óta rettegnek az Echelontól

Nem a Trapwire az első hírszerzéshez köthető csúcstechnológia, ami széleskörű figyelmet kapott. Az Európai Parlament 2000-ben kezdett vizsgálódni az Echelon ügyében, és azt állapította meg, hogy az „elfogadható mértékű” ipari kémkedést végez.

Az Echelon szuperszámítógépek és műholdak hálózata, amit az USA legtitkosabb hírszerzési ügynöksége, a National Security Agency üzemeltet. A rendszer az angolszász államok (USA, Nagy-Britannia, Kanada, Ausztrália és Új-Zéland) együttműködéseként született. A programban résztvevők gyakorlatilag felosztották egymás között a „megfigyelhető” világot: az USA-ból hallgatták le az amerikai kontinenst, Angliából Európát, Ázsiát és a Csendes-óceán térségét pedig Ausztrália és Új-Zéland titkosszolgálataira bízták.

Az Echelonnal kapcsolatban rengeteg az őrületig paranoid összeesküvés-elmélet született. Ezek legfőbb magyarországi képviselője Molnár F. Árpád és a Hírháttér Multimédia.

A Guardian szerint a technológia sci-fibe illő. A szoftver arcról vagy akár járásról is felismeri a zárt láncú megfigyelőrendszer látóterébe kerülő személyeket, és elemzi a viselkedésüket. Ha valaki például többször visszatér fényképezni ugyanarra a helyszínre, vagy túl hosszan időzik valahol, akkor – ha az ügyfél mondjuk a nemzetbiztonsági szolgálat – a Trapwire jelenti a megrendelőnek, hogy emelje meg a helyszínen a fenyegetettségi szintet. Az arcfelismerő és rendszám-azonosító rendszer a vélt terroristák kiszűrése mellett lopott tárgyak megtalálásában is hasznos lehet.

A Trapwire június 6-i közleménye (pdf) szerint a Trapwire célja, hogy „egyszerű, de hatásos eszközökkel gyűjtse és nyilvántartsa a gyanús tevékenységekről szóló jelentéseket”. Az összekötött csomópontok – azaz a kamerák – rendszere, ha gyanús adatot talál, betáplálja a központi rendszerbe, és összehasonlítja a hálózat más területein észlelt adatokkal, hogy kiszűrje azokat a viselkedésmintákat, amik egy esetleges támadást előzhetnek meg.

Az interneten sokan kifejtették, hogy nem hiszik el, hogy ilyen technológia jelenleg rendelkezésre állhat, de Rik Ferguson, a Trend Micro biztonsági tanácsadója a Guardiannek azt mondta, hogy egy ideje már léteznek hasonló szoftverek.

A Guardian szerint a Wikileaks dokumentumaiból kiderül, hogy az amerikai nemzetbiztonsági szolgálat 832 ezer dollárért bízta meg a Trapwiret, hogy Washingtonban és Seattle-ben telepítsék a rendszerüket. Eddig különböző kormányzati szervek és magáncégek vásárolták meg a szolgáltatást. (Az io9.com először azt írta, hogy a Trapwire kormányzati cég, de ezt később cáfolták.)

CIA-sok a magánszektorban

A TrapWire-ről kiderült, hogy az észak-virginiai Abraxas Corporation leányvállalata. Az Abraxast felvásároló Cubic Corporation tagadja, hogy a Trapwire tulajdonosai lennének. Egy bizonyos Ntrepid Corporation részvényeiből kaptak az Abraxas részvényesei, cserébe az Ntrepid részvényesei kaptak részvényeket az Abaraxas Applicationsben, amiből lett a Trapwire Inc. Ráadásul 2011-es jelentések szerint a fenti cégek elnökségében ugyanazok az emberek ülnek, csak más pozíciókban.

Az Abraxas munkatársai a cég Linkedin-profilja szerint korábban a Pentagonnál, a CIA-nál és egyéb kormányügynökségeknél dolgoztak. A céget 2001-ben alapította Richard Helms, két évvel azután, hogy eljött a CIA-tól, ahol az előző 30 évben dolgozott. (Tim Shorrock egy 2008-as könyvében azt írta, hogy egy időben annyi ügynök hagyta ott magáncégek kedvéért a CIA-t, hogy 2005-ben Porter Goss igazgató azt kérte, hogy ne toborozzanak új dolgozókat a CIA büféjébe Langley-ben.)

A Los Angeles Times 2006-ban írt az Abraxas Corporationről. A cikk szerint a CIA arról kötött szerződést a céggel, hogy hamis fedőcégeket és hamis személyiségeket fejlesszen ki az ügynökeiknek egy nemhivatalos fedőprogramban.

A Google-től Nigériáig

Nem tudni, hogy pontosan melyik országokban működik a Trapwire, de a publicintelligence.net szerint Don Kuykendall, a Stratfor elnöke egy 2009. májusi emailben azt írta, hogy a Trapwire ügyfelei közé tartozik az amerikai titkosszolgálat, amerikai katonai bázisok, az MI5 és a Kanadai Királyi Lovasrendőrség mellett a Scotland Yard, a brit miniszterelnök Downing Street 10-i rezidenciája, a Fehér Ház és rengeteg multinacionális vállalat. A Walmartnak és a Dellnek is tervezték bemutatni a megfigyelő rendszert.

Fred Burton, a Stratfor alelnöke egy 2011. júliusi Kuykendallnak írt leveléből kiderül, hogy a nigériai kormány a megfigyelő rendszert be szeretné üzemeltetni az elnöki palotában. „A San Francisco-i Salesforce-főhadiszállás érdeklődik a Trapwire iránt” – írta egy 2010-es emailben Burton. A levélben arról is ír, hogy szerinte ideje újraértékelni a kapcsolatukat a Google-lel, ahol érezhetően egyre nő a frusztráció és a káosz a kínai behatolások és szellemi tulajdonlopások miatt. Egy 2010. szeptemberi emailje szerint a rendszer bevált, ugyanis a Trapwire-ral az amerikai terrorelhárítás az al-Kaida három fontos Los Angeles-i épület ellen tervezett merényletét is meghiúsította. Burton egy 2011. februári levelében azt írta, hogy a Trapwiret a fokozottan őrzött New York-i, washingtoni, Las Vegas-i, londoni, ottawai és Los Angeles-i létesítmény biztosítására használják.

A Wikileaks dokumentumaiban sem a Trapwire-ről, sem az Abraxasről nincsenek részletes információk, ami érthető, ha valóban terrorelhárítási feladatokat látnak el, hiszen ha a terroristák megismernék a technológiát, védekezhetnének ellene. Az Abraxas dokumentumából az derül ki, hogy a Trapwire szoftvere arra is képes, hogy a videófelvételeken található adatokat összevesse már meglévő információkkal és olyan adatbázisokkal, mint mondjuk a hírszerzés megfigyelési listái.

Gnosztikus utalás

Abraxas, Nordisk.png
A Trapwire anyavállalatának különös jelentésű a neve. Az Abraxas (gyakrabban Abrasax) egy homályos eredetű, babonás jelentésű szó, amit többféleképpen magyaráznak.

Van olyan elmélet, ami szerint a 2. században élt gnosztikus filozófus, Baszileidész ókeresztény írótól származik, aki a „Nagy Urat”, a 365 szféra fejét nevezte így. A gnosztikus kozmológiában az Abraxas (ΑΒΡΑΞΑΣ) egyes betűi megfelelnek a hét klasszikus égitestnek: Nap, Hold, Merkúr, Vénus, Mars, Jupiter, Saturnus. A szó az abrakadabrára is utalhat.

Az elmúlt évszázadokban többször utaltak rá, mint egyiptomi istenre vagy démonra. Carl Jung svájci pszichológus 1916-ban írt egy gnosztikus tanulmányt Septem sermones ad mortuos címmel (Hét prédikáció holtaknak), amiben Abraxast egy a keresztény istennél és az ördögnél is magasabb rendű lényként írta le, ami egyesíti magában a két másikat.

A Pallas Nagylexikonban az olvasható, hogy az Abraxas-gemmák egy alakot ábrázolnak, rajta az „Abraxas” szóval, görög írásmódban. Az alaknak emberi törzse van emberi karokkal, kakasfeje, a lábai pedig kígyók. Az alak egyik kezében korbácsot, a másikban koszorút tart. A gnosztikus szekták Abraxas-gemmái mintájára a középkorban szerencsetalizmánokat csináltak.

Terrorelhárítás vagy 1984?

Adott a kérdés, hogy meddig mehetnek el a hatóságok a „nemzet biztonságának” érdekében, és mit lehet eltitkolni a nyilvánosságtól a „saját érdekükre” hivatkozva. Az egyes országok alkotmányaival az is nehezen összeegyeztethető, hogy magáncégek ilyen részletes adatokat gyűjtve figyelnek meg embereket és vesznek részt a közterületi megfigyelésben.

A Stratfor, a Trapwire, az Abraxas és a többi említett ügynökség egyelőre nem kommentálták az ügyet. A Wikileaks honlapja néhány napra elérhetetlenné vált az intenzív DDoS-támadások miatt, de most úgy tűnik, hogy működik.

Az említett cégekről szóló dokumentumok hitelességét viszont a Stratfor, az Anonymous és a Wikileaks hitelessége is megkérdőjelezi.